Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Zsemlye János: Följegyzések a szolnoki vár kuruc kézre kerülésének történetéhez (1703)

ZSEMLYE JÁNOS: A SZOLNOKI VÁR KURUC KÉZRE KERÜLÉSE (1703)

lehet irányadó számunkra. E katonai szabályzat szerint egy „lovas regimentben [reguláris ezredben - Zs. J.] nem több, hanem tiz compánia [század, „zászló alja” - Zs. J.) légyen; és minden compániában tiszteken kívül, legalább nyolcvas [nyolcvan] gregárius [közvitéz - Zs. J.], (...) szabad légyen minden tisztnek serénysége által companiáját száz közszemélyre szaporítani. Gyalog régiment pedig nyolc compániákból álljon (...) és minden compániában (...) százötven személy számláltassék”.74 A Regulamentum Universale szerint a reguláris lovasezredek nominális létszáma 800-1000, a gyalogezredeké 1200 fő. A szolnoki vár alatt álló kurucság azonban nem reguláris katonaság volt (a regularizálás ekkor még meg sem kezdődött Rákóczi hadseregében), s nagyjából-egészé- ben „lórul szállott” lovasság. E bizonytalan analógia alapján a Szolnok várát „blokáda” alá fogó kurucságot reálisan közel 2 ezer főre tehetjük. A császári várőrséget számbelileg mindenesetre sokszorosan felülmúlták. Szeptember 21-én az ezereskapitányok a kedvező körülmények - a vár megközelíthetősége, létszámfölény, harci kedv - hatására végül kiadták a parancsot a vár megrohamozására.75 Ágyúk híján, tüzérségi előkészítés nélkül (!) indult meg a kuruc gyalogsági roham. A vitézek lajtorjákon zúdultak a várbeli labancra. A nem túl magas falakon keresztültörve, kemény kézitusában bejutottak a várba - úgyszólván a teljes őrséget föl- koncolták, Waters is elesett. Későbbi forrás szerint egy várbeli tüzér a kurucokhoz pártolt: „a vár megvételekor csak egy pattantyús maradott a várban".76 A várat birtokba vevő kurucok veszteségeiről nincs adat. Borbély Balázs még aznap kurírt indított a Szatmár alatt táborozó Rákóczihoz, hogy tudassa: Szolnok, a szolnoki vár kuruc kézen!

Szeptember 22-én a császári oldalon is tudomást szereztek a történtekről: „(...) az elmúlt éccaka [éjszakába hajlóan? - Zs. J.j Szolnok Várát 2000 kuruc megvette, az benne lévőket, mind magyart s mind németett összevágok nyert ell 21 ágyút, puskaport s lövő szerszámot, 40000 kősót, észt Nagyságod bizonyossan elhihetti, mert ma 12 óra tájban érkezet csudálatos képen szabadéit meg onnét Szolnokbúl egy német, magyar ruhában, az beszélette (...). Az ki Szolnokot megvette, Borbély Balásnak nevezik, ha csak elejekben nem álanak, többet is visznek végben. (.. .f77 Ugyanezen a napon Rákóczi XIV. Lajos francia királyhoz intézett levelet. „ Úgy látom, Felség, hogy a felséges Isten kegyelme ezidáig olyan sikerekkel áldotta meg fegyvereimet, ami kívánságaim szerint való és (...) sikerült magam mellé állítanom az országot a Dunáig (...).” A francia királynak szóló levél kissé eltúlozta a helyzetet, hiszen Szeged császári kézen volt; az átjárás a Duna-Tisza közére viszont valóban lehetővé vált, miként a Duna déli szakaszának irányába történő előretörés is.

„Az a szándékom - folytatja Rákóczi -, hogy csakhamar ismét teljessé tegyem hazám boldogságát, ha ugyan Felséged kegyes támogatását és segedelmét ügyemhez megkaphatom (...). E tervek kivitele annyival inkább is sürget, mert arra szolgálna, hogy elhárítsam az ellenség későbbi mozdula74 Közli BÁNKÚTI Imre 1976.192.

75 Homyik János az alábbi „kuruc kapitányokat” sorolja fel a szolnoki sturmnál: „Szűcs János, Deák Ferenc, Borbély Balázs, Váradi János, Deák és Mocsi János’’. HORNYIK János 1866.33-34. Deák Ferenc neve tévesen szerepel. „Váradi János, Deák" személye Ónodi Jánossal azonos (aki Szikszai János deák néven is ismert). A felsorolásban nem szerepel - a Borbély Balázs lovasezredének vicekapitányaként bizonnyal szintén jelenlévő - Csiszár István, aki ezt követően a szolnoki vár parancsnoka lett.

76 Háncsok Ádám szolnoki lovashadnagy Rákóczi számára írt jelentése szerint (1704). Közli BENEDEK Gyula 1989. 319.

77 Bajtay István levele 1703. szeptember 22-én Koháry Istvánnak. Közli BÁNK- ÚTI Imre 1996.66.

tait, rendbeszedjem hadaimat, megerősítsem a várakat [ekkor már a másik tiszai vár, Tokaj is ostrom alatt állt - Zs. J.j (...).”n A spanyol örökösödési háború frontján is kedvezően alakult a hadi helyzet: éppen egy nappal a szolnoki vár kuruc kézre kerülése előtt, a francia-bajor haderő vereséget mért a császári haderőre Höchstádtnél („első höchstádti csata”).

A Budai Commissio, mint szó esett róla, szeptember 25-én már tudomással bírt a szolnoki vár kuruc kézre kerüléséről, de legkésőbb 26-ig a bécsi udvarhoz is el kellett, hogy jusson a hír.78 79 A császárvárosban kelt ugyanis e napon George Stepney angol követ és mediátor tájékoztató levele Sir Charles Hedges külügyi államtitkár részére, amelyben a következőket írja: „21- én (...) este 5 órakor 3000 lázadó elfoglalta Szolnok várát, amely egy jelentős őrhely a Tiszán: rohammal vették be, 3 különböző helyen benyomulva [a várba]: az ír Walters százados parancsnokolt itt és látta el az egész vár védelmét, ahogyan az egy csupán 100 emberből álló helyőrségtől várható, akiket mind kardélre hánytak. & ezen foglalással a lázadók 14 ágyút szereztek.”80

A vár kuruc kézre kerülésével kidőlt a császári „Tisza-vonal” középső pillére. (Tokajt 1704-ben foglalják el a kurucok, Szeged azonban mindvégig császári kézen maradt.) Ettől fogva Szolnok, a szolnoki vár a Rákóczi-sza- badságharcban a Közép-Tiszántúl védelmének, illetve a Duna-Tisza közi és a dunántúli utánpótlási vonalaknak lett a stratégiai bázisa egy időre. A foglalást követően, 1703. október 28-án Csiszár István (Borbély Balázs vicekapitánya) került várparancsnoknak a szolnoki várba, néhány száz fős helyőrség élén.81

Név szerint is ismerünk egy kuruc „gregáriust", aki ott volt a sturmban: Török Pétert. Egy két évvel későbbi, Rákóczihoz írt folyamodványában ez a vitéz így emlékezik: „Kegyelmes Uram, mint hogy szegény magyar hazánknak az ell viselhetetlen iga alól való feli szabadulása vér ontás nélkül nem leheti, (...) én is azért akarván és tellyes igyekezettel azon lévén, hogy én általam is (...) szegény magyar hazánk valamelly részében szabadíttatnék, Szolnok Vég Várának az ellenség keze alól való feli szabadításának alkalmatosságával az gránát lábamat bokában erőssen megszaggatván, tehetetlenné tett (...) szegény országunk mellet hogy szolgállyak”; a fejedelem segítségét kérve, hogy kifizethesse az őt istápoló borbélyok munkáját, így zárja folyamodványát: „(...] lehessek alkalmatos tovább is szegény hazánk mellet való Kegyelmes Urunk szolgálattyára.”82

78 Közli KÖPECZI Béla 1958.43.

79 A Szolnoknál történetekről hírt adott a Wienerisches Diarium 1703/19. száma is, egyebekben a császári propaganda szócsöve.

80 AR HA kötet. 36. (Lunkán Katalin fordítása) Stepney számszerű adatainak forrása nem ismert. A kurucok létszáma eltúlzott. A várőrségre vonatkozó szám lehet pusztán Waters rangjának megfeleltetett, fiktív adat.

81 HECKENAST Gusztáv 2005. 101.; BAGI Gábor 2007. 281.; Vö. Mocsy János kuruc kapitány 1703. szeptember 24-én Szolnokon kelt levelével. Közli HORNYIK János 1866.245. Emlékirataiban Rákóczi Szolnok bevételével kapcsolatban írja: „Miután elhagytam a szatmári tábort és még mielőtt a Tiszához érkeztem, egy futár jelentette, hogy Deák Ferenc ezredes a (...) Hajdúvárosok lakóinak segítségével rohammal elfoglalta a német hely- őrségű Szolnokot és megverte a rácok Kiba nevű híres kapitányát, aki háromezer emberrel jött Szolnok felmentésére. Ezzel a hadjárattal felmentette a Duna és Tisza közti vidéket az említett rácok beütéseinek félelmétől. ” II. RÁKÓCZI Ferenc 1948. 53. A fejedelem visszaemlékezését pontosítva: Deák Ferenc nem Szolnok elfoglalásában vett részt, hanem az ottani hadműveletet tehermentesítő csongrádi csatában ütközött meg Kybával. Azt a csatát, amelyre Rákóczi itt utal, Deák szintén Kybával vívta, de már Szolnok bevétele után, 1703. október 5-én (Kiskunhalasnál).

82 Közli ESZE Tamás 1955.222-223.

301