Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY A földterület művelési ágak szerinti megoszlása 1851-ben119 Tisza mente120 Jászság Nagykunság Összesen Kát. hold % Kát. hold % Kát. hold % Kát. hold % Szántó 175.460 34,3 101.723 46,3 63.650 31,6 340.833 36,6 Rét, kert 83.623 16,3 38.601 17,5 26.441 13,1 148.665 15,9 Legelő 195.027 38,2 50.154 22,8 96.101 47,8 341.282 36,6 Szőlő 5.473 1,0 3.430 1,5 2.285 1,1 11.188 1,2 Erdő 201 0,0 2.488 1,12.689 0,2 Nádas 4.405 0,8 1.450 0,6 6.006 2,9 11.861 1,2 Terméketlen 46.329 9,0 20.646 9,4 6.499 3,2 73.474 7,9 Összesen 510.518 100 218.494 100 200.985 100 930.042 100 Bár a művelt terület 1789-1851 között alig nőtt, a szántók több mint 50%-kal gyarapodtak mindhárom tájegységben. Ez a rét-, kert- és legelőterületek rovására történt, erőteljesen szűkítve az állattartás lehetőségeit. E folyamatot sok esetben az egyre növekvő népesség egyenesen gazdasági válságként értékelte. A relatíve alacsony népsűrűség ugyan még biztosította az állattartás elsőségét, ám kényszerítő tényezők mindinkább a differenciáltabb gazdálkodásra való mielőbbi áttérést sürgették. A jászkun részeken és egyes nagyhatárú úrbéres mezővárosokban növekedett a szabadabb gazdálkodást lehetővé tevő szállásföldek, tanyás területek nagysága. Az első átfogó, nagy tagosításra a XIX. század elején a szabadalmas Jászkunságban, Árokszálláson került sor, de a felmerülő problémák miatt ennek több évtizedig nem akadt követője. Végül itt az 1839/40-es jászkun tagosítás országos elfogadása mozgatta meg a lakosokat, míg az úrbéres részeken 1836-tól az elkülönítési törvények. Az új földek nyerése érdekében folytatódtak a helyi vízszabályozások. Jellemző, hogy 1824-ben csak a Tisza két partján közel 200.000 kát. hold vízborításos területet vettek számba, 1834-ben pedig lezajlottak a Mezőtúr-csergettyűi átmetszések. 1845-ban alakult meg a Heves-megyei Tisza-szabályozási Egylet, amit hamarosan mások is követtek.120 A földművelés előretörését segítette a francia háborúk gabonakonjunktúrája, bár ez inkább a nemesi birtokokra hatott. Utóbb a Tisza melléki és nagykunsági gabonatermesztést emelték ki, a kiváló búzát, ami egyszeri szántás után, trágyázás nélkül néha 26 szemet is adott.121 Ám ez a vidék egyben az ország legszárazabb területeinek egyike volt, így a híres nagykun, törökszentmiklósi, fegyverneki és mezőtúri szántók nem vetekedhettek a bácskaiakkal. Homokos foltok voltak a Tiszazugban (Ti- szaföldvár, Cibakháza), a Jászságban (Jászberény környéke), Szolnoknál (Szanda) és Túrkeve mellett.122 Az 1828. évi összeírás szerint továbbra is másfél mérős területet kell megmunkálni egy mérő vetőmag alá, ám a termésátlag így is sok tényezőtől függött. 1816-ban Mezőtúron a búza négy, az árpa 12-szeres hozamát említették. A törökszentmiklósi uradalomban a tiszta búzából nyolc, kétszeresből és árpából tíz, zabból és kukoricából 20 magos terméssel számoltak a majorsági földekről, míg a jobbágyföldeken a tiszta búza hat- , a kétszeres, az árpa nyolc-, a zab tízszeres termést hozott. A közép- és kisbirtok átlagai sokszor elmaradtak a jobbágyokétól, a trágyázás pedig továbbra is ritka volt.123 A nagyobb összesítések általában az elvetett búza négyszeresét jelentő, országos átlag közeli értékeket mutatnak, ami hektáronként 11,2 hektolitert jelentett.124 A búza mellett híres volt a Mezőtúr körüli kétszeres, árpa, zab, köles és kukorica, a Nagykunságban az árpa és a köles. A burgonya már megjelent, de a pohánka és a répa még ritka volt. Lassan terjedt a lucerna, a muhar, a bükköny és a repce termesztése. A kukorica feles művelése gyorsan népszerű lett a Nagykunságban és környékén (Pó puszta, Mezőtúr, Törökszentmiklós). A Jászságban főleg a Jászapátihoz, Jászal- sószentgyörgyhöz és Jászfényszaruhoz tartozó karai és kocséri puszták haszonbérlete volt jelentős.125 Az új helyzetben felgyorsult a rétek, legelők intenzívebb kihasználása és a munkaigényesebb agrárkultúrák terjedése. A Jászságban a Jászberény környéki, illetve a tiszavárkonyi, valamint a tiszazugi (Csépa, Szelevény) szőlőket említették, melyek nem nagyok, de jó bort adnak.126 Mezőtúron 1810 táján már 844-en foglalkoztak szőlővel.127 A kevés gyümölcsös közül a szelevényi a legismertebb, de jelentősnek tekinthető a vidék dinnyetermesztése. Kisújszállás és Karcag fehérbélű Takács görögdinnyéje országos hírű volt, míg Fegyverneken sárgadinnye termesztés folyt.128 A Tisza menti dohányt sokáig festéknek és pordohánynak (tubák) termesztették Tiszaderzstől Szelevényig, míg a túlparton Besenyszög, Tiszasüly és Jászkisér volt jelentős. A törökszentmiklósi és a derzsi dohány híresen 118 PALUGYAY Imre 1854. adott oldalak. PALUGYAY Imre 1855.273-278. 119 Innen Zagyvarékas és Újszász adatai hiányoznak. 120 KÁROLYI Zsigmond-NEMES Gerzson 1975. II. 10-14.; BODOKI FODOR Zoltán-BODOKI FODOR Zsigmond 1980. 79., DÓKA Klára 1982.277-303. 121 FÉNYES Elek 1847.235.; TAHY Gáspár 1837. 6. 122 FÉNYES Elek 1847. II. 472.; GALGÓCZI Károly 1855.7., 48-51., 53. 123 OROSZ István 1996.97-101.; SZABÓ Antal 2001.309. 124 OROSZ István 2011.94. 125 GALGÓCZI Károly 1855.127., 216. 126 TAHY Gáspár 1837.3-58. 127 BODOKI FODOR Zoltán-BODOKI FODOR Zsigmond 1978.66. 128 FÉNYES Elek 1847.1.472. 234
