Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - Cseh János: Kengyel–Vígh-tanya. Gepida telepobjektum rúnás csontfésűvel a Kr. u. VI. századból

Cseh János Kengyel-Vígh-tanya. Gepida telepobjektum rúnás csontfésűvel a Kr. u. VI. századból barbara fraxineis pingatur rhuna tabellis, quodque papyrus ágit virgula plana valet. Venanti Fortunati Carminum Lib. VII. XVIII Ad Flavum 19-20, avagy a megelőző kiadásban V. FI. Fortunati Poematum Liber Sextus. XVIII. Ad Flavum amicum. A patriszikus kor, a késői antikvitás latin keresztény irodalma, világa alko­nyának egyik legkiemelkedőbb alakja, Venantius Honorius Clementianus Fortunatus (530 körül - hozzávetőleg 600) vetette papírra eme diszti­chont - vagy görögösen írva disztikhont, párverset - valamikor a Krisz­tus utáni 560-570-es esztendőkben. A helyszín a szép Loire-völgytől délre Poitiers városa a Clain folyócska partján, ahol eme történeti sze­mélyiség, mondhatni „hősünk” élete utolsó évtizedében püspökségre emelkedett. Egy közeli ismerőséhez/barátjához, Flavushoz címzett ver­ses leveléről van szó, s ami miatt citáljuk, az a kőristáblára vagy ág­darabra írt/írható barbár rúnák okán történik. Igen szemléletes példá­jaként annak, miként találjuk meg egy Meroving-kori literatus/eruditus, iskolázott, tudós ember műveltségében, tájékozottságában eme igazi, vérbeli germán dolognak, teuton kultúrelemnek az ismeretét - szinte valóságos csodaként ezekben az évszázadokban. Ezzel a barbár írás­sal bárhol találkozhatott, ahol élete, különösen emlékezetes, nevezetes utazása során megfordult: Venetia-ban (talán még valamilyen keleti gót vonatkozásban), azután Bajuwaria-ban, Alamannia-ban, s tovább már a frankoknál Austrasia-ban, talán egészen Aquitania-ig. Még annyit, hogy ezt az említést csak néhány évtized választja el a mi, alább bemutatandó rúnás fésűnk korától, mely innen, a Meroving-világ keleti peremvidékéről való, vagyis kora középkori mértékkel mérve gyakorlatilag egykorúak. [Zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen ez csupán a klasszikus kultúra oldaláról történt egyszeri megnyilvánulás, emellett ott van egy­részt pl. az északi germán literatúra anyaga, másrészt a papírra vetett wulfilai gót nyelvnek a rúna szóval kapcsolatos szöveghely-csoportja.j Fremde Rune werde gezeichnet auf eschenen Tafeln; was der Papyrus sonst tun, kann auch das flache Stück Holz. You may also paint barbaric runes on tablets of ash wood; what papyrus achieves a smoothed wooden staff can do as well. (és további angolszász parafrázisok) Barbár rúnajelet kőristáblára is írhatsz: az, ami papíroson áll, állhat ágdarabon. (Bernáth István fordítása, 1991) Az olvasó előtt fekvő dolgozat a kengyeli határba eső Vígh-tanya (ko­rai) Meroving-kori (aetas merovingica), honi szemszögből kora nép- vándorlás kori települése teljes, rendes leletközlése kéziratának rész­lete, bizonyos módosításokkal és kiegészítésekkel. A telepobjektum és emlékanyagának leírását tartalmazza, a terjedelmi korlátok okából elhagyván a még hozzátartozó adnotációt: a gepidákkal valamilyen for­mában kapcsolatba hozható rúnás (illetve rúna-gyanús) tárgyak kata­lógusát az időről-időre bővített, mára már meglehetősen terjedelmes­sé vált szakirodalommal. A csontfésűről, mely magánjellegű régészeti kutatásaim talán legkiemelkedőbb lelete, már több alkalommal szóltam és publikáltam is - ámde lelet-, vagy ahogyan mondani szokás, zárt kör­nyezetéből kiragadva. Fölfedezése történeténél elengedhetetlenül utalni illik a restaurátori asszisztenciára (Császár Péter kolléga). Olvasott-ta­nult kolléga tollából elemzése, értékelése/értelmezése is napvilágot lá­tott. Korát a Kr. u. VI. század középső harmadánál pontosabban termé­szetesen nem lehet meghatározni; mindenesetre ez biztosnak látszik. A szóban forgó telepgödör a föltárás során (1992 márciusában) a 4. pont jelzetet kapta. A másodikként kibontott gepida telepobjektum a magasparti lanka leg- fölső pászmájában, valamivel jobb pozícióban feküdt, mint az 1. pont régészeti jelensége. Az eke által nyugat-keleti irányban széthúzott vi­lágos szürkés flekkben eléggé számosán hevertek Kr. u. V-VI. száza­di kerámiafragmentumok. Itt is észak-déli elhelyezkedésű szondával, kutatóárokkal (közel 6 méter hosszú és 0,5 méter széles) igyekeztem megtalálni a beásás foltját, ami -35-50 cm-es nívón sikerrel járt. Úgy döntöttem, tanúfalat hagyok (hogy profilrajzot készíthessek majd), 35 cm szélességben, éspedig oly módon, hogy felezze a telepjelenséget. A 4,4x4 méter nagyságú szelvényben teljes terjedelmében rajzolódott ki egy szögletes-ovális, cirka 3x3 méteres flekk, amelynek déli és nyugati oldalát ugyanúgy rekonstruálni kellett, mint ahogyan az az 1. pont házá­nál is szükséges volt. Az említett tanúfal azt is jelentette egyben, hogy a föltárás két külön, nyugati és keleti részben történt. Rátérve magára a betöltődésre, nagyon jól körvonalazódott egy középső, hamus-faszenes- paticsos folt, benne meglehetősen sok lelettel - de ez kizárólag kb. két ásónyomnyi rétegre vonatkozik vagy érvényes. Lejjebb egyszerű, szimp­la agyagos-humuszos kevert föld mutatkozott, kevesebb régiséggel. A telepobjektumot, amelyet elsődleges, primer rendeltetésében valami­féle gödörszerű munkahelynek vagy raktárhelyiségnek (mindenesetre gazdasági használatúnak) tekinthetünk, a következőképpen tudom jelle­mezni: talán nagyobb ívben (mint házaknál szokás) lekerekedő sarkú, a szögletes felé tendáló, téglalap formátumú volt, viszonylag egyenesnek vehető oldalfalakkal. Észak-déli, hosszabbik mérete 300 cm-t, a nyugat­keleti rövidebbik pedig 280 cm-t tett ki (ennélfogva átlagos gödörház nagyságúnak mondható) - alapterülete max. 8-8,5 nf-nek felel meg. Fő axisa, mint imént említettem, észak-déli irányba nézett, elfordulva kissé északkelet, illetve délnyugat felé (8° és 188° az óramutató járása szerint). Rövidebb északi oldalánál -40 cm-es szinten húzódó, 50-60 cm szé­les padkát találtam. Földfalai nem függőlegesen, hanem ferdén eresz­kedtek a tagolt, teknős aljú mélyedésekből összetevődő fenékrészig. A legnagyobb, -110 cm mélyen (a megnyesett felülettől mérve) az objek­tum keleti felét foglalta el; mellesleg itt egy más korú, nem idetartozó 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom