Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre

KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE

zott a mezővárosnak.277 Bizonyosra vehető, hogy a Tisza-parti helység lakosainak száma, valamint - ezzel összefüggésben - a település mérete a korábbihoz képest jelentősen megnövekedett, határa délnyugat felé kiterjedt egészen a Tiszáig.278 Régészeti ásatások hiányában viszont nem ismert a beépített terület nagysága, továbbá az sem, hogy az ekkor állt házak elérték-e azt a Tiszába torkolló, természetes vízelvezető csatornát, amely a Tófenékből eredt.279 (8/8. kép) Ám a cca. 750-800 főre becsülhető népességszám ismeretében, az őskörnyezeti viszonyokra tekintettel,280 jó okkal feltételezhetjük, hogy a település mérete mintegy a felével kisebb, beépítettsége pedig mozaikosabb, szellősebb lehetett, mint a török időkben. A XVI. század második felében ugyanis Szolnok teljes lé- lekszáma mintegy 2.000-2.500 főre becsülhető - valószínűleg közelebb az alsó, mint a felső határhoz.281 Ennek azonban már csak kb. 10%-a, cca. 250 fő, a száz évvel korábbi népességnek mindössze a harmada tartozott a magyarsághoz.

4. Konklúzió

Szolnok középkoráról nagyon kevés történeti és régészeti forrás áll a kutatás rendelkezésére. Ebből fakadóan megállapításaink döntő részét nem tudjuk bizonyítani, jobbára feltételezésekre hagyatkozunk. A legkorábban az 1020-1030-as évekre keltezhető várispánsági- és vármegyeközpont a vársziget keleti felén azonosítható. A valószínűleg föld-fa szerkezetű sáncokkal ellátott, az őskörnyezeti rekonstrukció alapján szabálytalan négyszög alaprajzú, -3,2 ha belterületű erősség a Magyar Királyság nagyobb ispáni várai közé tartozik. A kisebb, falusias jellegű település az ispáni vár sáncain belül, esetleg a Zagyva keleti ágának túlpartján, a téglából épített, egyhajós, román stílusú, feltehetően Szent Mihály-titulusú egyház környékén lehetett. A megyeközpont 1241-ben áldozatul esett a mongol inváziónak, bár tartósan nem néptelenedett el. A tatárjárást követően ugyanis telepeseket költöztettek ide, akik azonban az addigitól eltérő helyszínen, a nyugati Zagyva-ág jobb oldali partján, egy korábban lakatlan, illetőleg gyéren lakott területen vetették meg a lábukat. A funkcióját ellátni képtelen földvárat 1550 őszéig felhagyták, ellenben a Zagyva-parti plébániatemplomot újjáépítették, amely temetőkápolnaként működött tovább. Az áthelyeződött településmag központjában, a Pestről Debrecenbe vezető főút/országút által kettévágott piac/vásártér északi felén, a XIII-XIV. század fordulóján, román stílusban emelték Szolnok első kőtemplomát. A települést a levéltári dokumentumok a XV. század elejéig még faluként említik, viszont a század első harmadának végén gyarapodásának fontosabb állomásait fémjelzi a mezővárosi státusz elnyerése és kiváltságai (1422,1429). Külső-Szolnok megye székhelyének fejlődése ezt követően sem torpant meg, amiben döntő szerepet játszott, hogy csaknem 90 esztendeig, 1438-tól 1526-ig egyetlen főnemesi család, a

277 GOROVÉ László 1821.48.; BENEDEK Gyula 2007.130.

278 KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010.70.; KERTÉSZ Róbert 2010.

279 A mezővárost övező vizesárok és palánkfal kivitelezését 1551-1552-ben éppen csak elkezdhették, de korántsem fejezték be. Erre csak az oszmán megszállást követően, valamikor a XVI. század második felében került sor. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.419.

280 KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 36-37.35. kép.

281 KERTÉSZ Róbert 2013.

38. kép: A Pálóci Imre által emeltetett kúria a XVI. század végén (DILICH, Wilhelm 1600)

39. kép: A Georg Hoefnagel metszetén azonosított Pálóci-udvarház (BRAUN, Georg-HOGENBERG, Franz 1617 - a látkép Dr. Vincze Gyula szolnoki ügyvéd tulajdona)

Pálóciak birtokolják. A bárói família szolnoki jelenlétéről, tevékenységéről napjainkig nem lett feltárva semmi, holott okkal feltételezhető, hogy egyik tagja, Pálóci Imre - aki előbb Mátyás király pohárnokmestere, majd lovászmestere volt - az 1470-es években kimagasló reprezentációs „beruházásokat” folytatott itt. Személyéhez köthetőek a mezőváros piac/vá- sárterének legmeghatározóbb építkezései: egy impozáns méretű (40x20 m), gótikus, bizonyára háromhajós, szentélykörüljárós, vagy ál-szentély283