Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
BAGI GÁBOR: ADATOK, MEGJEGYZÉSEK JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE AGRÁRTÖRTÉNETÉHEZ ______________A HONFOGLALÁSTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG (895-1848)______________ Telekárak a megyében 1477 Alattyán egy telek négy forint37 1516 Kunhegyes két telek 24 forint38 1521 Kunhegyes 1 lakott és 1 puszta telek 60 forint39 1525 Kunhegyes 2 telek 26 forint40 A településhálózat is jelentősen átalakult. A lakosság részben új helyekre költözött, számos Árpád-kori falu nem újult meg. Az Anjouk alatt a belharcok, járványok nyomán több újranépesítési kísérletet említettek, de belső vándormozgalmak is indultak. A XI-XVI. század mintegy 360 név szerint adatolható faluja, szállása közül a török időkre mintegy 120 magyar, kun és jász település maradt meg, bár több pusztát is önálló egységként kezeltek. A helyi népesség száma a XIV. század elején talán 20-30.000 fő között lehetett. A királyi ingatlanok szétosztásával a mezőgazdasági termelés fő szervező ereje a legjelentősebb birtokkategóriává vált nemesi birtok lett, amely a jobbágytelkek földállományán kívül a földesúr saját kezelésű (allodiális) földjeit is magában foglalta. A kis- és középbirtok mellett Zsigmond korától egyre jelentősebbé váltak a nagy főnemesi uradalmak, amelyek falvai várakhoz voltak kapcsolva. Megyénkben sajátos jelleget adott e folyamatnak, hogy főúri várak (uradalmi centrumok) az itteni síkságokon nem nagyon alakultak ki, így aztán jórészt a nógrádi és hevesi hegyvidék lovagváraihoz csatolták az itteni jobbágyfalvakat. Az Aba nembeli Kompoltiak (Kőtelek, Nagykörű, Tiszaroff, Szakállas, Tiszagyenda, Fegyvernek) javai Nána és Oroszlánkő, a Szécsényiek (utóbb a guti Ország- hok és Kompoltiak) ingatlanai (Besenyszög környéke) Hollókő tartozékai lettek, míg a Rozgonyi birtokokat (Szászberek) Benéhez kapcsolták. A legfurcsább helyzetbe a Vezsenyiek (utóbb a Kinizsiek) tiszazugi javai (Tiszakürt, Tiszasas és Paládics) kerültek, mivel ezek végül a Veszprém megyei Nagyvázsony uradalmához tartoztak. Persze várak hiányában ez a folyamat sem mindenütt érvényesült. így kivételként említhetők a To- maj nembeli Losonciak (Tiszaabád, Tiszaszentimre, Tomajmonostor), az I. Mátyástól Mezőtúrt és Tiszavarsányt megszerző Kállaiak és Parlagiak vagy a Törökszentmiklós környéki Balaiak, akiknek itteni javait a XV. század végén a csulai Mórék szerezték meg. A jobb módú középnemesség tagjai közé sorolhatók a Szöllősiek (Ti- szaszőlős vidéke), a Tomaj nembeli - és a rokon Losonciakkal sokszor viszálykodó - Szentimreiek és Szentgyörgyiek (Tiszaabád és Tiszaszentimre környéke), a Bőiek (Tiszabő, Kenderes), valamint a Jenőiek, akiknek észak-tiszazugi javait a XVI. század elején a gyalui Vassok próbálták megszerezni. (A többfalvas részbirtokosok, valamint az egyfalus nemesek neveinek felsorolásától eltekintünk.) Az egyházi birtokosok közül az egri püspökség még meg tudta őrizni birtokait, ám a garamszentbenedeki apátság és a sági prépostság Mohács tájára elvesztette javait. Ezek különböző nemesi családok, olykor pedig a jászok kezébe kerültek. A nemesi gazdálkodás szerkezetében a jobbágytelki és az ekkor még általában kicsiny - olykor egy-két teleknyi - nemesi allodiális földek be37 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.4. (Dl. 85.076.). 38 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Dl. 22.921.). 39 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (Dl. 47.432.). 40 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.111. (Dl. 24.080.). vételei közül az előbbiek voltak meghatározók. 1476-ban az egri püspök túrkevei birtokán a jobbágyok karácsonykor telkenként három dénárt fizettek, míg Szent Mihálykor ismét három dénárt, illetve egy forintot. A földesúrnak járt a Berettyóból kifogott halak harmada is. A szomszédos Túrkeddin hasonlóan a három dénár, az egy forint ésa berettyói halak harmada mellett tizedet adtak búzából, árpából, zabból és rozsból, míg a vízimalom öt forintot jövedelmezett a földesúrnak.41 A növénytermesztés fejlődését segítette a szántók további növekedése, így Kenderesen 1405-ben már 32 királyi eke (4.800 királyi hold = 5.856 kát. hold) szántót tartottak nyilván.42 Az állatok gyakori ugarra hajtása a telki földek trágyázását biztosította. A fejlődés kedvezett a búzának, de egyben a köles lassú visszaszorulását is előidézte. A konkrét gabonafajtákra a korabeli források nem nagyon utaltak, még hatalmaskodások idején sem. így 1469-ben annyit jegyeztek meg, hogy a pálosok kenderesi birtokáról egyebek mellett 1.000 kalangya gabonát hordtak el, száznál több forint kárt okozva.43 Máskor inkább csak vetések tönkretételéről, szántók elfoglalásáról emlékeztek meg,44 bár pl. a drága ekék elvételét rendre megemlítették. így 1457-ben Tiszabura határában Sziltelek puszta egy részét elfoglalták a Losonciak, egy ekét az ökrökkel együtt elvittek, és összesen 300 forint kárt okoztak.45 1504-ben Néneiek Szolnok alatti Néne birtokára támadtak a tiszavarsányiak, és elvittek három ekét, 30 ökröt és több jobbágyot.46 A malmok növekvő száma a szemtermelés jelentőségének növekedését mutatta. Az állattartás kapcsán megemlíthető, hogy az Alföld jelentős marha- és lótenyésztése megmaradt, ugyanakkor a sertések aránya sok helyen már jócskán meghaladta a kiskérődzőkét. A szárnyasoknál a meghatározó a tyúk maradt, a ludak kevéssé voltak jelen. Az új helyzetben a jobbágytelek és a földesúri majorság között bizonyos munkamegosztás is kialakult, így a nyugati nehéz lovak tenyésztése a lovagi harcászat miatt az allodiumokra tevődött át. A XIV. századtól a vágómarha mind jelentősebb nyugati exportcikkünk lett. A marhatartásnál bizonnyal elkülönültek a nyugati és a helyi fogyasztásra, valamint az igásállatnak szánt állatok. A hazai városok, mezővárosok és a katonaság élelmezésében is a szarvasmarha volt a meghatározó. A vágómarhák közé tartozhatott 1475-ben Tiszavarsányon Parlagi Deli Illés szolga 40 barma, melyeket Parlagi Györgyné tisztjei elhajtottak,47 valamint 1519-ben az Alattyán melletti Mizséről elvitt 80 ökör.48 A falvakban a húst a marha helyett inkább a juh adta, amit főleg kártételek kapcsán említettek. 1411-ben a tiszaugi jobbágyok lovaikkal és nyájaikkal a ságiak termését tették tönkre,49 1483 előtt a Jánoshida melletti Mizséről egy juhászt vittek el erőszakkal és öltek meg.50 A sertést is jórészt a falvakban fogyasztották, ahol akár már a húsfélék felét is adhatta. Tartása a kisszámú tölgyesekhez is kapcsolódott. így 1436-ban a János41 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 300., 678. 42 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986.158. 43 MNLOL Dl. 25.818. 44 így pl. 1411-ben Ságon, 1476-ban Aposkán és 1493-ban Derzsen. ZSKO III. 155. (MÓL Df. 237.199.); BENEDEK Gyula 1994. 275-277. (MNL OL Df. 265.769.); BENEDEK Gyula 1997.340-343. (MNL OL Dl. 46.243.). 45 MNL OL Dl. 15.561.; SZABÓ István 1975.23. 46 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.123-124. (MNL OL Dl. 65.314., 56.342.). 47 MNLOL Dl. 45.630. 48 BENEDEK Gyula 1998.393-395. (MNL OL Dl. 26.679.). 49 ZSKO III. 155. (MNLOL Df. 237.199.). 50 GYÁRFÁS István 1870.111.16-17. 225
