Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Koós Judit: Öntőformák–öntött formák. Újabb adatok a Füzesabony-kultúra fémművességéhez Északkelet-Magyarországon
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET Összegzés Nagyrozvágy-Pap-domb feltárásával a Füzesabony-kultúra egyrétegű településének fémművességébe nyerhetünk betekintést.65 A lelőhely jelentőségét az öntőformák és bronzok megismerése mellett abban látjuk, hogy mindeddig csak Dunaújváros-Kosziderpadlásról kerültek elő olyan mintanegatívok, amelyeknek öntött bronz tárgymintáit megtaláljuk a lelőhely anyagában.66 A koszideri típusú bronz csüngő (6. t. 3.) és a két öntőforma (1. t. 1a, 2a) feltűnése a tárgyegyüttesben azt bizonyítja, hogy nem csak a nagy telepeken, hanem helyben is működtek kisebb központok, bronzolvasztó műhelyek, amelyekben átlagos szaktudással rendelkező mesterek végezték tevékenységüket. A nagyrozvágyi település mérete67 a bronz tárgyak és öntőformák mennyisége nem indokolja azt a feltételezést, hogy nagyfokú ipari jellegű tevékenységről beszélhessünk. A bronzkori település társadalmi szerkezetének értelmezése szempontjából ez a leletegyüttes fontos adalékokkal szolgálhat abban a tekintetben is, hogy általa képet alkothatunk a korabeli fémművesség viszonyairól és a településhez hasonló struktúrájáról. Nagyrozvágyon a tárgyformák típusa alapján olyan kisebb méretű telep működhetett, ahol a kevésbé díszes, a mindennapi élethez jobban kapcsolódó ékszereket, a napi munkavégzéshez nélkülözhetetlen eszközöket helyben élő fémműves mesterek készíthettek. A lelőhely öntőformái a településen belül, objektumhoz nem köthetően kerültek elő. Kivétel ez alól az a fedőlap (4. t, 7. t.), amely a település kútjából került elő jellegzetes késő füzesabonyi kerámiával68 (S129. objektum). Mindegyik darab törött, de többségében felismerhető negatívot tartalmaz. A mintákban készült ékszerek és eszközök datálását bronz tárgymintáik, a telepen korábban talált bronz leletekkel történő összevetésük,69 valamint a kerámiaanyag elemzésének együttes eredményeként a Füzesabony-kultúra koszideri periódusában határozzuk meg.70 Nagyrozvágy-Pap-domb a Füzesabony-kultúra bodrogszerdahelyi fázisának települése. Kulturális és kronológiai besorolását a területén feltárt bronz és arany tárgyak, az öntőformák, a jellegzetes kerámiaanyag a Dél- kelet-Szlovákia területéről származó és megfelelő kiindulási alapot képező párhuzamos forrásanyaggal (pl. Bárca/Barca, Bodrogszerdahely/ Streda nad Bodrogom, Alsómislye/Nizná Mysl'a, Csütörtökhely/Spissky Stvrtok) kétséget kizáróan megerősíti. 65 A Füzesabony-kultúra eddig előkerült öntőformáit Ilon Gábor összegezte, vő. ILON, Gábor 2006. 66 MOZSOLICS, Amália 1967. Taf. 46.5-10.; HORVÁTH, Tünde 2004.33. 67 V. Szabó Gábor a késő bronzkori telepkutatások kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a társadalmi elit jelenléte és a „rétegspecifikus” tárgyak előállítása nem korlátozható egy bizonyos, méretében és strukturálisan a köznépétől eltérő települési típusra, vö. V. SZABÓ, Gábor 2004.148-149. 68 KOÓS, Judit 2009. 69 KOÓS, Judit 1996. 70 KOÓS, Judit 2010. IRODALOM BARTÍK, Juraj 1999. Die Metallgiesserei der Madárovce-Kultur. In: Aktuelle Probleme der Erforschung der Frühbronzezeit in Böhmen und Mähren und in der Slowakei. (Hrsg.: BÁTORA, Jozef- PESKA, Jaroslav) Nitra. 183-193. 2012. Drobné nálezy z opevnenej osady Madärovskej kultúry v Budmericiach. - Kleinfunde aus der befestigten Siedlung der Mad'arovce-Kultur in Budmerice. In: ZbSNM Archeológia 22. 23-30. BÁNDI Gábor-KOVÁCS Tibor 1969-70. Adatok Dél-Magyarország történetéhez (A Szeremle-cso- port). - Beiträge zur Geschichte der Bronzezeit in Südungarn (Szeremle-Gruppe). In: JPMÉ14-15.97-11. T. BÍRÓ Katalin 2008. Kőeszköz-nyersanyagok Magyarország területén. A Miskolci Egyetem Közleményei „A” sorozat. Bányászat 74.11-34. BÓNA, István 1960. Bronzezeitliche Schmuckgiesserei in Tiszafüred-Ásotthalom. In: AUBSH 2.261-270. 1992. Bronzeguss und Metallbearbeitung bis zum Ende der mittleren Bronzezeit. In: Bronzezeit in Ungarn. Forschungen in Teil- Siedlungen an Donau und Theiss (Hrsg.: MEIER-ARENDT, Walter). Frankfurt am Main. 48-65. DAVID, Wolfgang 2002. Studien zur Ornamentik und Datierung der bronzezeitlichen Depotfundgruppe Hajdúsámson-Apa-lghiel-Zajta 1-2. Alba lulia. ENDRŐDI, Anna-GYULAI, Ferenc 1999. Soroksár-Várhegy. A fortified Bronze Age Settlement in the outskirts of Budapest. - Plant cultivation of Middle Bronze Age fortified settlements. In: CommArchHung 5-34. P. FISCHL Klára 2004. Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell települése. - The Bronze Age settlement at Ároktő-Dongóhalom. In: HOMÉ 43.59-81. 2006. Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell telep. - Bronzezeitliche Teil-Siedlung in Ároktő-Dongóhalom. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei 4. Miskolc. FURMÁNEK, Václav 1980. Die Anhänger in der Slowakei. In: PBF XI/3. München. FURMÁNEK, Václav-VLADÁR, Jozef 2006. Metallhortfunde aus dem Verfallhorizont der befestigten Siedlungen der Otomani- und Madärovce-Kultur in der Slowakei. In: Bronzezeitliche Depotfunde-Problem der Interpretation (Hrsg.: KOBAL, Josip). Ushhorod. 184-225. GÄVAN, Alexandra-IGNAT, Ana 2014. Pecica „§antul Mare-Nagysánc”, Arad County. In: Bronze Age Tell, Tell-Like and mound-like settlements ont he Eastern Frontier of the Carpathisn Basin. History of research, (eds.: GOGÄLTAN, Florin-CORDO§, Cristina-IGNAT, Ana). Cluj- Napoca. 148-167. GOGÄLTAN, Florin-GÄVAN, Alexandra 2014. Der bronzezeitliche Tell von Pecica „§antul Mare”. Ein metallurgisches Zentrum des Karpatenbeckens (I). In: Ephemeris Napocensis 24.7-38. 104
