Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
BAGI GÁBOR: HŐSÖK, BETYÁROK, BŰNÖZŐK... (AVAGY ADALÉKOK A BETYÁRVILÁG 1849 UTÁNI TÖRTÉNETÉHEZ A MAI JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TERÜLETÉN) igazán valószerűvé és hihetővé a császárellenes elképzelések valódiságát, hiszen az 50-es évek első felének önkényuralom ellenes mozgalmai csak ritkán jutottak el a nyílt fegyveres ellenállásig. Kétségkívül Fazekas esetében ez volt a helyzet. Fodor Dénes leírása szerint ennek az eseménynek talán tárgyi emlékei is megmaradtak: „A Kossuth utca 10 sz. alatt volt a [Fazekas] háza, amit Szőllősi Mihály kőműves mester bontott le, illetve épített újjá. Bontás közben előkerült az elöltöltős pisztolya is a falból, amelyet a honismereti múzeum őriz. A betyárt a herényi cseh zsandárok fogták el László Antal segítségével, aki 1853-ben a császártól kitüntetést is kapott.”13 Fazekas kapcsán kell megemlékeznünk a bűnrészesként elfogott Balaton Andrásról, aki utóbb szintén golyó általi halálbüntetésben részesült. Az ő ítélete az alábbiakat tartalmazta:14 „Katonai Rögtönbírósági ítélet. Balatony András, jászkiséri, jászsági m[agyarj. o[rszági]., 35 éves, református], nős, de gyermektelen, Jászkisér községénél csikós, már egyszer juhlopásbani részvétel miatt büntettetett, és megállapított tényállás mellett megvallotta, hogy m[últ]. Évi September elején az előtte már 3 év óta rablóul ismeretes Fazekas Dávidnak, a’ jászberényi tömlöczből elszökése után, czimborái egyikével, két nap és két éjjel szállást adott, továbbá múlt év december elején annak hátaslovát nyereg szerszámával együtt, melyen Fazekas a’ múlt évi november 27-kén Szolnok és Kőrös közt elkövetett utonálló-rablásnál lovagolt, őrizet és gondviselés alá vette, aztán Fazekasnál hált, és daczára a műit évi karácsonkor tudomására jutott szigorított tilalomnak a’ rablóknak nyújtott támogatást illetőleg, 1853 újév napja utáni nap az éjféli órákban vele Jász-Dósában titkos összejövetelt tartott, ’s végre f[olyó], é[v], január 11-én a császári] k[irályi] csendőrség által nem ezen Fazekas további használatára készen álló lónak és nyeregszerszámának, hanem egy másik pej, állítólag saját lovának, nyeregszerszámmal együtt, birtokában találtatott; ennélfogva nevezett egyén az 1852julius8. Pesten kelt hirdetmény 2.§-a és az 1852 december 4. kelt hirdetmény 5. czikkének, továbbá az 1852 december 1-én 531. sz[ám], alatt kelt magas kormányrendelet 5. cz[ikkely], értelmében az elhirhedt rabló Fazekas Dávidnak rejtekhely-adásért, a’két ló és nyeregszerszámok elkobzásán kívül 1853. febrjuár] 23-án dél útján]. 5 órakor lőpor és golyó általi halállal büntettetett. Szolnok, febrfuár] 23.1853. A császári], kjirályi] mozgó katonai rögtönbíróság által. 3. Adalékok az 1860-as évek helyi betyárvilágának történetéhez Az alföldi betyárvilág leginkább a „szabadosán élő” csikósok, pásztorok köréből nyerte az utánpótlást, akiknek életlehetőségei az 1850-es évek nagy alföldi tagosításai és legelőfelosztásai nyomán kezdtek látványosan szűkülni. Az évtized végén éppenséggel a közbiztonság javulásáról ír több szakmunka, részint a közkegyelmek, illetve az alkotmányos élet részleges visszaállítása nyomán. Mások ugyan ezt a javulást tagadják, 13 FODOR Dénes 2002.248-253. 14 SZML Jászapáti, tanácsi iratok 1850-1853. Szám nélküli. ámde mint minden, ez a helyzet is viszonylagos volt. Néhány eset ekkoriban is előfordult. Udvardi Vigh Mihály ismert békési betyár volt, akinek 1856. december 5-én Szolnok mellől is sikerült megszöknie. Miskát egy Burján János nevű, rablással gyanúsított társával kísérték Szolnokra. A szolnoki születésű, 22 esztendős, büntetett előéletű Burján korábban Bagos Fülöp néven volt leültetve, de 1856. augusztus 4-én megszökött az őrizetből. A két betyárt ekkor kocsin szállították, amin még egy „elutasítandó nőszemély" is tartózkodott. Útközben sikerült lefegyverezniük a kísérő csendőrt, akit a 14 éves kocsissal együtt leszállítottak a járműről. Víghék eztán a három ló vontatta kocsin elhajtottak Zagyvarékas felé. A kocsi, a lovak és a szerszámok 212 pengőforintot értek. A híradások felsorolták Miska lefoglalt holmiját is: egy dupla rövid sárgaréz pisztolyt, egy gyümölcsoltóforma kézi finom acélfűrészt, egy pár gyapjú téli kékkesztyűt, egy bicskát, acélt, tűzkövet, taplót és két töltényt vágott ónnal.15 Rózsa Sándor, az,Alföld királya’’ viszont ekkor már csak elvétve tolta föl tevékenysége területét megyénkig. Emberei közül Ballangó Pataki Mihály (1813-1858), ismertebb nevén „Kiss Bácsi” volt az, akit 1857 őszén a Tiszántúlon is említettek. Őt hamarosan elfogták, majd gyorsan ki is végezték. ítéletében a megyei bűntettét így foglalták össze: „...az 1857. évi September 3-án Szolnokról a’ Gyulai vásárra menő kocsikat a Mesterszállási pusztán három fegyveres rabló társaival együtt feltartván, ez alkalommal 12 károsult felektől 3006 p[engő]f[orin]tokat készpénzben, azon kívül pedig ékszereket, és mhaneműeket, menyeknek értéke már most ki nem nyomozható, az illetőknek bántalmazása, és élet- veszélyes fenyegetődzések között elrablóit.”16 A betyárok tettei és a köztörvényes bűnesetek ekkoriban már gyakran elkülöníthetetlenek voltak. 1859 nyarán Szolnok egykori határában következett be az a brutális tömeges gyilkosság, amely megyénk történetében, de talán országos viszonylatban is páratlannak mondható, és leginkább csak a 2002-es, nyolc áldozatot követelő móri mészárlással vethető ösz- sze. Erről a kor híres lapja, a „Vasárnapi Újság” is beszámolt. „(Borzasztó gyilkosság.) Szolnok, június 5-én. Folyó hó 1-én estéjén, Szolnokhoz nem épen távoleső varsányi csárdában, iszonyú gyilkossági merénylet merült fel. - Lovas Lajos, gépész, otthonról (Békés) utazott Szolnokba, és a fennevezett csárdába, megháiás végett-e, vagy csupán estebédezés kedvéért beszállóit harmadmagával, t[udni].i[llik]. a kocsisával és ennek 12 éves fiával. A rablók, kik távol, észrevétlenül kisérték a gépészt, kinél sok pénz gyanítottak, a csárdába betörtek, megtámadták, kezeit hátrakötötték, és sok verés után, hogy pénzét el nem csikarhatták, mert nála jelentékeny mennyiségben nem is volt, könyörtelenül megölték. Megölték vele a két utazót is. De megölték még az ott lakó csárdást is, fiatal nejével és két szép leányával. Tehát egy éjjel hét élőnek vették el az életét. - A meghaltak sokat küzdhettek, mert kezeik mind össze voltak vagdalva, hihetően a gyilkosok késeinek erőszakos módoni kiragadási kísérlete következtében. A szobában, ahoi az égbekiáltó bűntény véghezment, a legyilkoltak, a földhöz arczraborulva feküdtek, és halva találtattak. Több verés és szúrás helyei között közt különösen feltűnt azon nagy és mély vágás, meiiy mind a hétnek a nyaka előrészén látszott. A gépésznek mint mondják, össze15 SERES István 2011.91-92. 16 HÉJJAS Pál 2006.159. 311
