Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
BAGI GÁBOR: ADATOK, MEGJEGYZÉSEK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE AGRÁRTÖRTÉNETÉHEZ ______________A HONFOGLALÁSTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG (895-1848)______________ alkalmas, termékeny területet jelentette. A folyamatosan használt szántók kimerülése pár év után feltétlenül szükségessé tette a művelt részek cseréjét, sőt nemritkán a település helyének megváltoztatását is.19 A falvak fejlődésének szakaszaira utal a Jászapáti-Nagyállás lelőhely három, egymástól 80-100 méterre lévő háza, a Jásztelek-Clrgehát két négyszög alakú, tapasztott padlójú kemencés háza gödrökkel és árokkal, illetve Törökszentmiklós-Szenttamás több háza, kemencéje, gödre és árokrészlete. A legfontosabb azonban szempontunkból a Tiszaörvény- Morotvaparton talált Árpád-kori település. E falucska a XI. században alakult ki. Az első házak egy vízmosás magaspartján elszórtan települtek, de kialakult egy sűrűbben lakott mag is, a Templomdomb környékén. A tatárjárás korára már egy másik kiemelkedésen is megjelentek a házak. A központot árok övezte, a gazdasági épületek szélen tömörültek, de külső települési gócok is kialakultak. A közel 40 feltárt lakóház két csoportot alkotott. A földbe mélyített, agyagtapasztásos házak eszközei vadászatra és halászatra utaltak, a kőkemencések viszont sok mezőgazdasági és háziipari eszközt és kerámiát tartalmaztak. A XIV. század elején a földbe mélyített, egyhelyiséges házakat két-, majd háromosztatú, felszínre épített, tapasztott padlójú, cölöppel erősített, agyagfalú házak kezdték felváltani.20 A közelmúltban ismertté vált, Jászfényszaru-Szőiők alján feltárt településrészlet ugyanakkor azt mutatja, hogy esetenként már a korai Árpád-korban is számolni lehet rendezett településstruktúrával, utcák mentén kialakuló házsorokkal és rögzített telekhatárokkal.21 Az államalapítás utáni első évszázadok forrásai a különböző királyi, vár- ispánsági, úri és egyházi birtokokon élő szabad, félszabad és szolgaelemek termelőtevékenységét emelik ki. Külön kell viszont szólnunk a szabadalmas nyugati telepesek (hospesek) megjelenéséről, akik termelési tapasztalataikkal, új eljárásaikkal, behozott állataikkal erősítették a helyi gazdaságot.22 Területünkön emellett fekvése folytán számolnunk kell annak az országos belső vándorlásnak a hatásaival is, amely a sűrűbben lakott belső tájakról a lakatlan, feudális függést még nem ismerő, hegyes, határ menti peremvidékek felé irányult. A földművelés fejlődését mutatta, hogy bár még döntően csak egyme- zős rendszert alkalmaztak, a XIII. századra már jelentősen nőttek az agrártermelésbe bevont területek. Kezdetben még a szabályozatlan, majd mindinkább a szabályozott talajváltó rendszer megléte tűnik valószínűnek. Utóbbi esetben már a parlagon hagyott és a szántóföldi termelésre kijelölt határrészen - kettő-három, esetleg hat-nyolc évenkénti szabályos váltással - folyt a termelés. Ezt az Alföldön sokszor a XVIII. századig alkalmazták, és egyszerre tekinthető földművelő és állattartó rendszernek. A földművelés túlsúlyát mutató nyomásos rendszer viszont már a megművelt és pihentetett föld éves váltásán alapult, azaz a különbséget a csere ideje jelentette. A művelési rendszereknek tiszta formája az Alföldön sok esetben nem is jött létre, különböző átmeneti fokozatok alakultak ki a helyi viszonyoknak megfelelően. Mindegyik esetben a telkekhez tartozó földek több darabban feküdtek a határban, és a hosszú parcellákat nemritkán árok vagy füves csíkok választották el egymástól.23 A termesztett növények közül ekkoriban a csupasz szemű vetési búza terjedt el a pelyvás tönkebúza rovására. Az árpa fontos takarmánynövény lehetett, a köles kásanövényként termesztésben maradt, míg a rozs még 19 MÉRI István 1962.211-218.; KELEMEN Angéla 2009.345. 20 LASZLOVSZKY József 1991.352-356.; KELEMEN Angéla 2004.24. 21 BÍRÓ Gyöngyvér 2015.149-176. 22 így a Jászságban és környékén sejthető némi szász jelenlét is, bár Újszász és Szászberek esete feltehetően nem ide sorolható. 23 MAKSAY Ferenc 1971.163-181. nem volt jelentős. Terjedtek viszont a hüvelyesek, a gyümölcs- és a zöldségkultúra (néhol talán már a szőlő is), valamint a háziipar által használt rostnövények (len, kender). A szántást a XIX. századig jobbára ökrökkel végezték. Több új eszköz is feltűnt, és a nehezebb fordító eke új fajtáinak terjedése mellett általánossá vált a kaszás aratás.24 Az itt még sokáig túlsúlyos elemnek tekinthető állattartás helyzetének megrajzolása már problémásabb. Amíg országosan a szarvasmarhatartás elsősége, a lótartás fejlődése, a kiskérődzők (főleg juh) visszaszorulása, a sertéstartás csekély volta és a házityúk elterjedése volt a jellemző, addig a Közép-Tisza vidékén a csontmaradványok a juh-, kecske- és lótartás felélénkülését és a szarvasmarha kisebb szerepét látszanak bizonyítani. Emellett általános volt a hal- és vadfogyasztás, míg a baromfi még jórészt hiányzott. A nyugati és keleti állatfajták beáramlása ellenére a főbb váltások későbbre tehetők. A szarvasmarha-állományt a honfoglalók és a helyi lakosság kistermetű, vegyes típusai alkották, de már feltűntek nagyobb fajták is. A juhok között szarvatlan, rövid, ívelt kisszarvú és vastag, csigás szarvú egyedek is előfordultak. A lóállományon belül főleg a közepes és a kis fajták változatai sokasodtak, de már megjelentek a kisebb munkalovak, majd a XIII. századtól a nagytermetű, nehéz, hidegvérű példányok is, amelyeken a lovagi hadviselés nyugodott. A sertésállomány helyi fajtái a tenyésztés nyomán fejlődtek tovább, a baromfiak a helyi kora középkori parlagi fajta tulajdonságait hordozták.25 Az egyes birtokok gazdasági erejére, illetve az országos folyamatok helyi jellemzőire több oklevél is utal. Az Öcsöd melletti Bábockán 1108 körül Álmos herceg a dömösi apátságnak adott hat szakács mellett 15 kenyéradó szolgát, valamint a pásztói apátsággal közösen birtokolt Tiszaabádon három szolgát és egy halastavat.26 A garamszentbenedeki apátság Ság birtokának lakói 1209-ben Alpáron kilenc halastavat és a Tiszát az alpáriakkal közösen halászták. Halászaik a szerzeteseknek halat adtak, az apát embereket ekékkel telepíthetett. 1225-ben György fia Péter tízekényi (szántóföldet el akart foglalni, és a határt a jobbágyoknak megvonni, de az apátság végül ezt meghiúsította.27 A XIII. században már egyes kisebb világi birtokosok vagyontárgyairól is vannak ismereteink. 1219-ben a nagykörűi apáttal szemben pervesztes Peles falui Paztuh elkobzott javai között 12 embert, három lovat, 50 juhot, 12 ökröt és hat asztag gabonát soroltak fel. 1256-ban a tiszaszőlősi Fermenus birtoka négy eke szántó és négy eke kaszáló volt, két mocsár, két sár és egy erdő harmada, valamint hat rab cseléd (közte egy nő és két fia).28 A tatárjárás előtt a Jászberény melletti Ivából Márton bán két eke földet egy háznéppel Nemei papnak és fiainak (!) adományozott. Bártfai Szabó László szerint (!) Szajolban 1276-ban Falkos fia Szerje a margitszigeti apácáknak telket és szőlőt adott három munkással.29 A XIII. századra kialakuló főútvonalak kelet-nyugat irányban haladtak területünkön, mivel a vízrajzi viszonyok csak ezt tették lehetővé. Az örvé- nyi és abádi révek útjai Debrecen felé már a megyén kívül találkoztak. A 24 GYULAI Ferenc 2000.55-60. 25 MATOLCSI János 1982. 249., 274., 277.; VÖRÖS István 2000. 78-96. A megállapításokat a szerző a Tiszafüred-Majoroshalom, a Tiszaszőlős- Csákányszeg és a Kunhegyes-Jajhalom lelőhelyek feltárásai alapján tette. 26 GYÖRFFY György 1987.1.502. és III. 64. 27 LASZLOVSZKY József 1986.9-24.; GYÖRFFY György 1987.1.907. 28 GYÖRFFY György 1987. III. 124., 137. Fia királyi ekéről volt szó, akkor négy eke szántó bizonnyal 600 királyi holddal, azaz 732 kát. holddal egyezett. 29 GYÖRFFY György 1987. III. 97.; BÁRTFAI SZABÓ László 1938. 509-511. 223
