Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Az 1720-as országos összeírás fő eredményei Tisza mente Jászság Nagykunság Összesen egység % egység % egység % Jobbágy 952 35,3 1.350 50,1 390 14,4 2.692 Zsellér 12 13,2 79 86,891 Szántó (köböl) 25.253,2 30,1 34.966,2 41,6 23.678 28,2 83.897,4 Kaszáló (kaszás) 4175 40,2 2.543 24,5 3.648 35,1 10.366 Szőlő (kapás) 385,5 19,8 1.530,2 79,0 20 1,0 1.935,7 Bár az újratelepülés fő vonulata 1745-re lezárult, a déli telepítések hatása a század végéig érezhető volt. A feudális és a szabad paraszti társadalom megszilárdulása után az új lehetőségeket keresőket a telepítéses jobbágy státus kedvezményei a Bácskáig is elvitték. A nagykunsági és közép-tiszai reformátusok bácskai leköltözése (Pacsér, Feketehegy, Ómoravica benépesítése 1785/86-ban) utóbb még évtizedekig kísértett.94 95 A gazdálkodásban a fő tőkeképző erő az állattartás maradt, ezen belül is a rideg tartású híres magyar szürke marha, amely ekkorra alakult ki. Az inkább a húsáért tartott juh tőkeképző tényezőként ekkor még kevésbé jelentős, bár már megjelent a racka is. Az 1770-es évektől viszont a helytartótanács már a jó gyapjút adó nyugati fajták tenyésztését szorgalmazta, amelyek jelentősége a francia háborúk gazdasági konjunktúrája nyomán gyorsan növekedett. A házi szükségleteket kielégítő sertésállományon belül megjelent a mangalica, míg a lótenyésztés fejlődésére a vonóállat szükséglet növekedése mellett az állandó hadsereg (huszárság) lóigénye is komolyan hatott. Ennek nyomán a nagykunok már 1774-ben Csorba pusztán külön kerületi ménest hoztak létre.96 A földművelés ehhez képest még csak a helyi szükségletek kielégítését szolgálta. A hagyományos gabonafélék (búza, rozs, köles), kerti (zöldségfélék, hüvelyesek, hagyma) és házipari növények (len, kender) mellett a kukorica, a dohány, majd fáziskéséssel a burgonya és újabb takarmánynövények (lucerna) is megjelentek. A kukorica, a dohány és a dinnye a mind tömegesebb termelés miatt ekkoriban került ki a kertekből az ugarra.97 A rét- és legelőterületek - és ezáltal az állattartás - túlsúlyát jól mutatja a II. József-féle kataszteri felmérés összesítése. A Tisza mente 75 és a Nagykunság 61 %-os aránya mellett még a Jászságban is 55%-os volt a részesedés, noha itt a megváltott kiskun puszták némileg módosíthatták a helyzetet. A szántók aránya a Jászságban volt a legmagasabb (41 %), míg a Tisza mentén a növelésüket sokáig gátolták a szabályozatlan Tisza árvizei, és hogy a puszták az úrbéres vidéken földesúri birtoknak minősültek.98 A tájegységek földterületének művelési ágak szerinti megoszlása 1789-ben" Tisza mente100 Jászság Nagykunság Összesen Kát. hold % Kát. hold % Kát. hold % Kát. hold % Szántó 111.375 23,3 68.863 41,0 41.828 30,1 222.066 28,3 Kert 736 0,1 4.783 2,8 10.197 7,3 15.716 20,0 Rét 166.048 34,7 38.301 22,8 9.424 6,7 213.773 27,2 Legelő 194.740 40,7 53.879 32,1 76.259 54,9 324.878 41,4 Szőlő 3.894 0,8 1.331 0,7 830 0,5 6.055 0,7 Erdő 1.117 0,2 456 0,2 288 0,2 1.861 0,2 Összesen 477.910 100 167.613 100 138.826 100 784.349 100 94 Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720-21.24., 5557., 94-97., 192-195. 95 BENEDEK Gyula 2011.; NAGY KÁLOZI Balázs 1942. 96 VÖRÖS István 2004.195-238.; BELLON Tibor 1996.197-210.; BAGI Gábor 2004.315-331. 97 KARDOS László 1997.47.; OROSZ István 1996.88. 98 Kivételek csak nagyon egyedi földrajzi viszonyok nyomán alakultak ki. így pl. Tiszaföldvár belső határa nem volt alkalmas szőlőtermesztésre, ezért az úrbéres jobbágyi szőlőket a közeli Telekpusztán osztották ki. 99 DÁVID Zoltán 1968.99-134.; BAGI Gábor 2002.247-268. 230
