Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE 18. kép: Az északi mellékhajó keleti vége, a padozatra fektetett Pálóci- sírkőve! (Sárospataki Bazilika, fotó: Kertész Róbert) mester volt, egyike azon öt arisztokratának, akik Mátyás uralkodása idején a leghosszabb ideig, 15 évnél tovább viseltek méltóságot. Kinevezésében tehát a megbízhatóság mellett az alkalmasság is minden bizonnyal szerepet játszott. A lovászmester volt az udvar főszállásmestere, és ezen a címen, amennyiben a király valamely várost vagy mezővárost keresett fel, az ottani kézművesektől ajándékra tarthatott igényt. Emellett az ünnepségeken intézkedett, főként az ülésrend ügyében, tehát fontos szerepet játszott a lakomák megrendezésében. A külföld felé az udvari marsall volt a hivatali címe. így amikor 1472-ben Pálóci Imrét a király Albert brandenburgi őrgrófhoz és Vilmos szász herceghez küldte, megbízólevelében Magyarország főmarsalljának titulálták. Egyszerre általában 14-24 úr viselt méltóságot, Mátyás alatt összesen 79 személy. Az udvari méltóságok közül az ajtónállómester rendelkezett a legnagyobb befolyással, aki a középkori magyar királyság egyik legfontosabb államhatalmi szerve, a királyi tanács mintegy elnökének tekinthető. Mivel Pálóci Imre „az ország igazi báróihoz” tartozott, nevét rendszeresen feltüntették a privilegiális oklevelek méltóságsorában, és jogosult volt részt venni a szűkebb királyi tanács ülésein, ami egyet jelentett az államügyekbe való napi beleszólás lehetőségével. Itt dőltek el a legfontosabb birtokügyek, a külpolitikai és a hadi kérdések. Természetesen a tágabb vagy teljes tanácsnak is tagja volt, hiszen az volt a nagybirtokosok, a mágnás családok testületé, ahol nemcsak a hivatalban lévő bárók, hanem a soha báróságot nem viselt személyek egyaránt jelen lehettek.202 Bár felirat és évszám hiányában egyértelmű bizonyossággal nem szűkíthető le egyetlen személyre, de mindent egybevetve meggyőző érvek támasztják alá, hogy a Szolnokon megtalált síremléktöredék a megyeszékhely földesura, Pálóci Imre egészalakos tumbafedlapjához tartozott. Azonosításunkat igazolja, hogy Mátyás király pohárnokmesterének (magister pincernarum regalium), majd lovászmesterének (magister agazonum regalium) leányát, Annát Csáktornyái Ernuszt János vette el feleségül, és az 1495. évi adószedés során emiatt tüntették fel az ő nevén a Pálóciak Külső-Szolnok megyei birtokainak valószínűleg felét. A fentiek egyben bizonyítják a Pálóciak ezen ágának vitán felüli kapcsolatát a Tisza-parti településsel, amelynek gyökerei azonban, a Pálóci birtokok felosztásá202 KUBINYI András 1988.; KUBINYI András 1990.63-64.67.69-79.; KUBINYI András 2008.28. nak ismeretében, visszanyúlhatnak korábbra, legalább az Imre elhunytát megelőző időszakig, sőt még az annál korábbi évtizedekig is. Azonfelül szintén Imre szolnoki eltemetése mellett szól az unokatestvérével, Istvánnal fennálló ellentétük, amit korábban már érintettünk. István, valamint leszármazottai a sárospataki vár földesurai voltak, és ott, Magyarország északkeleti részén koncentrálódott birtokaik szívében építették ki hatalmi centrumukat, ahonnan megpróbálták kiszorítani a család velük rivalizáló másik ágát. Törekvésükben komoly sikereket értek el, mert Imre hiába tartózkodott Mátyás király környezetében, és kapott az uralkodótól több alkalommal is udvari méltóságot, nem született fiúgyermeke, 1483-ban pedig távozott az élők sorából. Az ág tehát hanyatlani kezdett, és emiatt eshetett nyugvóhelyének meghatározásakor Pálóci Imrének és/vagy özvegyének a választása - a tulajdonukban lévő települések közül - az egyik jelentős, viszont Pataktól jókora távolságra fekvő Szolnokra. Roz- gonyi Dorottya adhatta a megbízást a síremlék elkészítésére. Koldulórendi és pálos kolostorok hiányában Pálóci Imrét minden bizonynyal a Szolnok piac/vásárterén azonosított gótikus plébániatemplomban temették el. (8/4. kép) Ezt korábban a XV. századra, a Zsigmond-korra kelteztük.203 Noha okleveles adatok továbbra sem állnak rendelkezésünkre, az épület méreteinek figyelembevételével, illetőleg a lovagalakos sírkőtöredék ismeretében sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a templomot gyaníthatóan a kegyúri jogokat gyakorló Pálóci Imre emeltette a XV. század 70-es éveiben.204 A kegyúrnak ugyanis jogában állt az ottani temetkezés. Egy ilyen nagyszabású egyház létesítése arra utal, hogy a lovászmester óhatatlanul a reprezentációs tényezőt tekintette elsőrendűnek: az alapítás az építtető és családja fényét, tekintélyét jelezte. Azt megelőzően az épület helyén már állt egy román stílusú kőtemplom, amit még a tatárjárást követően emeltek az új településmag központjában.205 Ismert, hogy az olyan falusi egyházak esetében, mint amilyen a szolnoki volt, a XIII. század második felében és a XIV. században is a meggyökeresedett hagyományokkal rendelkező gyakorlat elvárásaként még a román stílus volt a jellemző.206 Ennek az első piac/vásártéri templomnak a létére egyedül a Damjanich János Múzeum régészeti gyűjteményében található, leltározásán rózsaablak-töredék alapján következtetünk, amelyet nemrég publikált D. Mezey Alice művészettörténész.207 Annak eldöntésére viszont semmilyen adatunk nincs, hogy egyedül Pálóci Imre sírja kapott-e helyet a kezdeményezése, továbbá jelentős anyagi áldozatvállalása eredményeképpen felépült gótikus templomban, vagy családi temetkezőhelynek szánták. Az utóbbi esetben hozzátartozói, családtagjai, így felesége, Rozgonyi Dorottya és leányuk, Anna is ott 203 KERTÉSZ Róbert 2014.369.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 18.11/4. ábra; KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015.11-12.10/4.11. ábra. 204 Ezek szerint a Pálóci család utolsó előtti generációjának tagjai közül Imre és unokatestvére, István a famílián belüli hegemónia megszerzéséért nemcsak konfrontálódtak, hanem a jelentősebb építkezések vonatkozásában is rivalizáltak egymással. Korábban már utaltunk arra, hogy Imre szolnoki „beruházásával” lényegében egyidejűleg zajlott Sárospatakon a templom késő gótikus csarnoktemplommá történő átépítése, amelynek 1492. évi elkészültét azonban István már nem érte meg, mert 1491-ben meghalt. 205 Elbontását követően az építőanyagát bizonyára felhasználták a gótikus egyházhoz. 206 MAROSI Ernő 2008.118. 207 D. MEZEY Alice 2015.262.9. kép. A rózsaablak-töredéket korábban a Zsig- mond-kori templommal hoztuk összefüggésbe. Lásd: KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015.13.; D. MEZEY Alice-KERTÉSZ Róbert 2015.445. 269
