Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Hoppál Krisztina: „Vestis serica et odium luxoriae”. Kínai selyemleletek Pannoniában
HOPPÁL KRISZTINA: 'VESTIS SERICA ET ODIUM LUXORIAE’. KÍNAI SELYEMLELETEK PANNÓNIÁBAN 5. kép: Schmidt-Colinet-Stauffer-al-As’ad 2000. Farbtaf. IV 54d. 6. kép: Finlayson 2002. A palmyrai szövetekkel kapcsolatban ugyanakkor A. Schmidt-Colinet megállapítja, hogy az összetett ornamentikával ellátott textilek - így a kínai mintakinccsel rendelkezők is - elsősorban a korai toronysírokban, mint például Kitot temetkezése - mutathatók ki, míg a II. századtól egyszerűbb, stilizált kompozíciók válnak gyakorivá.41 41 SCHMIDT-COLINET, Andreas-STAUFFER, Annemarie-AL-AS’AD, Khaled 2000.2. Pannóniái selyemleletek42 A Pannoniá ban előkerült valódi selyemként meghatározott szövetmaradványok legtöbbje késő császárkori múmiatemetkezésekből származik, ezáltal a pannonjai halottkultusz egy speciális vonására is rávilágítva. Ugyanakkor a Kárpát-medence klimatikus viszonyai kedvezőtlenül befolyásolják a textíliák konzerválását, amelyet azonban a mumifikáció (legyen az természetes vagy mesterséges) jelentősen ellensúlyoz. Az alábbiakban elemzésre kerülő selyemmaradványok jelentős része feltételezhetően a kínai nyersanyag átszövéséből származik. A brigetioi selymek Barkóczi L. az 1958. évi leletmentés során a cannabe legionisból Aquincum felé kivezető út közelében elhelyezkedő, hatsíros temetőben két temetkezés esetében talált selyemként azonosított textilt: a 2. és a 3. sírban. Az 1965-ben megjelent publikáció alapján a 2. sír mindkét (férfi) vázán jelentkeztek különféle szövetek nyomai. A 2/I. számú, a szarkofág nyugati felébe szorult halott a 2/II. számúnál jelentékenyebb mennyiségű textillel rendelkezett, amelyek a mellkas tájék és a combcsont között helyezkedtek el. A 2/II. számú váz esetében ugyancsak a mellkasi szakaszon, illetve deréktájon sűrűsödtek a szövetmaradványok. Barkóczi leírása szerint a selyemmaradványok nagy kiterjedésben mutatkoztak a felső rétegben, valamint a koponyánál elhelyezett virágok fölött. A szerző mindezek alapján valószínűsíti halotti lepelként történő meghatározásukat.43 Hajnal Lászlóné két különböző tulajdonságú selyemszövetet különít el. Az első laza szövésű testetlen selyem. Vászönkötésű, lánca és vetüléke sodratlan, négyzetcentiméterenkénti szövetsűrűsége 12/18.44 Míg a második sűrű szövésű, finom selyem. Sávolykötésű, lánca és vetüléke sodratlan, négyzetcentiméterenkénti szövetsűrűsége 44/37. Eredeti színe vörös, azonban a vizsgálatok során a festék összetétele nem volt megállapítható. Mindazonáltal az elemzést végző Hajnal Lászlóné valószínűsíti, hogy bíbortetű, festőbuzér vagy Coccus ilicis szolgálhatott festőanyagként.45 (7-8. kép) Mindezeken túl további két textiltípus került elkülönítésre, egy testetlen len-, valamint egy gyapjúszövetet határoztak meg. Emellett a 2/I. férfiváz mellett faládika bronzveretei, kétféle üvegpohár és növényi maradványok feküdtek, míg a 2/II. férfivázhoz hagymafejes fibula, D alakú bronz övcsat, háromféle üvegedény és növényi maradványok tartoztak.46 * Az észak-déli tájolású 3. sír a 2. számú kettős temetkezéstől néhány méterre, keletre helyezkedett el. Akárcsak az előző esetben a textilmaradványok a férfiváz medencetájékán, a felső rétegekben sűrűsödtek. Barkóczi L. a selyemmaradványt vastag anyagként határozza meg, amelyet a 2. sír sűrű szövésű, vöröses szövetéhez hasonlít. A temetkezésben két 42 Továbbá az 1895-ben a Nemzeti Múzeum tulajdonába került, az alsóhetényi textil legközelebbi párhuzamának tekinteti viminaciuml szövet is bemutatásra kerül. 43 BARKÓCZI László 1965.223-224., 251. 44 HAJNAL Lászlóné 1965.261. 45 Részletesen: HAJNAL Lászlóné 1965.261-262. 46 Részletesen: BARKÓCZY László 1965. 224-227. Tételesen: PÓCZY Klára 1998.61. 211
