Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE Ung, Bereg, Zemplén, Abaúj, Sáros, Borsod, Gömör, Heves, Külső-Szol- nok megyékben, valamint Nyitra és Pozsony megyékben.65 A részletesebb birtoklástörténetre rátérve, a település 1315-ben Dénes fia István kezébe kerül,66 tíz év elteltével, 1325-ben pedig I. Károly király elcseréli Kokos - Kokas mesterrel (magister), s ezáltal az uralkodóé lesz.67 Ezt követően Szolnok Kapanyai Miklós birtoka, aki 1367-ben felét 56 forintért elzálogosítja Trencsik Péter leányának, Ilonának, de 1380- ban már ismételten a királyé.68 A XV. században bekövetkező változások kezdetét Gorové László - Pray György történetíró munkájára69 hivatkozva - 1425-ben határozta meg, amikor Zsigmond király egyebek mellett Nándorfehérvárnak a Magyar Királyság részére történt átengedéséért cserébe Brankovics György szerb despotának számos települést adományozott, köztük Szolnokot is.70 Gorové szerint Brankovics nem sokkal később, 1432-ben településünket - más magyarországi, köztük Külső-Szol- nok megyei mezővárosokkal: Turral/Nagyturral (Mezőtúr) és Varsánnyal/ Tiszavarsánnyal együtt - rokonának, Veronai Birini Pálnak ajándékozta.71 Gorové László ezen interpretációja napjainkig hatott,72 köztük Bagi Gáborra is,73 pedig Pesty Frigyes már 1877-ben meggyőzően bizonyította, hogy Brankovics György nem lehetett a Tisza-parti Szolnok földesura.74 Bagi az elmúlt esztendőben korrigálta hibáját.75 Arra a kérdésre, hogy Szolnok mikor került a Pálóci család kezébe, a kutatók korántsem egységesek, ennek megfelelően igen eltérő időpontokat határoztak meg. Selmeczi László és Kovács Gyöngyi szerint erre 1450- ben, illetőleg az után került sor.76 Bárány Attila tanulmányának táblázatában pályájuk felfelé ívelő szakaszán, az 1437 és 1444 között szerzett birtokok között szerepel.77 Szabó László ellenben arra a következtetésre jutott, hogy a település 1448-tól a XVI. század elejéig királyi birtok volt, és csak azt követően adományozta az uralkodó Pálóci Mihálynak.78 A rendelkezésre álló források alapján minden bizonnyal Engel Pál jár a legközelebb az igazsághoz, aki már évtizedekkel korábban rámutatott arra, hogy a Pálóciak Szolnok mezővárost 1438-ban szerezték meg, abban az évben, amikor Albert király Dédes és Ajnácskő (Hajnácka, Szlovákia) várakat is odaajándékozta nekik.79 Bagi Gábor másfél évtezede még egy 65 ENGEL Pál 1968.350.353.; ENGEL Pál 1971.305.309.; ENGEL Pál 1987a. 435-436.; BÁRÁNY Attila 2002a. 8-16. Anhang l-IV. 66 SCHEFTSIK György 1935.328-329.; KOMÁROMY József 1943.81. 67 Anjou-oklt. IX. 157.275. regeszta. 68 RUPP Jakab 1870.721.; SCHEFTSIK György 1935.329.; KOMÁROMY József 1943.81.; SELMECZI László 1975.31. 69 PRAY Georgi 1764.290. 70 GOROVÉ László 1820.12. 71 GOROVÉ László 1820.12-13. 72 PALUGYAY Imre 1854. 301.; SCHEFTSIK György 1935. 329.; SELMECZI László 1975.32.; KOVÁCS Gyöngyi 1982.84.; SZABÓ István-SZABÓ László 1989. 238.; SZABÓ László 1996. 49-50.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 270.; SZABÓ László 1998. 28.; SZIKSZAI Mihály 1998. 156.; BENEDEK Gyula 2000. 40^1. 5. jegyzet; MOLNÁR Erzsébet 2002.10.; SIMON Béla 2002.102.; SZABÓ László 2010.24. 73 BAGI Gábor 2000.12-13. 74 PESTY Frigyes 1877.19-20. 75 BAGI Gábor 2014.171. 76 SELMECZI László 1975.32.; KOVÁCS Gyöngyi 1982.84. 77 BÁRÁNY Attila 2002a. 13. Anhang III. 78 SZABÓ László 2010.24-25. 79 ENGEL Pál 1987a. 436. későbbi dátum, az 1445. év mellett kardoskodott,80 az elmúlt évben azonban - belátva „tévelygését” - elfogadta Engel Pál megállapítását.81 Pálóci László országbíró 1455-ben kelt bizonyságleveléből megtudjuk, hogy a Külső-Szolnok megyei Szolnok és Fejéregyház oppidumokat, a Heves megyei Iván faluval együtt garanciális elégtételként lekötik egy zálogba adási ügy kapcsán, amely Pelsőci Bebek Imre erdélyi vajda özvegye, Pálóci Veronika úrnő, valamint Hunyadi János, Beszterce örökös grófja között köttetett.82 (6. kép) Településünket az egész Pálóci család birtokolta, de megosztoztak rajta. 1491-ben Pálóci István özvegye, Pe- rényi Erzsébet beszámol többek között arról, hogy férje még életében bevallást tett az ő részére Patakon (Sárospatak) 20, Újhelyen (Sátoraljaújhely) 20, Szolnokon 16, Pétervásárán 5, Sajószentpéteren 10, Dédes vár uradalmában 10 jobbágytelekről. E javakról azonban most lemondott, az ezekkel kapcsolatos intézkedéseit (kegyes adományok egyházaknak) pedig visszavonta, valamint a birtokokat fiaira, Antalra és Mihályra hagyta.83 (6. kép) 1495. április 27-én II. Ulászló király megparancsolja az egri káptalannak, hogy Pálóci István fiainak kérésére írja át másolatban Dédes vára és annak tartozékai, nemkülönben a Borsod megyei Sajószentpéter, továbbá a Külső-Szolnok megyei Szolnok és Fejéregyház mezővárosok okleveleit, amelyek az egyház sekrestyéjében, illetve levéltárában találhatók.84 1495. május 18-án az egri káptalan bizonyságlevelet ad Pálóci Antalnak és Mihálynak arról, hogy II. Ulászló parancsára felkutatták, valamint kiváltságos formában átírták a szóban forgó, Szolnokot (Zolnok) is érintő, Albert király által 1438. június 27-én kiadott okleveleket.85 Az előző bekezdésben bemutatott, 1491. évi oklevélben részletezett felosztásra más Pálóci uradalmak esetében is találunk példát. így Újhelyet és Patakot 1429-ben Zsigmond király Pálóci Péter fiainak: Máténak (|1437, titkos kancellár, országbíró, nádor), Györgynek (|1439, udvari kancellár, erdélyi püspök, esztergomi érsek) és Imrének (|1433, titkos kancellár) adományozta.86 (6. kép) Az adománylevél „újhelyi várunkat, a hasonlóképpen Ujhely mezővárossal... továbbá Nagypatak városunkat vagy mezővárosunkat,” illetőleg ezek tartozékait sorolja fel.87 Máté fiait, Simont (f1459, lovászmester) és Jánost (fi 461, ajtónállómester), illetőleg Imre fiát, Lászlót (f1470, ajtónállómester, országbíró) 1453-ban V. (Utószülött) László király egy újabb adománylevélben erősítette meg a fenti javak birtokában. Később, az 1490-es években ezek Simon fia, István (fi 491) gyermekeire, Antalra, Mihályra és Katalinra, továbbá János fia, Imre (f1483, pohárnokmester, lovászmester) özvegyére, Roz- gonyi Dorottyára, és Anna (f1494) leányára, Csáktornyái Ernuszt János feleségére szálltak.88 1499-ben azonban Rozgonyi Dorottyát iktatták be „a teljes újhelyi vár, továbbá Ujhely és Patak városok felének” birtokába. Déthsy Mihály szerint ez arra enged következtetni, hogy a család koráb80 BAGI Gábor 2000.13. 81 BAGI Gábor 2014.171. 82 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 34.; BENEDEK Gyula 2001.34-35.; BENEDEK Gyula 2007.54-55. 83 MNL OL, DL 19 723. KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015.8.25. jegyzet. 84 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 34.; BENEDEK Gyula 2001.36-37.; BENEDEK Gyula 2007. 78-79. 85 MNL OL, DL 13 215. 86 DÉTSHY Mihály 1966.182.; ENGEL Pál 1968.353.; ENGEL Pál 1987a. 436.; DÉTSHY Mihály 2002.16. 87 DÉTSHY Mihály 1966.182.; DÉTSHY Mihály 2002.16. 88 DÉTSHY Mihály 1966.182.184.; DÉTSHY Mihály 2002.17.20. 253
