Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - F. Kovács Péter: La Téne-kori „szapropleit” karikaékszerek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből
F Kovács Péter La Téne-kori ’’szapropelit” karikaékszerek Jász-Nagykun-Szolnok megyéből Szapropelit tárgyak a La Téne kultúrában A késő vaskori „szapropelit” tárgyak célirányos kutatása nem tartozik a népszerű területek közé. Mind a hagyományos régészeti szempontú vizsgálatok, mind pedig az anyagvizsgálati megközelítésekre vonatkozó szakirodalom igen korlátozottnak tekinthető, bár a nemzetközi színtéren az elmúlt évtized jelentős előrelépéseket hozott. E tekintetben a hazai anyagfeldolgozás még továbbra is „terra incognita”, leszámítva Fábry Nicola Bianca doktori értekezésében végzett viseleti szempontú összehasonlító vizsgálatokat,1 összesen 17 darab esetében.1 2 Azonban az érdemi anyagvizsgálati eredményekkel kiegészített publikációk továbbra is hiányoznak a témában.3 Ugyanakkor számos kiaknázatlan kutatási lehetőség rejlik a tárgycsoport kimerítő vizsgálatában, ezek a következő szempontok köré csoportosíthatóak: 1. származás és geológiai háttér definiálása, interregionális kapcsolatok felvázolása, műhelykörzetek azonosítása; 2. készítés nyomok azonosítása, tipizálása, esetleges készítés technikai csoportok meghatározása; 3. „in situ” adatok elemzése, személyes és rituális mintázatok keresése. Geológiai háttér és nevezéktan A La Téne-kori fekete, sötétbarna színű szenült szerves eredetű kőzetből készült tárgyakra használt nomenklatúra közel sem egységes. Ezek a sötét színű, réteges struktúrájú üledékes kőzetek eltérő arányban tartalmaznak szerves és szervetlen frakciókat.4 A földtudományokban sem egységes e kőzetfajták megnevezése, mivel mind a széncsoportokra, mind az üledékes kőzetekre alkalmazandó szabályok előfordulnak.5 A teljesség igénye nélkül Európában a következő nyersanyagok jöhetnek számításba: gagát (jet), szapropelit (sapropelite), lignit (lignite), fekete pala (black shale) hosszú lángú szén (cannel coal). Ezek regionális variációi a teljesség igénye nélkül a Kimmeridge pala (Kimmeridge shale), Kounov szapropelit (Kounov sapropelite), Whitby gagát (Whitby jet), Asturies gagát (Austries jet), Posidonia pala (Posidonian shale), stb. (1. térkép). Ezek az altípusok a szakirodalomban jól ismertek mind a régészet, mind a geológia oldaláról, így e tárgyak alapján lehetséges különböző területek között fennálló kapcsolatok modellezése.6 Külön kiemelendő, hogy ezen anyagok megmunkálás közbeni viselkedése is 1 FÁBRY, Nicola Bianca 2011a. 2 FÁBRY, Nicola Bianca 2011b. 4. 3 Sopron - Krautacker kelta telep példányain történt vizsgálat, mely szerint a tárgyak észak-csehországi nyersanyagból készültek. (JEREM, Erzsébet 1985.6.) Az anyagvizsgálati eredmények publikálása nem történt meg. További részletek nem ismertek. 4 BARON, Anne - GRATUZE, Bemard - QUERRÉ, Guirec 2007.88. 5 Például: HALLSWORTH, C. R. - KNOX, R. W1999. SLANSKY, M. 1992. 6 BARON, Anne 2006,11. BARON, Anne - GRATUZE, Bemard - QUERRÉ, Guirec 2007. Fig. 1. BARON, Anne 2005. jelentősen eltérő lehet. így régészeti szempontból is egy sokkal összetettebb kérdéskörrel állunk szemben (pl. bányászat, előkészítés, félkészkész termékek idő és eszköz vonatkozása). A publikációkban többnyire anyagvizsgálati kontroll és pontos ásványtani meghatározás nélkül megjelenő tárgyak „ad hoc” módon történő elnevezések erős kétségeket támaszthatnak, ezért a megfelelő analitikai vizsgálatok nélkül óvatosan kell bánni a nyersanyag azonosításával. A szakirodalomban a szapropelit, lignit és gagát elnevezések terjedtek el a leginkább, használatuk azonban meglehetősen következetlen, esetenként egymás szinonimáiként jelennek meg. Sőt, e fekete kőzetekből készült tárgyak üvegként is kerültek már meghatározásra, annak egy altípusaként. A német nyelvben gagat, a francia jais, az angol jet elnevezéseket használja a sapropleite, sapropélite és lignite,(hasonló anyagok: shale, cannel coal) mellett. A leggyakrabban előforduló definíció a lignit, mely ugyanakkor közel sem megfelelő. A hasonló megjelenés ellenére különböző geológiai, ásványi eredetű kőzetekről van szó, melyeknek a lelőhelyei és fizikai tulajdonságai eltérőek, ezáltal megmunkálhatóságuk is nagyban különböző. A lignit, e porózus anyag ugyanis a száradást követően széteshet, vagy más esetben a szerves anyag nagymértékű átalakulása miatt emberi erő által nem megmunkálható.7 A szapropelithez rendkívül hasonló megjelenésű gagát csak a római korban, a Kr. u. 1 század folyamán kerül be a viseleti szokások közé. Első említése pedig idősebb Plinius Természetrajz című munkájának XXXIV. könyvében jelenik meg (141), melyet egy Lycia-ban található Gagis-nak hívott folyó, város vagy terület után neveztek el. Gagates lapis nőmén habet loci et amnis Gagis Lyciae. Aiunt et in Leucolla expelli mari atque intra XII stadia colligi. Niger est, planus, pumicosus, levis, non múltúm a ligno differens, fragilis, odoré, si teratur, gravis. Fictilia ex eo inscripta non deientur; cum uritur, odorem sulpureum reddit; mirumque, accenditur aqua, oleo restinguitur. Megállapítható tehát, hogy e két eltérő név nemcsak különböző nyersanyagú tárgyakat takar, de használatuk között kronológiai hiátus is van, hiszen a La Téne-kori típus (feltehetően kounovi szapropelit) eltűnik a Kr. e. 2. század folyamán, a gagát pedig csak a Kr. u. 1 század során jelenik meg. Tehát a késő vaskori fekete áruk a Kr. e. 4-2. század során a Kárpát-medencében legnagyobb valószínűséggel szapropelitből készülnek, melyek nagy valószínűséggel a csehországi, azon belül is a kunovi típussal hozhatóak összefüggésbe, de ez biztosan csak anyagvizsgálati meghatározást követően jelenthető ki. Ahogy az is csak anyagvizsgálatok után erősíthető meg, hogy a gagát, fekete pala, vagy a hosszú lángú szén használata nincs jelen ebben az időszakba hazánk területén. Az anyag- vizsgálati háttér nélkül megnevezett ilyen jellegű tárgyak érdemesebb 7 TEICHMÜLLER, M. 1992. BRECHBÜHL, S. 2005. 193
