Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PALÓCI IMRE véstek. Említésre méltó, hogy a vállvértek hangsúlyosan aszimmetrikusak: az igazi itáliai vértekkel megegyezően a jobb érzékelhetően kisebb, mint a bal. Ezzel szoros összefüggésben a jobb vállvértnek nagyobb a hónaljkivágása, hogy a lándzsanyél stabil hónaljba fogását lehetővé tegye.224 A mellvért alsó harmadának karéjos lemezeit jelző vékony vonalak három-három, összesen kilenc, liliomos csúcsban futnak össze, amiket - közvetlenül alattuk - egy-egy apró, homorúan ívelt oldalú, háromszög alakú díszítéssel láttak el.225 A karok és a lábak borítására szintén lemezekből összeállított vértet mintáztak. A kézfejeket rákozott, háromujjas lemezkesztyűk fedik, a lábfejeket lemezcipőbe bújtatták. Mindkét kézen megfigyelhetők a könyökvértre csatolható, a könyök belső hajlatát védő „pillangók”/„kagylók”, de a térdhajlatokat is ehhez hasonló alakúakkal, ám nagyobb méretűekkel óvták.226 A terebesi sírkőtől eltérően az elhunyt jobb kézfejét nem a mellvértre helyezi, hanem egy vállhoz támasztott lándzsát fog, amelynek végén, a fej felett a Pálóci család címerével ellátott zászló lobog. A lovag derekán fegyverövet visel, bal kezét az erre függesztett kardhoz szorítja. A kard markolatgombja pontosan a mellvért peremével érintkezik, ami némiképp ugyancsak eltér a Perényi- tumbafedlapon megfigyelttől. A mellvért alsó részéhez csatlakozóan egy vízszintes elrendezésű fémlapokból összeszegecselt, felsőcombig érő ún. csatakötényt faragtak, amelynek ágyéki részét „felvágták”, tehát a lábak közötti részen láthatóvá vált a lemezvért alatt viselt sodronying. Az elhunyt lábfejeit egy legyőzött oroszlán hátán nyugtatja. A főalakon kívül még négy kis angyalfigura kapott helyet a kompozícióban: kettő Pálóci Imre mögött, a fej magasságában egy rövid köpenyt tart, kettő pedig a lábak mellett, a család címereivel díszített tárcsapajzsot fog. A terebesi sírkövet korábban Perényi Imre (fi 519, nádor) sírlapjaként azonosították.227 Elsőként Balogh Jolán és Lővei Pál művészettörténészek hívták fel a figyelmet arra, hogy ez a felirat nélküli alkotás sokkal inkább Perényi Istváné lehetett.228 A kőfaragómunkát Balogh Jolán szerint 1485-1490 táján a budai királyi műhelyben készíthették.229 Pálóci Imre (f1483) síremléktöredékének az igen szoros stílusbeli kapcsolata a Pe- rényi-sírkővel perdöntő bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy az utóbbi nem Perényi Imréé, hanem édesapjáé, Istváné (f1484/1487) lehetett.230 A terebesi analógia alapján valószínűnek tartjuk, hogy a szolnoki fedlapot eredetileg sem keretezte felirat, az minden bizonnyal a tumba oldallapjain került elhelyezésre. Összegzésként leszögezhetjük, hogy a Pálóci-sírkőtöredék kiemelkedő fontossággal bír, és nemcsak a helytörténeti kutatások kapcsán, hanem a magyarországi késő középkori, lovagalakos síremlékek időrendjének meghatározásában egyaránt. A várszigeten felszínre került alkotás feldolgozásával ugyanis végérvényesen sikerült pontot tenni arra az évtizedek óta zajló vitára, hogy kié lehetett a tőketerebesi Perényi-sírkő. Szolnok 224 TOLL László 2009.153. 225 A Perényi-sírkő mellvértjén kettő-kettő, összesen hat liliomokkal díszített csúcs látható, azonban ezekről hiányoznak a szolnoki töredéken megfigyelhető, háromszög alakú bevésések. 226 TOLL László 2009.155.161. 227 CSOMA-CSERGHEŐ 1888. 300-303.; VERNEI-KRONBERGER Emil 1939. 47.; GERVERS-MOLNÁR Vera 1983.24.54. kép. 228 BALOGH Jolán 1974.36.; ENGEL Pál et al. 1983.23.2. jegyzet; LŐVEI Pál 2009.1.340-341. Lásd még: BÁRÁNY Attila 2013.20.36. jegyzet. 229 BALOGH Jolán 1974.36.40. 230 KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015.16.72. jegyzet. 31. kép: A sírkőtöredék bal oldala: az ékköves nyaklánc és a vállvért részleteivel, valamint a mellvért peremével érintkező kard markolatgombjának csonkjával (Szolnok-Vársziget, fotó: Borbás Márton) vonatkozásában pedig elég, ha elsőként arra utalunk, a kőfaragómunka felbukkanásáig fel sem merült, hogy egy olyan tekintélyes személy, mint a késő középkori társadalom hierarchiáján belüli skálán az egyik legmagasabb státuszba tartozó udvari méltóságviselő, Pálóci Imre, szorosabb kapcsolatot ápolt volna településünkkel. Arról nem beszélve, hogy minden bizonnyal a lovászmester reprezentációs „beruházásainak” eredményeképpen valósult meg a középkori Szolnok legjelentősebb építészeti emléke, a nagyméretű, gótikus stílusú plébániatemplom. A Tisza-parti megyeszékhely felértékelődésének irányába hatott, hogy a főnemesi család kezén lévő települések sorában mezővárosunk a mérvadóbbak közé tartozott, továbbá jókora távolság választotta el a sárospataki castellum\ó\, ami a famílián belüli - korábban részletezett - unokatestvéri szembenállás ismeretében szintén nem volt mellékes. Mi több, az udvar és a királyság központja, Buda, valamint a fontosabb királyi mellékrezidenciák, Visegrád, Diósgyőr, ahol Pálóci Imre gyakran tartózkodott, ha nem is karnyújtásnyira voltak, de - a legutóbbit leszámítva - sokkal könnyebben elérhetővé váltak innen, mint Patakról. Mindezek tükrében valószínűnek tartjuk, hogy a lovászmester a sárospataki kúriája mellett még Budán is rendelkezhetett házzal, sőt Szolnokon ugyancsak emeltetett magának lakhelyet. Az vitán felül áll, hogy a Pálóciakkal új korszak köszöntött Szolnokra. Elsőként Karácsonyi János állapította meg, hogy földesurai a mezővárosból, és az ahhoz közel fekvő birtokaikból uradalmat szerveztek.231 Szolnok mellett ide tartozott még a Körös-parti Fejéregyház, amely 1447-ben, 231 KARÁCSONYI János 1896.1.27. 275
