Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY A lóállomány javítására a jászkunok tettek elsőnek kísérleteket, majd 1794-ben községi méneseket alapítottak. Mezőhegyesről, sőt Moldvából hoztak tenyészállatokat. Az 1830-as években az egyes törvényhatóságok - katonai okból - új kísérletbe kezdtek. Heves megye a csődöreit kiosztotta a községeknek, de ez a szokás utóbb megszűnt. A Jászkun Kerület 1836-tól a közös pákái pusztán tartott ménest, melynek csődöreit a települések is igénybe vették, ám 1848-ban a pákái közös gazdálkodás és a ménes is megszűnt. Gyöngyös, Kecskemét és Szeged voltak. Marhavásárai közül a mezőtúri, szolnoki és tiszafüredi, illetve a jászberényi, jászapáti, karcagi és kunszentmártoni volt jelentős. A hetivásárokat csak Szolnokon, Tiszaföldváron és Jászberényben mondták számottevőnek. A Jászság és a Nagykunság számos redemptus gazdaságában már 1848 előtt feltűntek a vasboronák és a vasekék. Az 1830-as években Szolnokon Bécsi János helyi kovácsmester a francia Grangé-féle eke egy javított változatát készítette el. A nemesi és a bérelt nagybirtokokon más újítások Az állatállomány alakulása a XIX. század első felében144 Év Állatfajta Tisza mente145 Jászság Nagykunság Összesen Darab % darab % Darab % 1815: Szarvasmarha ? ? 27.280 ? 18,159 ? ? Juh ? ? 72.878 ? 65.844 ? 9 Ló ? ? 12.241 ? 13.054 ? ? Sertés ? ? 7.578 ? 8.284 ? ? 1830: Szarvasmarha 9.179 17,6 25.424 48,9 17.382 33,4 51.985 Juh 10.562 8,1 61.903 48,0 56.414 43,7 128.879 Ló 23.151 43,2 13.055 24,3 17.382 32,4 53.588 Sertés 4.479 30,1 4.619 31,0 5.758 38,7 14.856 1850: Szarvasmarha 20.776 39,6 21.133 40,3 10.454 19,9 52.363 Juh 99.935 34,6 81.559 28,2 106.916 37,0 288.410 Ló 19.891 42,3 12.470 26,5 14.581 31,0 46.952 Sertés ? ? 9 ? ? ? ? * 1830-ban a Tisza menténél csak a jobbágyi állatállomány szerepel A nemesek, főnemesek a századfordulótól olykor már nyugati ménekkel kísérleteztek. Törökszentmiklóson az 1840-es években alakult lófuttatási társulat, de a forradalom után feloszlott. Jobb csődöröket tartott a fegyverneki és a mezőhegyesi ménesekkel kapcsolatot tartó Mezőtúr, Szolnok és Cibakháza. Az úri ménesek közül a báró Podmaniczkyak martfűi (400), a gróf Szapáryak fegyverneki (100), a gróf Tigék tiszakürti (70), a Sréterek tiszaszentimrei (40), a Zuberek kengyeli (40) és a Papszászok tiszaigari (40 ló) ménesei emelhetők ki, de ezek mellett még sok kisebb is létezett.145 A sertéstartás mindenhol jelentőssé vált. A Tisza mellett sok volt a szárnyas, főleg a nagykunok sok aprómarhát, tojást hordtak eladni Pestre. A gyűjtögetésen belül a spárga, gomba, torma, szamóca, mogyoró, bodza, sóska, illetve a vadkacsa, szárcsa, búvár, szalonka stb. tojásai, a Tisza halai közül a kecsege, viza, csuka, ponty, süllő, harcsa és az apróhalak, valamint a teknősbéka emelkedett ki. A halászat nagy központjának Szolnok és a Körös vidéke számított, de a Tisza menti Vezseny is halászfaluként volt ismert. A kereskedésen belül a juh, gyapjú, marha, gabona, ló, bor és a sertés volt jelentős. A fő piachelyek Pest, Debrecen és Miskolc, a kisebbek Eger, 143 SOÓS Imre 1973. megfelelő oldalak; HML 1828. Conscriptio Regnicolaris; ERDEI Aranka 1986. 235-243.; BAGI Gábor 2004. 326-327.; PALUGYAY Imre 1854. megfelelő oldalak. 144 Itt 1830-nál az 1828-as összeírás adatait használtuk. 145 BAGI Gábor 2004.321-323.; GALGÓCZI Károly 1855.314-316. is megjelentek, ám a jobbágyi gazdaságokba az új eszközök csak késve jutottak el.146 Az első gőzgépeket főképp a szesziparban alkalmazták. A francia Lejeune testvérek az 1840-es években Tiszaabádon (az Orczyak tomaji birtokát bérelve) malmot, vízhúzó gépet alkalmaztak, valamint sör- és pálinkagyárat alapítottak, míg a jászberényi Pray Lipót 1845-ben egy négy LE-s pálinkafőző gőzkazánt készíttetett. 1839-től Jászberényben a Jászkun Kerület a helyi börtönben a rabok munkaerejére és a helyi gyapjúra alapozva textilszövő manufaktúra létesítésével kísérletezett, de kevés sikerrel. Elgondolkodtató viszont, hogy 1846-tól kezdve alig két év alatt közel száz jászberényi birtokos próbálkozott hitelt szerezni a Pesti Magyar Takarékpénztártól, nyilvánvalóan saját gazdaságuk fejlesztése végett.147 Bár sok nemesi gazdaság nagyságában a dunántúli középbirtokokkal vetekedett, a mintagazdaság és a jó állattenyésztés mégis ritka volt. Ezért többen is a gazdák, birtokosok restségét emelték ki. Galgóczi sem tudott jelentős uradalmat mondani, bár a majorságok közül kiemelte a fegyverneki és kengyeli pusztán, Tiszaroffon létező közbirtokosságokat, a tomaji pusztán a Lejeune testvérek haszonbérletét, valamint Mocsy György pói és Farkas Károly fegyverneki gazdaságát.148 A megyénk nagybirtokainak gazdálkodásra leginkább a tiszaabádi Orczy uradalom 1835-ös leírásából következtethetünk. A földesúri bevételek három nagy részből tevődtek össze: az úrbéres jobbágyok adóiból (kilenced), 146 FÉNYES Elek 1847. II. 238., 472.; GALGÓCZI Károly 1855.140., 144., 234.; Hazai Tudósítások, 1834.41M12. 147 KÓKAI László 1889.127.; BAGI Gábor 2015.13-15. 148 GALGÓCZI Károly 1855.173., 168. 236
