Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Művészettörténet - Egri Mária: Az 1952-es metróépítés Népstadion úti állomásának ferskói-ürügyén – Szőnyi István megvalósult és vázlatokban maradt pannói, murális alkotásai

TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET

VÁLOGATOTT IRODALOM

EGRI Mária-POLGÁR Árpád

1999. Szőnyi István. Budapest.

FENYŐ Iván

1934. Szőnyi István. Budapest.

GENTHON István

1957. Szőnyi István művészete. In: T. Szőnyi Zsuzsa: Szőnyi István KÖPÖCZI Rózsa

2009. Szőnyi István. Szentendre.

KÖPÖCZI Rózsa

2009. Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz 1949-1960. Szentendre.

KÖPÖCZI Rózsa - KLEMMNÉ NÉMETH Zsuzsa

2011. Levelek Rómából. Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás levelei a Szőnyi és Triznya szülőkhöz 1949-1956. Szentendre.

PATAKY Dénes

1971. Szőnyi. Budapest.

SOLYMÁR István (szerk.)

1976. A képzőművészet iskolája. Budapest.

SZABÓ István

2012. Ami Szolnokot országosan is ismertté tette. A Szolnoki Művésztelep történész szemmel. Szolnok.

SZŐNYI István

1941. A képzőművészet iskolája. (A festészet, grafika és szobrász- művészet technikája). Budapest.

1943. Kép. Megjegyzések a művészetről. Budapest.

T. SZŐNYI Zsuzsa

1982. Szőnyi István. Róma.

TÓBIÁS Áron

1961. Szőnyi István önvallomása. In: Kortárs V/8.

VÉGVÁRI Lajos

1962. Szőnyi István. Budapest.

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága több kiadványt szentelt Szőnyi életművének. Ők adták ki Szőnyi Zsuzsa memoárköteteit, a festőművész bibliográfiáját. Több összegző, illetve tematikus publikáció jelent meg gondozásukban Szőnyi festészetéről, rézkarcairól, vázlatairól.

Az Internet vonatkozó website-jai mellett részletesen használtuk a következő oldalakat:

Budapest Anno. A 2-es metró visszabontott végállomás-épülete a Népstadionnál 1952-ben. 2011.21. tomikgb.

Budapesti Metró, Wikipédia

Mária Egri

The frescoes of the Népstadion station of the Budapest subway built in 1952 (The completed and torso pannos and mural creations of István Szőnyi)

István Szőnyi (1894-1960), honoured with Kossuth Prize, a Merited and Outstanding Artist, was one of the determining masters of the fine arts between the two World Wars. For him, art meant purely aesthetics: colours, lights and harmony. He found the most suitable location in Zebegé- ny, in the land, in the lights and the disposition of people. After 1924, he lived with his wife, Melinda Bartóky in their house in Zebegény. For decades, he taught drawing and several different painting techniques; from 1938 he was an ordinary lecturer of the College of Fine Arts. He published several papers and books on artistic techniques. He taught generations, among them many members of the Artists’ Colony of Szolnok deemed him as their tutor. He kept one of them, Sándor Baranyó next to him as an assistant instructor; and he employed László Bokros as his assistant while completing the frescoes of the Csepel post office.

Propaganda, canvass art was not close to him. His art was accepted through his personality by the state order both before and after the war. His mural works also prove this whether he was asked to adorn sacral or secular places. He accepted no constraints, he always expressed his own personality in his works. It was up to the customers whether to accept or refuse.

The pictures published in this paper show that Szőnyi painted his peasant madonnas even when he was asked to paint the frescoes of the Győr Downtown Parishchurch, or the frescoes of the Underground station at Népstadion in Budapest.

He created the paintings of the Paris International Trade Exhibition and the Agricultural Exhibition of Moscow based upon his experiences gained in rural and village environment. The figures moving, working or feasting in his huge compositions, were familiar to him, since he met them on a daily basis on Zebegény streets. His consistency is just as unique as his art.

Translated by Dezső Darabont

410