Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Csiszár Róbert: Kiegészítések egy szűkszavú életrajzhoz –Zombory Lajos festőművész írott hagyatékából
CSISZÁR RÓBERT: KIEGÉSZÍTÉSEK EGY SZŰKSZAVÚ ÉLETRAJZHOZ - ZOMBORY LAJOS FESTŐMŰVÉSZ ÍROTT HAGYATÉKÁBÓL '€^'t /í-t* r t. *f <1* f'' JhR>r^K-A,,, ,.,XY 11. kép Zombory levelében (11. kép), amely 1896-ban, 29 éves korában íródott barátja, a szintén állatfestő Pállik Béla számára, fontos információkat kapunk azokról a jellemvonásairól, melyeket egész élete végéig sikerült megőriznie. „Kedves Béla barátom! Többszöri találkozásunk alkalmával kifejeztem szóval abbeli nézetem, hogy én a festészet terére miért nem léphetek. Ez okból többek között elősoroltam azt, hogy én 14 éves koromtól kezdve a mai napig építész irodákban mint rajzoló és művezető működöm, s ezt tettem és teszem ma is azon célból, hogy egyrészt magamat fentarthassam, másrészt pedig hogy annyi pénzt és anyagi erőt szerezzek, miáltal a festészeti pályán magamat kiké- peztethessem. Azonban ezen törekvésem mellett még mindig nem vagyok oly helyzetben, hogy a kitűzött életpályát komolyan folytathatnám. De miután én is a korral haladok és a festészetet abban hagyni nem akarom, elérkezettnek látom azt az időt, hogy a két pálya, illetve festészet és építészet közt egyszer és mindenkorra válasszak. Én tehát le akarok mondani az építészetről, ha egy oly megfelelő ösztöndíjban részesülhetnék, amivel magamat 2 legfeljebb 3 évig fentarthatnám. Ezen ösztöndíj elnyeréséért óhajtok folyamodni és téged elsősorban felkérni, hogy szíveskedjél engem ebbeni törekvésemben támogatni. E végből itt mellékelve küldöm vázlatkönyveimet, melyeket nagyobrészt önerőmből, minden vezetés nélkül természet után készítettem. Lennél szíves azokat megbírálni, és ha ezen rajzokat a fenti ösztöndíj elnyerésére megfelelőnek találod, úgy ismételve szíves pártfogásodat kérem, s ígérem hogy fő törekvésem az lesz, hogy magamat becses támogatásodba érdemesítsem. Végül megemlítem, azt hogy ha a festészeti pályán utólag bármily nemű balsiker érne, ez esetben Téged semmi féle szemrehányás nem illethet, kérésem újítva. vagyok hív barátod Zombory Lajos m. Budapest, 1896. márcz. hó 5-én” így jött el az 1898-as esztendő, amely a Lechner építészeti irodából való távozással egyúttal a művészeti pályával való végleges elköteleződés éve is volt Zombory számára. Az ajánlólevél írója, Pállik Béla Nagymihályon született 1845-ben, és Budapesten halt meg 1908. július 27-én. Festőművész, operaénekes és színigazgató is volt. A XIX. század legjelentősebb magyar állatfestője. Kortársai úgy nevezték: a „birkapiktor”. Pállik fiatal festőként maga is pártfogolt volt. Pártfogója, Andrássy Gyula hároméves ösztöndíjat eszközölt ki neki, amivel 1867-től a bécsi Beaux- Arts Academie növendéke lett. Ambrozovicsnak írt levelében így vall erről Pállik: „...Waldstein és Andrássy grófok pártfogása révén kaptam meg a három éves, évi 420 forintból álló bécsi királyösztöndíjat (Szász Gyulával és Frecskay Lászlóval együtt), 1872-ben pedig 600 forint utazási ösztöndíjban részesültem.” Az Akadémián Eduard Engerthnél (1818-1897) vett részt a képzésben, ahol olyan gyorsan haladt a tanulásban, hogy fél év alatt mesteriskolába jutott. Engerth próbálta a történelmi festészet iránt felkelteni az érdeklődését, ám Pállik továbbra is az állat- és a zsá- nerfestészethez mutatott vonzódást. Négy évet töltött Bécsben. 1868- ban készítette el a királyi pár arcképét, először Waldstein megbízásából Nagyvárad, majd Tisza Lajos pártfogása mellett Zágráb számára. A nyári hónapokat Kendeffy Árpád boldogfalva! birtokán, Geszten, a Tisza család uradalmán vagy Waldstein várpalotai kastélyában töltötte.1871 őszén újabb állami ösztöndíjat kapott. Ekkor ment Münchenbe, hogy tehetségét kizárólag az állatfestészetnek szentelje. Münchenben 1873-tól Dietznek és a Müncheni Akadémia leghíresebb tanárának, Kari von Pilotynak (1826-1886) is a tanítványa lett. Már ekkor feltűntek sajátos technikájú birkaképei, és innentől kezdve szentelte magát főképp az állatfestésnek. Pállik befutott festőként sem felejtette el, hogy pártfogói milyen hatást gyakoroltak művészi és egzisztenciális életére. így maga is segítette a fiatalabb festőket előbbre jutásukban. A tatai várszínház mennyezetképét és a várkastély télikertjének képeit például fiatal pártfogoltja és tanítványa, a szentesi Hegedűs László segítségével festette meg.6 Ebből az indíttatásából írhatta meg az alábbi ajánlólevelet is, s az eddig rendelkezésre álló dokumentumok alapján kimondhatjuk, hogy itt nyer explicite kifejeződést a művészetben és speciálisan az állatábrázolásban jártas festő részéről azon megfogalmazás, amely szerint Zombory átlag feletti tehetséggel rendelkezik az állatábrázolás terén. Pállik végig nyomon követte pártfogoltja sorsát. Pállik Zügellel is nagyon jó viszonyt ápolt. Zombory korai levele szerint, melyet Münchenből írt Pániknak, és amelyben „kedves Bélámnak” szólítja őt, nem túlzóan állíthatjuk, hogy igen korán baráti viszony alakult ki az állatábrázolás eme két nagy magyar festője között. 6 SZABÓ Ákos-KÁLLAI Tibor 1997b. 170.; LYKA Károly 1908.384-389. 379
