Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Prohászka Péter: Márton Ferenc (Abonyi Lajos) és Csetneki Jelenik Elek levelezéséből – Adalékok Tószeg és környéke kutatásának történetéhez
TISICUM XXIV. • RÉGÉSZET által bénítani, lelohasztani akarná az uradalmi igazgatóság lelkesülésének szárnyait. Sajnálatos lenne azonban, ha ezen alaptalan aggodalom a tudomány rovására táplálkoznék, s a kutatásoknak gördítene elébe akadályokat. Kezünkben hatalmunkban van azt legyőzni, én mindent megteszek a mit csak a reám ruházott megbízás korlátái között tehetek. Kedves öcsémet pedig arra kérem, legyen szíves Ő Méltóságánál azt kivinni, hogy a munkálatoknak ne talán nagyobb mérvben szándékolt folytatásánál a költségeket az ilyen czélokra szentelt országos segélyekből fedeztetni kegyeskednék, úgy a mint azt már Pulszky úr Ő Méltósága az abonyi uradalomhoz intézett levelében a múzeum költségén czím alatt érintette: - (melyre válaszul jött a bukfenczet vetett s nyakaszegett nagylelkűség). Különben is könnyebben és szabadabban mozognánk úgy s nem lennénk - különösen én legjobban - semmi géne-nek kitéve. Higgye meg nagy erőt kellett vennem magamon, hogy mindezeket, ha bár nem saját, hanem mások esetlen eljárási modorát megírjam, s különben jó és becsületes emberek titkos gyengéinek elárulásába ereszkedjem (kritizálni szabad) de meg kellett tennem magamért; a magam becsületéért s az uradalmi igazgatóság reputácziójáért, s azon kötelességnél fogva, mellyet a magyar őszinteség parancsol, úgy beszélni a dolgok felől a' mint azok állanak. Ez azonban - úgy hiszem - mit sem változtat azon, hogy az ásatások kedvező eredményt ne szüljenek, - s ne olyan jól töltsük el az időt együtt amint az csak kívánatos. Legalább itt nagyon sokan óhajtva várják az ásatásokat - hogy megtekintsék. Okolicsányi úr a gőzöshöz ki megy ön elé estve a kocsimon. Addig is ölelem önt kedves öcsém Abonyban 1876 Jun 16a igaz tisztelője Márton Ferencz 3. Márton Ferenc (Abonyi Lajos) - Cs. Jelenik Elekhez 1876. VII. 6.28 Kedves Öcsém! Becses soraira és tudósításaira, - mellyeket nagy köszönettel vettem, s melyekre nézve a szelevényi és csépai dolgokat illetőleg továbbra is kérném - sietek válaszolni. Legelőbb is Vigyázó ő Mgát érdeklőleg értesítem, - Mit is midőn Römer úr Ő nagyságának legmélyebben kifejezett tiszteletem átadásának kérése mellett tennék, eresztésemet a következőkben pontosítom össze. - Ő maga daczára a világtól elvonultságának egyike a legmíveltebb emelke- dettebb lelkű s legszívesebb úri embereknek, - elvonultságában a legnagyobb érdekeltséggel viseltetik minden szép és nemes czélok iránt, a művészeteknek és tudományoknak pedig éppen pártfogója. - Lakik saját házában az Országút és Kerepesi út sarkán. Eddig úgy tudom Ngos Madas Károly úr volt legbizalmasabb embere és barátja, kiről a nemes ügyeket illetőleg csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhetnék. - Hasonlóan derék és jeles ember a titkárja is Herczeg Ignácz úr. - Ez utóbbinál lehetne meglátni a somogyi birtokok (mert vannak csakugyan Somogy28 OSZK LT Márton Ferenc (Abonyi Lajos) Csetneki Jelenik Elekhez. ban is terjedelmes birtokai) térképeit is. - Szintén a Vigyázó házban lakik. S midőn mind főtisztelendő Römer úr őNga mind kedves öcsém számára küldött üdvözletünkkel zárnám be levelemet, a viszontlátásig is maradok Abonyban 1876 Jul. 6n szerető bátja Márton Ferencz 4. Márton Ferenc (Abonyi Lajos) - Cs. Jelenik Elekhez 1876. IX. 9.29 Kedves Öcsém! Eltávozása után a tegnapi napot Pigorini úrral együtt töltöttük Tószegen. - A Laposhalomnak az országút felőli oldalán tehát délről nyugat-keleti, és észak-déli irányban egymást keresztbe vágó 4-5. méter hosszú és 2. méter széles árkokat ásattunk - a hegy tetején levő kereszt közelében s pontos irányában a falu felőli nagy bemélyedés közepének. Lementünk 2. méter mélységre. - A föld itt is hordottnak bizonyult be, folyvást csont és cserép törmelékek azonban kevesebb mennyiségben s kisebb darabokban mint a túlsó oldalon. Az égett agyag réteget még ily mélységben nem találtuk meg. - Pigorini úr folyvást meggyőződésénél maradt, nagyon örül, s gyakran ismétli hogy csak ennek egy pontnak látásáért is érdemesnek tartja, hogy eljött Magyarországban. - Sokat kérdezősködött és sokat jegyzett. A többi között azt is kérdezé hogy a vidék lakói mit vélnek a halomról, s mily hagyományt kötnek össze vele. Én természetesen egyebet nem mondhattam, mint azt az absurdu- mot a mit valóban beszélnek s a mit azonban semmi ugyan nem bizonyít hogy a törökök használták sáncznak. - Kérdezte ezután ha ily nemű és egészen minden tekintetben hasonló halomról van e már tudomásunk: Erre azt feleltem hogy külső alakban hasonlók mutatkoznak a Tisza mentén, de még belülről meg nem vizsgáltatván határozott hasonlóságuk nem bizonyítható. - Kérdvén van e a népnél valamely teljesen vonatkozó elnevezésök: A földvár nevezés volna de ez oly tág értelmű hogy abba a nép nagyon sok külömbféle s egymástól minden tekintetben eltérő helyet beleért ezen elnevezést mint valódi népiesen s helyesen éppen ide is vonatkozót nem volt bátorságom vele feljegyeztetni, - csupán azt jegyzé fel tehát hogy az egyes halmok - kunhalmok-nak s a sánczal körül vettek gyűrűshalom-nak neveztetnek. - Különben nem nyugszom, míg vagy egytől vagy mástól, vagy valamely régi községi iratból az igazi népies elnevezést ki nem kutatom - mert ilyennek okvetlen kell lenni. Ölelem s a Lubokot ha elolvasom majd küldöm szerető báttja Márton Ferencz Mondja meg Pigorini úrnak hogy ha a népies elnevezést megtudom, - tudatom vele. 29 OSZK LT Márton Ferenc (Abonyi Lajos) Csetneki Jelenik Elekhez.
