Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Kertész Róbert: A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre
KERTÉSZ RÓBERT: A KÖZÉPKOR VÉGI SZOLNOK ÉS MÉLTATLANUL ELFELEDETT FÖLDESURA: PÁLÓCI IMRE 42. kép: A sárospataki Pálóci-castellum ásatási helyszínrajza (J. DANKÓ Katalin 1992.1. ábra) körüljárás csarnoktemplom emeltetése, a korábbi, még a romanika stílusjegyeit hordozó egyház elbontását követően, annak helyén, illetőleg köveinek felhasználásával. Az új plébániatemplom szomszédságában, a piac/vásártér déli felén szintén a lovászmester kezdeményezésére egy udvarház is létesült, ahol a megyében fekvő birtokaikból megszervezett szolnoki Pálóci-uradalom központja sejthető, ámbátor az ide látogató földesúr, és családja lakhelye ugyanitt valószínűsíthető. A megyeszékhelyen kizárólag a gótikus templom és az udvarház építőanyagát alkotta kő. Amikor a két piac/vásártéri épület elkészült, már egy olyan Szolnok fölé magasodtak, amely - a régebben körvonalazott álláspontoktól eltérően, a városkritérium-rendszer pontszámaira tekintettel - addigi, közel 500 éves történelmében első alkalommal, a város kategória határáig jutott, sőt alighanem át is lépte. Tur/Nagytur (Mezőtúr) után Külső-Szolnok megye második legjelentősebb központi helyének számított, népessége cca. 750-800 főt tett ki. Nem bizonyult tehát helytállónak az a néhány szakember által favorizált elképzelés, sőt éppen az ellenkezője igaz annak, amely Szolnokot a környező települések - köztük a Tisza túlparti Varsány/Tiszavarsány - árnyékában lévő, eljelentéktelenedő mezővárosként jellemezte. Pálóci Imre nemcsak sokat építkezett Szolnokon, hanem 1483-ban bekövetkezett halála után itt helyezték örök nyugalomra. Síremlékét az általa alapított gótikus plébániatemplomban állították fel. Temetkezési helyének kiválasztásában megfontolandó érvként eshetett latba, hogy ő volt ennek az egyházi intézménynek a kegyura. Kvalitásos, vörösmárványból faragott, egészalakos sírkövének, amely egy koporsó formájú tumbát fedett le, egy töredéke a várszigeten került felszínre. Az unikális kőfaragómunka - amelyet az 1480-as években készítettek a budai kőfaragóműhelyben, és onnan szállítottak a Tisza-parti mezővárosba - kulcsfontosságú szerepet játszik, mind helytörténeti vonatkozásban, mind a magyarországi késő középkori, lovagalakos síremlékek időrendjének meghatározásában egyaránt. Szolnok fellendülése ugyanakkor nem bizonyult tartósnak. A kedvező folyamatok az Imre-féle ág kihalása után megrekedtek, majd miután a Pálóci família utolsó férfisarja, a nőtlen és gyermektelen Antal a mohácsi csatában elesett, darabokra hullottak. Az elkövetkező évtizedekben településünk már csupán árnyéka volt egykori önmagának, az 1552. évi oszmán foglalásért pedig egészen súlyos árat kellett fizetnie: 133 évre elszakadt az anyaországtól. 285
