Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
BAGI GÁBOR: HŐSÖK, BETYÁROK, BŰNÖZŐK... (AVAGY ADALÉKOK A BETYÁRVILÁG 1849 UTÁNI TÖRTÉNETÉHEZ A MAI JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TERÜLETÉN) tetemes tőkészlet birtokába helyezte magát, s f[olyó] évi jan[uár] 24-én egy czinkosával Jákóhalmán egy istállóban elrejtőzve tartózkodott, hol a császári] kirjályi] csendőrség által megrohantatott és megadásra felszó- lítatott, azomban két órai harcz alatt folytonos pisztolylövésekkel magát védte, végre a legmakacsabb ellenállás után a csendőrség által fegyverrel kezében megfogatott, s 1853 janjuár] 27-én e katonai rögtönitélő bíróságnak átadatott. Ennélfogva 1853 jan[uár], 29-én egyhangúlag hozott katonai rögtönbírósági ítélet által törvénytelen fegyver- és lőszer-birtoklás miatt a csjászári] k[\rá\yi] katonai kerjületi] parancsnokság által 1852. decjember] 4-én kibocsátott hirdetményhez képest, lőpor és golyó által halálra Ítéltetett s ez Ítélet legfelsőbb megerősítés után janjuár] 29-én délelőtti 10 órakor végrehajtatott. Gyöngyös, január 29-én 1853. Csjászárí] k[iräyi] katonai rögtönbíróság.” )fri> Katonai rögtönMrósági/fÍ$et’ Fazékas Dávid, jákóhalmi jászsági szül., 28 éves, kath., nős, 2 gyermek atyja, volt csikós, tolvajlás miatt büntetést szenvedett, egy rablómerényletek által elhirült, önbejelentés folytán 1. f. kegyelem által egy 1850-ben Kápolna mellett elkövetett rablást illetőleg amnestiál- tatott csavargó, a megállapított tényállással megegyező v allomása szerint 1852 jul. 24-én a jászberényi börtönből erőszakosan kitört, azóta a jászsági kerületben s a Tiszavidékeken a népségei rettegésben tartva iizte merényleteit, védelmére három pisztoly és tetemes lökészlet birtokába helyezte magát, s f. évi jan. 24-én egy czinkosával Jákóhalmán egy istállóban elrejtőzve tartózkodott, hol a es. kir. csendőrség által megrohantatott és megadásra felszóliltatott, azonban két órai harcz alatt folytonos pisztolylövésekkel magát védette, végre a legmakacsabb ellentállás után a esendörség állal fegyverrel kezében megfogatott, s 1853 jan. 27-én e katonai röglönitélö bíróságnak átadatott. Ennélfogva 1853 jan. 29-én egyhangúlag hozott katonai rögtftn- birósági ítélet által törvénytelen fegyver- ős lőszer-birtoklás miatt a cs. k. katonai kér. parancsnokság által 1852 dec. 4-én kibocsátott hirdetményhez képest, lőpor és golyó általi halálra ítéltetett s ez Ítélet legfelsőbb megerősítés után 1853 jan. 29-én délelőtti 10 órakor végrehajtatott. Gyöngyös, január 29-én 1853. Cs. k. katonai rögtőnMréság. 1. kép - Fazekas Dávid katonai rögtönbírósági ítélete Az ítéletből látható, hogy Fazekast a császári törvényszék mint visszaesőt ítélte halálra, döntően a csendőri szervekkel szembeni fegyveres ellenállásért. Előzőleg viszont, a Kápolnán (Heves megye) elkövetett eset után maga jelentkezett a hatóságoknál, és ennek köszönhette, hogy csak börtönbüntetést kapott, és nem lövették azonnal agyon. Talán - családos emberként - valóban változtatni akart életmódján, és a feleségére, illetve gyermekeire gondolva hozta meg ezt a döntést. Még inkább elgondolkoztató viszont, hogy Fazekasnak a jászberényi börtönből való szökése 1852. július 24-én következett be, ami csaknem egy hónappal volt későbbi dátum a nagykőrösi esetnél! így aztán abban a „legjobb szándéka ellenére" sem vehetett részt. A nagykőrösi rablást a bírósági ítélet egyáltalán nem is említette, holott igencsak nagy port vert fel annak idején. De mi is ezzel az üggyel kapcsolatban az igazság? A korabeli híradások szerint 1852. június 27-én (vasárnap) a nagykőrösi vásárra menő szekereket reggel 6-7 óra tájban négy lovas megállította. Ezek több mint száz embert kifosztottak, akiket aztán a közeli csárdában tartottak fogva még egy ideig. A betyárok viselkedése felemás volt - aki nem engedelmeskedett az első szóra, azt megütötték, egyébként foglyaikat a „saját pénzükön” itatták a kényszerű várakozás alatt. Az is tény, hogy a hírre még a délutáni vonattal Bach belügyminiszter is Nagykőrösre érkezett Jankovich Miklós jászkun főkapitány kíséretében, majd aztán Kecskemét érintésével Szolnokra utazott. A népi történet kapcsán az első komoly problémát Ferenc József ekkori tartózkodása jelenti. Az uralkodó ugyanis a közölt terveknek megfelelően még 11-én (pénteken) érintette Ceglédet és Nagykőröst, az éjszakát pedig Kecskeméten töltötte. Innen a következő napon Kiskunfélegyháza és Csongrád útba ejtésével Mezőhegyesre indult. A tiszántúli körutat 21-én Debrecenben fejezte be, ahonnan Eger érintésével Pest-Budára tért vissza. A rablás időpontjához közeledve 26-án Székesfehérváron, a következő napon pedig Szekszárdon utazott keresztül. Nagykőröshöz viszonyítva tehát már jókora távolságra mozgott, ami a személye elleni támadás tervét igen csak valószerűtlenné teszi. A legnagyobb és leginkább feloldhatatlan probléma viszont az, hogy ha a halálos ítélet adatai pontosak, és Fazekas Dávid csak július 24-én tört ki a jászberényi börtönből, akkor az egy hónappal korábban történt nagykőrösi esetnél maga semmiképpen sem lehetett jelen. Úgy tűnik tehát, hogy vagy az elkövetők akarták szándékosan másra terelni a gyanút, vagy a néphit kapcsolta utólag a „kivégzett népi hős” személyéhez az akkori eseményeket. A történet szép és megható, de mi is történt ekkor valójában? Erre vonatkozóan a korabeli kormánylap, a „Magyar Hírlap” 1852. június 30-tól kezdődően többször is beszámolt, mégpedig kezdetben ceglédi tudósítások nyomán. Az első levél még június 27-én kelt, a nagy hírt vert eset elkövetésének napján. „Alig emlékezni időre, melyben e vidéken a személy és vagyonbátorságot nyilvános megtámadás fenyegette volna: de a mai napon N[agy],-Kőrös és Czegléd szomszéd városok lakóinak aggodalmukra, sokaknak tetemes kárukkal nagyszerű rablási merény követtetett el. Reggel ugyanis hat óra tájban, a két város közti határvonalon, Njagy].- Körös városa területén létező fiatal nyárerdőcskén keresztül, a n.-körösi országos vásárra gyalog és kocsikon menő számos utazókat, lőfegyverekkel ellátott négy lovas rabló feltartóztatta, s oly rablási mesterséggel, hogy a jó széles országúton az erdő közé jutott fegyvertelen utazók, kik mintegy hatvan vagy hetven kocsival lehettek, - sem magukat nem védhették, sem egymásnak mentésére nem mehettek, de még vissza sem fordulhattak, - rendre mindnyájokat pénzeiktől megfosztotta. Ki a rabló kivánatára pénzét önként odaadta, - letartóztatva lön ugyan mindaddig, míg a fosztásnak vége nem lett, de azután sértetlen elbocsát309
