Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Egri Mária: Az 1952-es metróépítés Népstadion úti állomásának ferskói-ürügyén – Szőnyi István megvalósult és vázlatokban maradt pannói, murális alkotásai
TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET gondolatköréből merített” témákat mutattak volna be. A metróállomás már kb. 70%-os készültségnél tartott, amikor 1954 elején az egész metróépítkezést leállították. 1954-55-re kellett volna elkészülnie a teljes vonalnak, de az 1950-ben nagy erőkkel megindított építkezést 3 és fél éves munka után más nagyberuházásokkal együtt le kellett állítani. 1954-től egészen 1962-ig a metró építése szünetelt, s csak az állagmegőrző munkákat végezték el. Az 1963. november 14-én hozott kormányhatározat rendelte el a továbbépítést. A Népstadion állomás csarnokának falaira Mezőgazdaság és sport címmel pályázatot írtak ki még az 1951-es év folyamán, amelyet Bernáth Aurél és Szőnyi István nyert meg. A művész 1952-54-es dokumentumai sejteni engedik, hogy az elejétől kezdve mennyi gondja volt ezzel a megbízással. A Földalatti Vasút Beruházási Vállalat vezérigazgatójával történt levélváltás őrzi az ezen időszak alatt Szőnyinek írott megállapodásokat, szerződéseket, azok változásait. Dokumentumaink a tervezés kezdetétől a munka leállításáig követhetők. 1953. szeptember 3-án kelt az a két dokumentum, amelyben részletesen megállapodnak a freskók elhelyezésében, méretében, technikájában, a munkafázisok időpontjában és a honorárium összegében, folyósításának részleteiben. A szerződés a Földalatti Vasút Beruházási Vállalat és Szőnyi István között a megfestendő ,A mezőgazdasági, dolgozók életének szocialista fejlődését, örömeit ábrázoló témájú freskó színvázlatainak és kartonjainak” elkészítésére köttetett. Ez konkretizálódik idővel Mezőgazdaság és sport címre. A kísérőlevélben kérik, hogy a keretszerződést mielőbb írják alá, mert csak ez biztosítja mindkét fél számára az 1954-re vállaltak teljesítését. Az 1952. szeptember 3-án kelt megállapodás 2/a pontjában a munka megkezdéséhez fizetendő 50.000 forintot már szeptember 26-án 20.000- re módosítják. Egy újabb, már 1953. február 24-én kelt „Megállapodás” részben a fizetési kötelezettség elmulasztásának pótlására, illetve az 1953. december 15-ig elkészítendő szénkartonok elkészítésére vonatkozik. Nyilván nem haladtak a Stadion állomás freskókra kijelölt épületével, akadoztak a kifizetések, ezért a két művész „Beadványt” írt a Vállalatnak, amelyben feltették a munkájuk kivitelezéséhez szükséges legfontosabb kérdéseket. A Földalatti Vasút Vállalat 1953. októberben 22-i válaszleveléből már sejteni lehet a növekvő anyagi problémákat. Leginkább az az igény rejti az építkezés megvalósulásával kapcsolatos félelmeket, hogy ha a freskók a szerződés értelmében 1954-ben elkészülnek, egy esetleges „több év múlva esedékes” átadáskor is megőrzik-e a felfestésükkori állapotukat. Egyúttal garanciát kérnek a felfestett freskók „frissessége” mellett a „sértetlenségükre” is. Felfoghatatlan, hogy ezt a felelősséget a gyakorlatban hogy kívánták a művészekre hárítani. Ám Bernáth Aurél 1954. január 16-i leveléből kiderül, hogy még ezekhez az igényekhez is megpróbált valahogy igazodni. A közölt fotókon látjuk, hogy Szőnyi már az 1:1 méretű olajvázlatokat festette, s valószínűleg Bernáth is itt tartott a sajátjaival. Érthetően mindenáron szerették volna eddigi munkájukat menteni. Mint Szőnyinél aktívabb, agilisabb ember, Bernáth tárgyalt, érvelt, levelezett a Földalatti Vasút Vállalattal, politikusokkal. Fia kettőjük nevében írt, Szőnyivel is aláíratta, úgy küldte el. Kollégáját mindenről szóban, másolatokban informálta. 1954. január 17-én írja: „Tegnap Darabos Iván, az elnöki tanács titkára hivatott, kivel teljes négy óra hosszat tárgyaltam... A freskó ügyben Rákosi a hozzáintézett levelemet leküldte u.i. Daraboshoz, mint az egész művészeti szakma fő-felelőséhez. Ő kérte Írásban az egész tényállást. Ezzel töltöttem az egész vasárnapomat...” Bernáth a Földalatti Vasút Vállalattól kapott, Szőnyinek másolatban megküldött 21-i levelére írt széljegyzete szerint a negatív tartalom ellenére még mindig „reménykedett”. Aztán 1954. március 15-ével a Földalatti Vasút Vállalat végképp lezárja a freskófestés ügyét. A tartalom mellett a történelmi dátum is indikálhatta Szőnyit, hogy az abszurd helyzetre vonatkozóan a levél hátoldalára feljegyezze egyik olvasmánya, Graham Clark: A vadembertől a civilizációig címét. Bernáth széljegyzete is csupán annyi: „KP. (=Kedves Pista) Ezt kaptam. Ölel Aurél”. A Metró Népstadion úti állomásának Mezőgazdaság és sport címmel készített freskóinak olaj- és szénvázlataiból. VI/1. Mezőgazdaság és sport. Olajvázlat 400
