Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE 33. kép: A Perényi-sírkő részlete: pikkelyes torokvédő, ékkőfoglalatos nyaklánc és a bal oldali vállvért részlete (Tőketerebes/Trebisov, Szlovákia, fotó: Borbás Márton) mint falu (possessio) már a Pálóciak tulajdonában volt.232 Nekik köszönhetően hamarosan, 1455-ben nemcsak mezővárosi kiváltságokat eszközöltek ki számára (oppidum Feyereghaz), hanem a Békés megyéhez tartozó települést Külső-Szolnok megyéhez csatolták.233 A szolnoki uradalom léte azonban korántsem csak pozitív hatással járt. Kubinyi András mutatott rá arra, hogy egy település autonómiája nyilvánvalóan károsodott, ha a földesúr vagy annak reprezentánsa, az uradalmi tiszttartó ott tartózkodott. Nem véletlen tehát, hogy a mezővárosok egyenesen arra törekedtek, hogy földesuruk ne tartson officiálisfc körükben. Azt viszont Kubinyi András is elismerte, hogy a tiszttartó alá tartozó falvak jobbágyai gyakran voltak kénytelenek felkeresni uruk képviselőjét, ezzel pedig annak lakóhelye centralitását növelték. Ez utóbbi pedig döntőnek bizonyult, hiszen az Alföld és Alföld-szél városnak tekinthető 35 települése (azaz 16 centralitási ponttal vagy többel rendelkezője) közül csaknem valamennyiben, 33-ban volt igazolhatóan jelen a földesúr képviselője.234 Szolnokon a földesúri jelenlét egyik bizonyítéka lehetne önmagában Pálóci Imre temetkezése. Ám előfordulhatna az is, hogy a lovászmester itteni síremlékének feltűnése egy másik tendenciával, a „széttemetke- zés” gyakran érvényesülő szokásával magyarázható, amelyre különösen jó példákkal szolgálnak az olyan családok, amelyek nem az Árpád-kori 232 GYÁRFÁS István 1883. 250-251.; KARÁCSONYI János 1896. II. 106-107.; BENEDEK Gyula 2001.30-33. 233 CSÁNKI Dezső 1890. 666.; KARÁCSONYI János 1896.1. 27.; BLAZOVICH László 1996.103.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.34.; BENEDEK Gyula 2001.34-35.; BENEDEK Gyula 2007.54-55. 234 KUBINYI András 2000.17-18. nemzetségek utódai.235 Kérdés, felsorakoztathatóak-e további érvek, így például tudunk-e arról, hogy a Pálóciaknak volt szolnoki tiszttartója. A válasz egyértelműen igen, és még a nevét is ismerjük. A budai káptalan ugyanis 1518. február 14-én kelt jelentésében - többek között - arról tájékoztatja II. Lajos királyt, hogy Csulai Móré Lászlót és Györgyöt azért nem tudták beiktatni a Tisza-parti megyeszékhelyen, mert az 1518. január 16-án megkísérelt végrehajtás alkalmával Pálóci Antal és Mihály tiszttartója, nemes Széplaki (Zeplaky) Balázs ellentmondott.236 Jóllehet arra a kérdésre nem könnyű választ adni, hogy a településen meghatározható-e a gazdasági igazgatás célját szolgáló Pálóci- uradalom központja. A késő középkori Szolnok településmagjáról, illetőleg szerkezetének főbb elemeiről, a piac/vásártérről, és az azon áthaladó főútról/országútról, a jelen tanulmányban már írtunk. A minden bizonynyal Pálóci Imre által építtetett, piac/vásártéren állt, és a település képét uraló, gótikus plébániatemplomra ugyancsak kitértünk. A többi épületről mindazonáltal nagyon kevés információval rendelkezünk. Szolnok XIV. századtól a XVI. század közepéig keltezhető régészeti leletei egyelőre csak a mezőváros déli részén, a Tisza mentén, a Verseghy park területén, illetőleg az egykori Damjanich uszoda 1948. évi építésekor kerültek elő. Az utóbbi helyen lezajlott beruházás ugyan jelentős területeket érintett, mégis felbecsülhetetlen kár, óriási veszteség érte városunk középkori épített és tárgyi örökségét azzal, hogy a régészeti feltárás elvégzésére nem nyílt lehetőség, még a felszínre bukkant díszkerámia ellenére sem. 235 LŐVEI Pál 2009.340-343. 236 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.191.; BENEDEK Gyula 2007.109-111.
