Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - Raczky Pál–Füzesi András: A múlt szimbolikus eseményeinek rekonstrukciója

TISICUM XXV. - RÉGÉSZET

2. kép: Öcsöd-Kováshalom központi teli-részén, Tisza I környezetben előkerült kerámia-együttes felső (A1) és alsó bontási rétege (A2). Az 5. számú ház omladéka, előterében a kerámia-együttes helyével (A)

Az egykori vízparton álló fő települési halom 130-160 cm vastagságban egymásra rétegzett települési maradványait a radiokarbon adatok Kr. e. 5200 és 4980 (1 szigma pontosságú adatok) közé keltezték. A település alsó szintjeinek emlékanyaga a Tisza I, míg felső szintjeinek leletegyüttesei a Tisza II fejlődési fázist képviselték.3 A központi települési halmon folytatott ásatások olyan alapárkos, oszlopos szerkezetű négy házat hoztak napvilágra (4-7. szint, Tisza I), amelyek zárt tömböt alkottak (lásd: 6. kép). E házak környezetét egy négyszögletes kerítőárok határolta, amely a déli, vízparti rész felé nyitott volt.4 A kerítés által körülvett, zárt települési tömb északnyugati szegmensét, egy másik ívelt kerítéskonstrukció zárta le. Öcsöd-Kováshalom e korai tiszai időszakként jellemezhető térbeliségének meghatározó építészeti eleme volt az a kéthe- lyiséges épület (5. ház), amelynek északnyugati végéhez egy közel 4x12 m-es szabad tér csatlakozott. Ebben a 4. és 9. házak által lehatárolt szűk környezetben különleges kerámiaegyüttes maradt meg a járófelszínen, aminek jelentőségét akkor nem is sejthettük (2. kép). Az mindenképpen figyelemre méltó momentum volt, hogy a 100x50 cm nagyságú, többrétegű edényhalom a település későbbi életében, a mindennapok tevékenységei közepette mégis egyben maradt. Mindez azt mutatja, hogy ezt az „emlék-együttest” valamilyen különleges közösségi megfontolás alapján helyben megőrizték, miközben a későbbiekben a település minden részében folyamatos átalakítások valósultak meg. Többek között az 5. házat később átépítették, és az edénytöredékek halma fölötti részt letapasztva, egy újabb ház padlóját alakították ki. Az építési, átalakítási munkák közepette tehát a házak lakói figyelemmel voltak a korábbi cselekmények tárgyi emlékeinek, környezetének megőrzésére.

3 RACZKY Pál 2009.102-103.

4 RACZKY Pál 2009. Fig. 4.

A lelet-kontextus leglátványosabb részét egy 71-72 cm magas tárolóedény darabjai képezték, amelyek nagyon töredékesnek mutatkoztak és erős égésnyomokat mutattak, mégis a művészi restaurálás és grafikus rekonstrukció hiteles képet tudott adni az edény eredeti formájáról, díszítéséről (3. és 5. kép). Ez az elsődleges eredmény olyan jelentőségű volt, hogy az egy önálló szakmai közlés alapját szolgáltathatta.5 Lényegét tekintve a hengeres nyakú, tojásdad testű, korsó alakú edény azért volt különleges, mert a középső neolitikus szakálháti típusú arcos edények átértelmezett, speciális díszítési elemekkel továbbfejlesztett változatát képezte.6 Az edény egyik szembeötlő sajátossága az volt, hogy testét olyan bekarcolt minta borította, amely alapvetően figurális és ornamentális csoportok kompozíciójából került összeállításra. Ebben a képi együttesben négy álló emberi alak osztotta szegmensekre a teljes képmezőt (lásd: 5. kép). A korai fejlődési fázist képviselő szakálháti edények alsó részén általában folytonos, önmagába visszatérő spirális mintaváltozatok a jellemzők. Az öcsödi edény arc- és testrészén megfigyelhető stiláris jegyek korábban egy ikonográfiái megközelítésű publikációt eredményeztek, s a munka sok részletre, ásatási megfigyelésre akkor nem tért ki.7 Jelen vizsgálatunkban szeretnénk összefoglalni az arcos

5 RACZKY Pál 2000.

6 KALICZ Nándor-MAKKAY János 1977.108-110. Taf. 152-153., Taf. 189.; GOLDMAN György 1978.13-58., az akkor ismert arcos edények 51 tételből álló lelőhely-katalógusával: 57-58.; HEGEDŰS Katalin 1981.; RACZKY Pál- ANDERS Alexandra 2003.167-171. Fig. 6-7.; HORVÁTH Ferenc-PALUCH Tibor 2005.262-263.; HANSEN, Svend 2007.190-191. Taf. 232., 2-3.; SEBŐK Katalin—KOVÁCS Katalin 2009.; M. VIRÁG, Zsuzsanna 2009.

7 RACZKY Pál 2000.

26