Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Cseh János: Kelta települések nyomai Kengyel környékén (Kengyelpart II, Mészáros-tanya és egyéb lelőhelyek) az 1990–2008 közötti kutatásokból (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET Néhány mondat erejéig okvetlenül illő foglalkozni legalább egy régiséggel, az üveg- illetve üvegpaszta-karperec töredékével. Kengyeli ásatásaim során - másfél év után - ez volt a második ilyesféle lelet. Kisebb darab, mint általában településeken lenni szokott, s már első ránézésre, önmagában, a priori az egyszerűbb, igénytelenebb változatokhoz tartozónak tarthatja az ember. S valóban, a La Téne kultúra üvegből készült karkötőinek képzeletbeli és a kutatóktól kidolgozott típustábláin ott is találjuk helyét. Az eredeti, primer beosztás szerinti 6. csoportról (Gruppe 6) van szó, amennyiben jól látom és ítélem - bár formális nézőpontból más csoportokban is vannak hasonlók, sőt még talán közelebbiek is -, szűkebben a 6a alcsoportról. Ezek hárombordás, illetőleg hangsúlyozott középbordás, sima felületű, díszítetlen példányok - általában kék színű üvegből, képviselői rendesen adatolhatók a Kelet-Kárpát-medencében. A témával foglalkozó szakirodalom a La Téne C nagyperiódus egészére véli leginkább, súlypontozottan jellemzőnek, a Kr. e. 3. század kezdetét követő évtizedektől a 2. század vége előtti évtizedekkel bezárólag. Ez a kora a Kengyelpart II lelőhely telepgödréből fölszínre jutott üvegkarperecnek is. Dizdar, Marko: Nalazi staklenih narukvica latenske kulture u Podravini. Glasarmringfunde der Laténekultur in der Podravina. Prilozi Instituta za arheologiju u Zagrebu, Vol. 23. Zagreb, 2006. 67-128.; Gebhard, Rupert: Der Glasschmuck aus dem Oppidum von Manching. Die Ausgrabungen in Manching. Herausgegeben von Ferdinand Maier. Band 11. Stuttgart, 1989.; Haevernick, Thea Elisabeth: Die Glasarmringe und Ringperlen der Mittel- und Spátlaténezeit auf dem europäischen Festland. Mit einem Beitrag von Paula Hahn-Weinheimer. Bonn, I960.; Karwowski, Maciej: Laténezeilicher Glasringschmuck aus Ostösterreich. Mitteilungen der Prähistorischen Kommission, Band 55. Wien, 2004.; Venclová, Natalie: Prehistoric glass in Bohemia. Praha, 1990. 2. Mészáros-tanya (1991. évi ásatási naplóban 33-6., 40-43., 50., 192-193., 195- 201. old.) A régészeti lelőhely a falutól délnyugatra esik, a tiszai szárazmeder belső partjára, amely itt észak-déli futásénak vehető, és max. 87 méter tszf. magasságú (maguk a kiásott objektumok ennél valamivel alacsonyabb részen helyezkedtek el). A halastavat ehelyt egy nyugat-keleti gát zárja le, melynek tetején aszfaltút fut; a föltárási pontokat ez választja el egymástól. 150-200 méternyi távolságra létesült a Mészáros-tanya (Polgár-tanya?). Ez szerepel a tízezres térképen, s ma is létezik, nem úgy, mint a közelebb fekvő Csala-tanya, melynek puszta helye van csak. A lelőhely a Baghy-homok és a Gubac elnevezésű határrészek közé esik. A magasparton déli irányban földút fut (9-10. kép a lelőhelyre). A objektum A hely előttem már ismert volt 1990-ben és máskor végzett terepbejárásaim után. 1991. március 26-án újabb ottlétem határozott objektumnyomokat eredményezett, éspedig olyan 15-20 méter átmérőjű felületen. Az aszfaltút közepétől mérve 17,5 méternyire, már lejtős térszínen, sárgás-agyagos szántásban egy - már korábban észlelt?, ámde jegyzeteimben nem szereplő - hamusabb folt kontrasztos mód igencsak föltűnő9. kép - Mészáros-tanya (1991). Két kelta földbeásott ház, A és B objektum elhelyezkedése a halastó belső partja közelében en mutatkozott. A fölszíni elszíneződésből látszott, hogy kb. 3x2 méter nagyságú, észak-déli téglalap formájú telepjelenségről van szó. Hogy milyen korú, azt a szántásból egybeszedett kevéske lelet (kelta cserepek és állatcsont) sejtette. Nyomban a fönt említett napon megkezdtem a föltárást. A kutatóárkot (I. kutatóárok/szelvény) a partra merőlegesen, nyugat-keleti tájolásban ástam meg. A bolygatatlan altalaj nem volt mélyen, csupán 30-35 cm-re. Kétoldali rábontással végül is egy némileg több mint 2,8x2,3 méteres szelvényt alakítottam ki, melynek felületén viszonylag élesen rajzolódtak a sötétes-barnás archeológiái jelenségek kontúrjai. Mindazonáltal a diszkolorációkat nyugat-keleti vonalú ekenyomok zavarták. Néhány nap alatt, március 31 -ig végeztem a régészeti munkálatokkal. Az eredmény tulajdonképpen több különálló, de a valószínűség legnagyobb mértékével egykorú beásás együttese volt, minthogy azokban csak legalsó része maradt meg: házalapról, oszlophelyről és gödörről van szó. A házalap 10. kép - Mészáros-tanya La lene lelőhelyének látképe délről, középtájt a B objektum hányójával 38
