Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Egri Mária: Az 1952-es metróépítés Népstadion úti állomásának ferskói-ürügyén – Szőnyi István megvalósult és vázlatokban maradt pannói, murális alkotásai
TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET jelző fényes és sötét sugárkévék törnek át. Urunk hét angyal társaságában emelkedik fel az égbe, ahonnan csodálatos mennyei fény ömlik le a földre, az egész egyházra, amely mind a hét szentséget tanítja. A csoportban térden Szent János és a Boldogságos Szűz Mária, az ülő alak Mária Magdolna. Christus Vincit (Krisztus győz). Krisztus győzelmet ad Nagy Konstantin keleti császárnak. A csendes égen fehér kereszt tündöklik, amely körül Konstantin azt olvasta: E jelben győzni fogsz. Ebben a biztos tudatban indult a császár a nagy ütközetre, melyben az Egyház győzött az állam- hatalom fölött. Christus imperat (Krisztus parancsol). Krisztus bűnbánatot parancsol IV. Henrik nyugati császárnak, aki a jelenetben Canossa várkapuja előtt bűnbánati köntösben térdel észak germániai és dór olaszai között várva, hogy VII. Gergely pápa feloldozza bűneinek kötelékéből. A főképtől balra A lélekformáló Egyház tanítja az embereket A mester maga a művész, Szőnyi István. A hallgatók között van ifjú és öreg, férfi, pogány, zsidó, barbár és keresztény. A főképtől jobbra Az Egyház pártolja a művészeteket. A képzőművészetnek mind a három ágát (építészet, szobrászat, festészet) megjelenítette a mester. Az oltár két sarka mögött két ellentétes színfoltban mutatja be az alkotó az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását az Egyház életében (Az egyház gyámolítja a szegényeket). A templom hajójában Szőnyi István festőművész szekkóin múltunk, jelenünk és jövőnk képeiben azt fogalmazza meg, hogy a magyar egyház imádkozik és dolgozik. Jelenünkben - Az ezeréves Magyarország hálát ad az egek Urának - a magyarok dolgoznak Szt. István földjén, a felhők felett pedig szent magyarok imádkoznak és hódolnak az égben a Magyarok Nagyasszonyának. Múltunkban - Hazánkat kard foglalta el, de a kereszt tartotta fenn ezer éven keresztül. Nemzetünk Istent soha nem tagadta meg. Sok pártfogónk van az égben, az Árpád-ház szentjei, valamint „Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk”. Fennmaradásunkért a magyarság hálát ad Istennek. Jövőnk - Az ezeréves Magyarország bizakodik az isteni gondviselésben. Ha megadjuk Istennek a dicsőséget (repülve harsonázó angyalok), akkor ő biztosítja nekünk a békességet. Ezt fejezi ki az eget a földdel összekötő szivárvány is, mely az Isten békéjének a jele: ha az egyik szárán imádságunk száll fölfelé, akkor a másik szárán Isten áldása csorog lefelé. Ha imádkozunk, a tornyosuló viharfelhőket Isten angyala eltávolítja.” Az oldalhajó falán a Múltunk, Jelenünk, Jövőnk témák egymás mellett jelennek meg. A templomhajó freskóiról készült vázlataink a Jelenünk kompozícióiról készültek. „Amelyen a mennyei udvar középpontjában, a fénylő Napkorong közepén megjelenik egy Anya, karján Gyermekével. A dolgozó magyarok imája koronázza Őt a Magyarok Nagyasszonyává. A magyar felségjelvényeket: a Szentkoronát és a címert két angyal viszi neki a földről, áttörve magukat az ég felhőin, úszva a végtelenségben. Nagyasszonyunk két oldalán helyezkednek el magyar udvartartásának szentjei 3-4 csoportban. ” Szentély képek 11/1. A szentélyfreskó teljes szénvázlata 392
