Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Az utazó festőnő

Gurzó K. Enikő

Az utazó festőnő1

1. kép: Lehel Mária 1910-ben készült portréfotója (HMD: 95.1548.1.)

Egyik olasz kritikusa „pittice viaggiatrice”-nek, utazó festőnőnek nevezte Lehel Máriát, a több mint harminc éven át Olaszországban élt magyar alkotót. A megállapítás nemcsak azért találó, mert keresztmetszetében mutatja be a művész mozgalmas és változatos szakmai, emberi pályafutását, hanem megsejtet valamit abból a nyugtalan önkeresésből is, amellyel már fiatalon egyéni festői nyelvének, legsajátabb hangvételének következetes megtalálására törekedett.

Amikor 1969 augusztusában a budapesti Kulturális Kapcsolatok Intézete2 közönség elé tárta életművének számbelileg csekély, de

1 Ezúton fejezem ki köszönetemet a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria kuratóriumának, korábbi és jelenlegi vezetőségének, hogy több éven át kutatásokat folytathattam az intézmény képzőművészeti anyagában, irat- és levéltárában.

2 A Kulturális Kapcsolatok Intézete a Balassi Intézet keretében jött létre 1949- ben a budapesti Dorottya utca 8. szám alatt. 1962-ig Kultúrkapcsolatok Intézetének nevezték.

művészi értékét nézve jellemző töredékét, nyolcvanévesen jött haza Itáliából, miután utoljára 1946-ban szerepelt itthon önálló kiállítással.3

igm

2. kép: Kisfaludy Stróbl Zsigmonddal a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (HMD: 95.1516.1.; Magyar Hírek Képes Krónikája, 1969, újságillusztráció)

És nem véletlen, hogy hazahívták, várták: az 1920-as évek elején egyike volt Budapest legszebb, legérdekesebb hölgyeinek. Festői sikereit mégsem kizárólag asszonyi varázsának, hanem inkább ambíciójának, kitartásának köszönhette. Már pályája korai éveiben feltűnt művészi eredetiségével, újszerűségével. Legfőképpen csendéleteket alkotott pasztellel, törékeny virágokat és varázslatos, árnyszerű kerteket, amelyek mögé gyakran belekomponált egy-egy bájos női arcot, néha a magáét, máskor a két lányáét, valamelyik modelljét. Üde színei elválaszthatatlanok maradtak a rajtuk átütő rajztól, vonalkultúrája, munkáinak összhatása hímporosan franciás könnyedséget árasztott. Fóthy János4 így nemcsak a szójáték kedvéért írta róla az 1930-as években: „Lehel Mária képei kétszeresen is „leheí’-letszerűek".

Művészetének valóban a hímporos leheletszerűség volt a lényege, ezt szerette benne a publikum. A lepkeszárny- és virágszirom-könnyedség azonban idővel modoros könnyűséggé sekélyesedett. Ezt ő maga is érezhette, amikor 1924-ben családjával együtt Párizsba költözött.5 Csak

3 HMD: 95.1481.1.; HMD: 95.1489.1.; HMD: 1.95.1525.1.

4 Költő, író. A Nyugat, a Múlt és Jövő munkatársa, a Pesti Hírlap színikritikusa. Ld.: ÚJVÁRI Péter 1929.290.

5 A Párizsba történő költözés meglehetősen merész cselekedet volt két serdülő leánnyal. Hatásai azonban nem maradtak el, hisz itt ismerkedtek meg a kor meghatározó művészeivel, akikről Lehel Ferenc tanulmányokat is írt. Köztük volt Pascin, akit műtermében gyakran felkerestek, illetve Chagall, legalábbis visszaemlékezéseik szerint. Forrás: HMD: 95.1560.1. Az ekkor kötött barátságok minden bizonnyal lendítettek Lehel Mária karrierjén.

351