Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Cseh János: Kelta települések nyomai Kengyel környékén (Kengyelpart II, Mészáros-tanya és egyéb lelőhelyek) az 1990–2008 közötti kutatásokból (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET teket az észak-déli nyomvonalú, az ún. szolnokiba torkolló földút nyugati oldalán találtam 1990 augusztusának legvégén (VII. lelőhelyként szerepel). A magaspart mentén két, néhány méter átmérőjű, hamus-paticsos, kiszántott objektumfoltban hevertek, valószínűleg telepet (házat, gödröt) jelezve, bár más lehetőség sem zárható ki. 2009 szeptemberében is gyűjtöttem itt kelta kerámialeleteket úgy 100-150 méter hosszant, talán féltucatnyi korongoltat, közte egy szitulatöredéket. (2011 májusában teszem hozzá: terepbejárásaim során észak felé mintegy 800 méteres partszakaszon is találtam kelta cserepeket, amelyek két vagy három megtele- pedési helyet jeleznek - a legészakabbi pont földutak kereszteződésénél egy határozott objektumfolt leletekkel - vaskori jellegű fragmentumokat errefelé másutt is leltem, elszórva, már a szolnoki határban; minderről itt ennyit.) 1. Fazék. Korongolt. Finom agyag. Szokványos barnásszürke. Kopott simításnyomokkal. Kihajló, gömbölyded szájrész. M: 3x3 cm. Fv: 0,7 cm. (24. kép 7); 2. Tál. Korongolt. Jól iszapolt agyag. Átlag barnásszürke. Kí- vül-belül simított felület. Réteges fraktúra. Omfaloszos aljrészlet körbefutó horonnyal. Belső oldalán lehatárolt matt sávon besimított hullámvonal, mint díszítés. M: 15,5x10,9 cm. Fv. min. 0,4 cm. Tá: közel 9 cm. 5 fragmentumból ragasztott. (24. kép 8). Ezen fölül még egy-két jó iszapolású, korongolt edénycserép. 3. Szitula. Korongolt. Finom grafittartalmú (?). Középbarnás. Fényezésnyomok. Oldaltöredék. Díszítése ferdén bevagdosott borda és finomabb függőleges ráfésülés. M: 4,4x3 cm. Fv: 0,8 cm. (27. kép). 5. Kiss-tanya A lelőhelyen nem csupán 1990-ben, hanem az 1993 októberében végzett föltárás is hozott napfényre szórványos késő vaskori cserépdarabokat, melyek így adalék gyanánt vehetők. Az 1. ház, kora népvándorlás kori kunyhóalap kitöltésében hevertek. Miként Baghy-homok esetében, itt is egy jól ismert régészeti terepszakaszról van szó, melynek részletesebb leírását elhagyom. 1. Tál. Korongolt. Finom agyagból. Világosbarna. Simításnyomokkal. Behúzott, homorú válldarab. M: 4,4x2,6 cm. Fv: 0,2-0,8 cm. (24. kép 9); 2. Tál. Korongolt. Jól iszapolt agyag. Átlag szürkésbarna. Mindenütt simított. Réteges törésfelület. A belső oldalon párhuzamos hornyok. M: 3,8x2,6 cm. Fv: 0,7 cm. (24. kép 10); 3. Fazék. Kézzel formált. Törmelékes agyag. Elszíneződött. Felülete eldolgozottabb. Az oldal díszítése ujjbegy- gyel benyomkodott plasztikus borda. M: 3,7x2,4 cm. Fv: 0,7-0,8 cm. (25. kép 1). És további kelta fragmentumok. 6. Gyepmester-telep Az ugyancsak ismert lelőhelyről is származik néhány kelta edénytöredék, melyek 1984 augusztusában kerültek elő egy kisebb szarmata teleprészlet föltárása rendjén. 1. Tál. Korongolt. Iszapolt agyag. Világosbarna. Kívül matt felszín. Díszítése belül, fénytelen sávon, besimított hullámvonal. M: 4,7x3,9 cm. Fv: 0,4-0,5 cm. Szórvány. (25. kép 2); 2. Szitula (hombár). Korongolt. Flomokszemcsés agyag. Füsttől színeződött. Jellegzetes D alakítású peremdarab. M: 4,7x3,5 cm. Fv: 0,9 cm. Szórvány. (25. kép 3). 7. Csonka L.-tanya (ún. szolnoki földút) A lelőhely egy régebbi (Nagy- és Kiskengyel-lapos) és egy újabb Tisza- meder (Csikólapos) egybeszakadásánál található, a két közigazgatási határ - Kengyel és Szandaszőllős - találkozásánál. Mivel az ún. szolnoki földúttól délre esik a magaspart platójára, egyértelműen az előbbihez tartozik (nem úgy, mint a föntebbi 4. lelőhely). A környék egyik markáns, exponált geomorfológiai földterülete, településtörténeti, közelebbről defenzionális szempontból legfeltűnőbb része, ami a régészeti leletekben is nyomon követhető. Elsősorban az őskort illetően. A kelta edénycserepeket 1988 áprilisában leltem, de azután több alkalommal (főként 1990-ben és 2009-ben) történt gyűjtéseim, terepbejárásaim rendjén is előfordultak ilyenek. 1. Fazék. Korongolt. Jól iszapolt agyagból. Világosbarna. Kopott, simított felszínnel. Szélesen kihajló szájrész. M: 5,4x2,3 cm. Fv: 0,7-0,8 cm. Szórvány. (25. kép 4); 2. Szitula. Korongolt. Közepesen grafitszemcsés agyag. Barnásszürke. D-alakú perem. M: 5,8x3,3 cm. Fv: min. 0,6 cm. Szórvány. (25. kép 5). További finomkerámia töredék és grafitszemcsés cserép fordult még elő. 8. Gázvezeték A szakasz (zsilip) A lelőhely Kengyel és Baghymajor között épp félúton helyezkedik el, a Bügelapos kis szárazmeder betorkollásánál, impozáns magasparton. Ez 1993. évi, gázvezeték árkánál eszközölt megfigyeléseim A szakasza, ahol a valószínűség igen magas százalékával késő vaskori gödörház is lokalizálható volt, úgyhogy szerintem föltétien számolni kell egy ilyen korú település létezésével. Egy régebbi lelőhelylistán 26. illetőleg 13. lelőhelyként szerepel ez a partrész. A lentebbi edénytöredéket még 1984. március- április folyamán leltem. 1. Tál. Korongolt. Finom agyag. Világosbarna, foltos. Kívül-belül simításnyomokkal. Duzzadt perem és ívelt váll bordával. M: 7,5x4,7 cm. Fv: 0,7 cm (min). Szórvány. (25. kép 7). 9. Büge-oldal határrész, Gázvezeték G szakasz (zsilip) Az előző ponttal átellenben délkelet felé, a Bügelapos másik oldalán, az 1993. évi G szakasznak megfelelő magasparti sávban 2008 júniusjúliusában kábel számára ásott, közvetlen a vasúti sínpár mellett futó árokban figyeltünk meg La Téne kori objektumokat, és gyűjtöttünk ke- ramikát. 250-300 méter hosszú vonalon két ponton két, esetleg három kelta földbe-süliyesztett aljú ház (vagy csak gödör) profilját, betöltődését lehett észlelni (az egyik igen föltűnően, dús hamuval jelentkezett jó 3 méter hosszant, paticcsal és állatcsonttal), melyeket kerámiával is lehetett keltezni. 50
