Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Madara László: Hol lehetett az avarok hring-je? II.
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET között, milyen okokból került ide a kagáni székhely. S mindjárt a Kárpátmedence birtokba vétele után, vagy esetleg később? Mielőtt erre a kérdésre valamiféle választ találnánk, revideálnom kell az ide vonatkozó korábbi álláspontomat. Korábbi dolgozatomban azt írtam: „A bizánci görög nyelvű források gyakorlatilag semmit sem közölnek arról, merre is kellene keresnünk a korai avar kor (567/568-670/680) kagáni székhelyét. (Kiemelés tőlem, ML.). Mindössze egy halvány utalást találunk arra, hogy ez egy jól kiépített központ lehetett, loennes Ephesus ad hírt arról, hogy Baján kagán arra kéri a bizánci császárt, küldjön hozzá mestereket és építészeket palota meg fürdő építése céljából.”11 A történet folytatása közismert: a mestereket Baján arra kényszeríti, hogy a Száván erős hidat is építsenek neki Sirmium ostromához. Ha szó szerint értelmezzük a kiemelt mondatot, állításunk akár még igaznak is tűnhet. Ám ezzel nem jutottunk közelebb a kérdés megoldásához, így - a továbblépés érdekében - vizsgálódásunk rendszerét jelen dolgozatunkban új szemponttal bővítettük. Ez az új elem a különböző követjárások általános tanulságának levonása lehet. Engedtessék meg nekem, hogy három közismert példával érzékeltessem, mire is gondolok. A három példát három különböző történeti periódusból vettük. Elsőnek talán Priscos raetor klasszikus utazását említhetjük meg. Ő egy bizánci követség tagjaként látogatott el Attila székvárosába. Naplójában részletesen leírja az oda vezető utat, s számunkra itt és most ez a tény a fontos. Egy másik útleírás Zemarchos jól ismert követjárása (569-570) Istemi kagánnál.12 Itt is az a fontos, hogy miképpen utazik oda és vissza a bizánci követség. Végül, de nem utolsó sorban Julianus barát utazásait említjük meg. Első alkalommal még az utazás pontos célját sem ismeri, útinaplójában azonban részletesen leírja, merre is járt, mire megtalálta keleti rokonainkat.13 A példák sora szinte a végtelenségig szaporítható lenne, de már ez három is elegendő annak kimondásához, hogy ha követség vagy követ elindul valamiféle küldetéssel egy másik hatalom vezetőjéhez, akkor általában szokás leírni azt, miképpen, milyen úton jutottak el küldetésük céljához. Ez a felismerés vezetett el bennünket oda, hogy áttekintsük a korai avar korra vonatkozó forrásokat abból a szempontból, hogy a bizánci császár követei a Kárpát-medencén belül hol érhették el a mindenkori avar kagánt, s hol tárgyaltak vele. Ismereteink szerint ugyanis egy-egy küldöttség fogadása - legalábbis ha van ilyen -, általában az uralkodók székhelyein szokott megtörténni. Sajnos, a fenti szempont érvényesítése után sem bővelkedhetünk a dolgozatunkban feltett kérdést egyértelműen megválaszoló források sokaságával. Mindössze hét forráshely, és egy nagyon rövid utalás lett az eredményünk. Ezeket időrendben idézzük. Az ide vonható források 1. Menander Protector E L p. 456,12-458,30 (568-569 körül) A forrás túlnyomó része arról szól, hogy Baján kagán első alkalommal kísérli meg elfoglalni Sirmiumot, illetve parancsot ad tízezer kutrigur 11 MADARAS László 2015.73. 12 Magyar fordítása: MORAVCSIK Gyula 1975.76-83. 13 Julianus utazásainak magyar fordítását Id. GYÖRFFY György 1981.95-110. harcosnak Dalmácia vidékének feldúlására. Témánk szempontjából forrásunk utolsó mondata tanulságos: „Maga ugyanakkor saját embereinek tömegével átment a Dunán és a gepidák határain tartózkodott.”14 A mondatot csak egyféleképpen értelmezhetjük. A sikertelen ostrom és a semmi hasznot nem hozó békealkudozások után a kagán az éppen frissen elfoglalt gepida területre vonul vissza. Ez viszont azt jelenti, hogy ekkor még szó sincs a Duna-Tisza közötti kagáni székhelyről, tartózkodási helye - legalábbis ekkor - az egykor volt szerémségi hercegség lehetett. 2. Menander Protector E L p. 208,11 - 210,2 (578-ban) Forrásunk arról szól, hogy Tibérios császár szövetséget ajánl Baján kagánnak egy szlávok elleni katonai akcióra. Ezért követséget küld hozzá: „Miután a császár ilyen megbízatással küldött hozzájuk követséget, Baján percig sem ellenkezett, loannest rendelték ki, aki akkoriban a szigetek feletti hatalmat gyakorolta, s egyben az illyricumi városok feletti hatalmat is feladatul is kapta. Ez megjelent Pannóniában (kiemelés tőlem ML.), s magát Bajánt meg az avarok haderőit a rómaiak területére vitte át: úgynevezett hosszú teherhajókon hajtotta végre a barbár tömegek átszállítását. Azt mondják, hatvanezer páncélos lovas kelt át ekkor a rómaiak földjére.”15 Arról, hogy ez a követség Pannónián belül hol találkozott a kagánnal, közelebbi információt nem kapunk. A csapatok llliricumba történő átszállítása valahol az Al-Duna vidékén lehetett, majd miután végigvonultak vezetők irányításával a tartományon, újra hajóra szálltak, megint átkeltek a Dunán, s megérkeztek a szlávok földjére. Csupán zárójelben említjük meg, hogy loannes azoknak a szigeteknek is a katonai parancsnoka, amelyeknek a későbbiekben 599-ben fontos szerepük lesz Priskos avarok törzsországa elleni hadjárataiban, majd még ugyanebben az évben a kagán Agiulf longobárd király által hozzá küldött hajóácsok által épített hajók segítségével visszafoglalja ezt a fontos stratégiai pontot, megszüntetve ezáltal újabb bizánci támadás lehetőségét. (Paulus Diaconus IV 20)16 3. loannes Ephesinus VI33-32 (p. 255,1-256,25) (581-582) Sirmium kétéves ostrom után avar kézre kerül. Témánk szempontjából a forrás utolsó mondatai érdemelnek figyelmet: „így, mondják, miután az avarok bevonultak és a városban lévők kínlódását látták, megszánták őket, kenyeret adtak nekik enni, bort inni: azok azonban oly hosszú, két teljes esztendős ínség kiéhezettsége következtében sietősen faltak s ezért hamarosan hirtelen meghaltak. Akik viszont életben maradtak elköltöztek és eltávoztak a városból; azt pedig elfoglalták a barbárok és megtelepedtek benne.”17 Szádeczky-Kardoss Samu szerint Michael Syrus kivonatolja loannes Ephesiust. Annak oka pedig, hogy mégis csak idézzük e másodlagos forráshelyet, az, hogy az utolsó mondat nem teljesen ugyanaz, mint a kivonat alapjául szolgáló forrás utolsó mondata. Michael Syrus X18 (11 p. 347) „Azok pedig, akik életben maradtak, magukhoz vették, amit csak tudtak, 14 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.37. 15 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.46. 16 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.135-136. 17 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.50. 240