Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

11. kép: A debreceni Szent András-templom és a Nagytemplom alaprajza (MÓDY György 1984.1. kép)

vártemplomtól délre, egy családi ház alatti mélygarázs munkagödrének lemélyítésekor került felszínre 1996-ban, (2.8/6. kép) és jelenleg egy - a névtelenségét megőrizni kívánó - magángyűjtő birtokában található. (13. kép)192 A kőfaragómunkáról megállapítást nyert, hogy egy egészalakos lovagi síremlék mellkasi részlete.193 Jelenlegi tulajdonosának visszaemlékezése szerint a recens felszíntől számítva 1,5-2 méter mélységben, egy feltöltési rétegben, kődarabokkal és kerámiatöredékekkel együtt bukkantak rá a munkások. A vörösmárvány alkotásra a mélygarázs Tisza felöli, lépcsős lejáratának kiásásakor, a munkagödör délnyugati részén figyeltek fel. A kitermelés gépi erővel folyt, a földet pedig - a deponálás után kisvártatva - teherautókra rakodták, végül elszállították. Emiatt azt nem tudjuk megmondani, hogy a sírkőlap további töredékei közül mennyi semmisült meg, vagy szerencsés esetben a földmunkák nem érintették és elkerülték bolygatást.

Szolnok 1438-tól egészen 1526-ig, a Pálóci család férfi ágának kihalásáig a tulajdonukban maradt. A família utolsó férfisarja, a nőtlen és gyermektelen Antal a mohácsi csatában, 1526. augusztus 29-én vesztette életét, aki egy hónappal korábban (július 25-én), a pataki castellumban az alábbiak szerint kezdte írásba foglalni végakaratát: „Az Úr nevében Ámen. Az Úr születésének 1526-ik esztendejében Szent Jakab apostol ünnepén. Mi, Pálóci Antal Zemplén vármegye ispánja akarván legfelségesebb fejedelmünkkel és urunkkal, Lajos úrral, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királyával a mindennél hitszegőbb törökök elleni hadba és háborúba indulni és vonulni, elménkben és testünkben teljességgel épen, és számot vetvén azzal, hogy az ütközetben - mit Isten távoztas- son - halálunk esnék, ilyen testámentumot teszünk minden javainkról és birtokainkról. [,..]”m Nyolc vár és várkastély: Zemplénben Patak, Újhely, Céke (Cejkov, Szlovákia), Helmec, Ungban Pálóc, Szerednye (Cepearre, Ukrajna, Kárpátalja), Borsodban Dédes, Gömörben Ajnácskő, továbbá Hevesben Hort és Adács udvarházai, valamint Sajószentpéter és Szolnok mezővárosok, illetőleg a hozzájuk tartozó nagyszámú falu alkotta a jószágot. Antal végrendeletében csaknem minden vagyonát legközelebbi rokonára, húgára, Katalinra és annak öt fiára hagyta. Ez azonban ellenkezett a magyar örökösödési joggal, hiszen férfiörökös híján a birtokok a királyra, illetve a koronára szálltak vissza. A nem fiúsított leányágat csak a jóval szerényebb leánynegyed illette meg.195 Mint ahogy az előző fejezetben kitértünk arra, Antalt több mint három évtizeddel korábban, 1493-ban már jelentős sérelmek érték, amikor a família birtokainak tulajdonjogát igazoló iratokat eltulajdonították tőle, és ráadásul az elkövetők a családtagjai közül kerültek ki. Ebből okulva most szerette volna a problémát megelőzni, és utasította egyik tisztjét, Vékei Ferencet, hogy helyezze biztonságba azokat. Az utóbbi személy visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a dokumentumok - köztük a minden bizony12. kép: Az avasi templom alaprajza (SZENDREI János 1904.27.)

magyarországi csoportjának egyik alapvető mintaképe a XIV. századi pesti belvárosi templom volt.* 191

Rátérve a tanulmányunk bevezetésében említett unikális régészeti leletre, a lelőkörülmények rekonstruálása során kiderült, hogy a várszigeten, a

avasi templom hossza 42 m, szélessége 16,7 m. Lásd: SZENDREI János 1904.24.

191 SZŐKE Balázs 2010.

192 A szolnoki Pálóci-sírkőtöredékről készített felvételekért, valamint a tanulmányban később közlésre kerülő tőketerebesi (Trebisov, Szlovákia) Perényi- sírkő részletfotóinak elkészítéséért Borbás Márton szobrásznak tartozom köszönettel.

193 KERTÉSZ Róbert-D. MEZEY Alice 2015.; D. MEZEY Alice-KERTÉSZ Róbert 2015.

194 DÉTSHY Mihály 1989.3.; DÉTSHY Mihály 2002.29. Pálóci Antal végrendeletének teljes közlésére lásd: TÓTH Péter 1996.147-150.; DÉTSHY Mihály 1998. 41-44.

195 NAGY Iván 1862. 97.; CSOMA József 1888. 126.; DÉTSHY Mihály 1989. 3-4.; DÉTSHY Mihály 2002.29-30.

264