Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

következtessünk. Mindazonáltal valószínű, hogy a Dunántúl és a Felvidék állandó szláv és avar települései is hatottak az Alföldre, és a kialakuló nemzetség- és törzsfői - hercegi, fejedelmi - központok környékén is korán számolhatunk valamiféle állandóbb termelő, kiszolgáló, ellátó népesség megtelepedésével, jelenlétével. Ilyen központ lehetett esetleg a kétpói a Túrkeve-bokroshalmi és a Szolnok-strázsahalmi tarsolylemezek közelében, a Tiszasüly-éhhalmi lelőhelynél, majd Abádszalókon a besenyő beköltözés után.10

Bár Szent István államszervezésének itteni eseményei nem ismertek, eredményei azért mérhetők. Talán már Géza megszállta a megye fő folyami átkelőhelyeit, főleg Szolnok környékét. A megyeszervezés során a Zagyvától, valamint a Szolnok-Törökszentmiklós-Mezőtúr vonaltól északra eső területek Heves(-újvár), míg a déli részek Szolnok megyéhez kerültek. Az új rend szempontjából - a közeli csongrádi és hevesújvári mellett - a szolnoki ispánsági vár és szervezetének kiépülése volt a legjelentősebb.11 A szerveződő, átalakuló fejedelmi, majd királyi szolgálónépi szervezetre utalhatnak a ma is ismert Halász (Tiszafüred, Szolnok, Kun- szentmárton), Örvény (Tiszaörvény), Szőlős (Tiszaszőlős, Karcag, Szolnok), Lovász (Abádszalók), Fegyvernek (Fegyvernek), Örményes (Örményes), Kovácsi (Szolnok, Nagyrév), valamint a gyakori Szántó helynevek, illetve ezek némelyike. A szolnoki vár XIII. század elején a Váradi Regest- rum által felsorolt népeinek falunevei sajnos jórészt azonosíthatatlanok. Megyénkben a jelek szerint korai királyi udvarhely lehetett a XI. században többször országos esemény kapcsán is említett Tiszavárkony és a tatárjárás előtt feltűnő Kerekudvar (Jászfelsőszentgyörgy). A XII. század elején hercegi birtokként említették a mai Fegyverneket is.12 Egyházigazgatási szempontból Heves az egri, Szolnok a váci püspökség része lett. A keresztény térítés és életmód a letelepült életmód és a földművelés (agrárkultúrák, új termelőeszközök) elterjesztéséhez is szorosan kapcsolódott. E szempontból fontos szerepük volt az egyházi birtokoknak és az elsőnek megjelenő bencés, majd más szerzetesrendeknek. A XI. században főleg az egri püspökség (Szent István korában Tiszaörvény, Tiszapüspöki, majd Szent László alatt Túrkeve, a mellette lévő Póhamara, Túrkeddi, Nagytelek; a tiszazugi Halásztelek), a váradi püspökség (karcagi határrészek, a túrkevei Túrpásztó), valamint 1075-ben a garamszentbenedeki bencés apátság (a Kengyel-Tiszatenyő környéki Pelu föld, a tiszaugi Ság) nyert itt birtokokat. Ezek a Tisza, a Körös és a Berettyó menti halászó helyek voltak, így a hal mint fő böjti étel biztosítása már korán meghatározó cél lehetett. (Tiszaörvényhez 1261-ben a rév mellett két halrekesztő is tartozott.13) Utóbb nagyobb birtokot szerzett még itt az egri káptalan (Jászszentandrás, Tiszaörs), a sági prépostság (jászberényi és besenyszögí határrészek), a dunaföldvári apátság (Tisza- földvár, Martfű), a titeli prépostság (Tiszavárkony) és rövidebb időre még mások is.

Több monostor is létesült megyénkben, amelyek némelyike új mezőgazdasági eljárások meghonosítójává válhatott. Sajnos ezek a jánoshidai premontrei prépostság kivételével a tatárjáráskor elpusztultak. Közülük Tomajmonostor a Tomaj nemé lehetett, a Szolnok mellett Tenyőt, Tétmonostort és Nagyrévnél Monostorossápot inkább a Szolnok nemhez kapcsolják. Pusztamonostort Aba Sámuel monostorának és templomos

10 MADARAS László 2009.56-57.

11 A közeli hevesi földvár építését, szerepének megnövekedését újabban csak a XII. század végére, a XIII. század elejére teszik.

12 GYÖRFFY György 1987. III. 92.

13 GYÖRFFY György 1987. Ili. 121.

rendháznak is tartották, míg Nagykörűt talán görög szertartású baziliták lakták. Az egyházi birtokok az átlagnál szakszerűbb gazdálkodásuk, nagyobb jövedelmezőségük miatt a későbbi századokban a feudális hatalmaskodások célpontjai lettek. Többük csere, erőszak révén idővel földesúri birtokká vált, másokat a kunok (jászok) foglaltak el, de kezdetben még egyes Árpád-házi királyok is vettek vissza adományozott ingatlanokat.

A világi birtokosok közül 1241-re feltűntek vidékünkön is a megerősödő főúri nemzetségek. Egy részük talán a honfoglalás koráig vagy a X/XI. századig visszavezethette itteni jelenlétét, ám megerősödésükben rendszerint ugyanúgy a királyi birtokokból nyert adományok voltak a meghatározók, mint az újabb adományozottak esetében. A Jászságban kimutathatóak az Abák, akik Tiszabura és Tiszagyenda környékén is ott lehettek. Tiszaabád és Tomajmonostor táján a besenyő eredetű Tomaj, Tiszaszalók vidékén a Szalók nem volt jelen. Balaszentmiklós (Török- szentmiklós) körül a Bala- helynevek alapján a Szalók nem Bálái családja, a Tiszazugban és Szolnok vidékén a Szolnok nemzetség családjai sejthetők.

A XI. századtól állandósuló, sokasodó falvak önálló gazdálkodási egységekké váltak. A királyi birtokok kezdetben talán az ország kétharmadára is kiterjedtek, ám ezen belül jól elkülönült a katonai és igazgatási feladatokat ellátó királyi várszervezet a király és udvara ellátására rendelt uralkodói, királynéi és hercegi ingatlanoktól. Az itt élő szolgálónépek valamennyien szolgarendűek voltak, akárcsak az - országosan 10-15%-ra becsülhető - egyházi birtokok népessége. Tizedekbe-századokba szerveződtek, és a szolgálat jellege (egyes mezőgazdasági, kézműves javak beszolgáltatása, katonai terhek) alapján különültek el. A kezdetben csak 20-25%-ra tehető, de idővel mind gyorsabban növekvő arányú világi magánbirtokok népei viszont a földesúrtól való függés mértéke alapján tagolódtak.14 Többek szerint a királyi és egyházi birtokok szolgálónépei közül a terménnyel, ipari termékkel adózók éltek a népesebb falvakban, míg a fegyveres szolgálatot teljesítőknek kisebb telepeik voltak. A világi birtokok saját kezelésű, majorszerű gazdasági központjai (praedium) is kisebb méretűek lehettek.15

Megyénkben 2004-ben mintegy 340 kisebb-nagyobb Árpád-kori lelőhely volt ismert, a tényleges szám azonban ennek többszöröse lehet. A régészek által bejárt Tiszazugban (kunszentmártoni járás16) több mint 250-et lokalizáltak, és bár sokat gyorsan elhagytak lakosai, mintegy 40 igen intenzívet tartósabban laktak (sőt 16-ot a késő középkorban is).17 Más területeken persze mások az arányok. így Túrkevén 33 Árpád-kori lelőhely közül kilenc név szerint ismert kései Árpád-, illetve középkori település, míg Kisújszálláson 28 korabeli objektum 22 önálló települést jelenthetett.18

A korai Árpád-kori falvak egymástól távolabb álló házakból álltak, amelyek kezdetben még gyakran változtatták helyüket. Köztük árkok övezte üres területek voltak, ami az állatállományt a vetésektől is elkülönítette. A két terület időszakonkénti felcserélésével jelent meg a trágyázott föld fogalma. Ez kapcsolódott a telek szóhoz, ami kezdetben a földművelésre

14 ZSOLDOS Attila 1997.201-212.

15 ZSOLDOS Attila—TAKÁCS Miklós-SIKLÓSI Gyula 1999.349-350.

16 Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1960-ban hét járás létezett: a Jászberényi, Jászapáti, Tiszafüredi, Kunhegyesi, Szolnoki, Törökszentmiklósi és a Kunszentmártoni.

17 CSÁNYI Marietta-TÁRNOKI Judit 2011.16-21.

18 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986. 124-132.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1992.89-92.; KELEMEN Angéla 2004. - a megfelelő oldalak.

222