Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Méri Tibor: Frígek a görög történeti hagyományban
MÉRI TIBOR: FRIGEK A GÖRÖG TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYBAN Attisz haláláról két különböző történet maradt ránk. Azonban a kultusz alapjául szolgáló történet vélhetően csak az egyik lehetett, amely így szól: Attisz szép fiatal pásztor volt, akibe Kübelé istennő beleszeretett, és megtette szentélye papjának. Fogadalmat vett tőle, hogy szűzies szerelemben szolgálja őt. Attisz mégis szeretkezett Szaragisz nimfával. Az istennő kidöntötte azt a fát, amely a nimfa életét hordozta, Attiszra pedig tébolyt küldött. Az ifjú az erdőbe rohant, ahol egy fenyőfa alatt kasztrálta magát, a földre hulló vérből pedig ibolyák nőttek ki. A hagyomány szerint ez a történet Pesszinusz városában, a Kübelé-kultusz jelentős székhelye mellett történt. A másik történetben Attiszt egy vadkan öli meg szintén Pesszinusz mellett. Ehhez a történethez kapcsolódóan James G. Frazer is Adoniszhoz hasonlítja Attiszt, ugyanis az isten tisztelői és Pesszinusz lakói sem ettek disznóhúst, mivel ez az állat ölte meg kultuszuk legfőbb személyét. A Kübelé- és Attisz-tisztelet nemcsak Kis-Ázsiában és görög földön, hanem a rómaiak között is gyorsan elterjedt. Itáliában Kr. e. 204-ben fogadták be vallásaik közé a rómaiak. Egy jóslat szerint akkor tudják majd Hannibált és seregét kiűzni az Appennini-félszigetről, ha az új keleti istennő vallását elfogadják. Ezért követeket küldtek a frígiai szent városba, Pesszinuszba. Az itt található szent fekete követ - amelyben állítólag az istennő lakozott - elvitték Rómába, ahol a Palatinus-hegyi Victoria templomban helyezték el. Nem kellett sok idő hozzá, hogy az új vallás, amely magával hozta Attisz kultuszát is, gyorsan elterjedjen Itáliában. Ahhoz, hogy felelevenítsük Kübelé és Attisz kultuszának szertartásait, a rómaiak „segítségét” kell, hogy kérjük. Sajnos a korábbi időkből nincsenek tényként kezelhető információnk a szertartások menetéről. Azonban azt tudjuk, hogy a rómaiak által tartott ünnepek a frig mintát vették alapul. Ebből következtethetünk arra, hogy a görögök is eképpen jártak el a kultusz átvételekor. Természetesen apróbb eltérések kialakulhattak az idők során. A rómaiak a köztársasági kor végén már megemlítik a gallusokát mint Attisz heréit papjait. Ezek a nem nélküli emberek a mellükre függesztett kis képmásokkal járták az utcákat. Körmeneteket szerveztek, amelyeken hangos éneklés és zenélés mellett vitték végig Kübelé szobrát.55 A nép pedig a látványos menet és zene hatására bőségesen szórta az adományokat a papoknak. Claudius császár óta része a szertartásoknak a szent fa frígiai eredetű tisztelete. Kübelé és Attisz ünnepét legjobban a római szertartások mutatják be nekünk. Az ünnep menete így nézhetett ki: Az ünnepély előkészületei március 22- én kezdődtek. Ez a nap még csak felkészülés volt a következő napra. Az erdőből kivágtak egy fát, amit Kübelé szentélyébe vittek. A kivágott fatörzset istenségnek kijáró tiszteletben részesítették, és mintha egy halott személy lenne, szövetszalagokba burkolták, és ibolyakoszorúkkal borították be. Biztosra vehető, hogy a fatörzs Attiszt jelképezte, mivel egy fiatalember képmását is felfüggesztették a törzsre. Maga az ünnepség március 23-án kezdődött a trombiták megzendülésével. Március 24-ét a „vér napjának” nevezik, mert ezen a napon a főpap, vagyis az archigallus megvágta a karját, és a kicsordult vért áldozatul ajánlotta fel. Eközben a többi pap is bekapcsolódott a hangos és eufórikus szertartásba. Felzaklatott lelkiállapotban, fejüket rázva és lobogó hajjal körtáncot jártak, és késekkel vagdosták magukat. A kiömlő vért Attisz oltárára csepegtették, ami az isten megsiratását jelképezte.56 Valószínűsíthető, bár nincsenek megcáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy az új papok ekkor fosztották 55 FRAZER, James G. 1994.232. 56 FRAZER, James G. 1994.233. meg magukat férfiasságuktól. Ezt a feltevést erősíti az a tény, hogy a szertartás résztvevői ezen a napon játszották el Attisz halálát, és később feltámadásért imádkoztak. A fatörzset egy sírban helyezték el, és a gyász napjaiban tartózkodtak a kenyér evésétől, mert Kübelé is így tett Attisz halála miatt érzett bánatában. Éjjel azonban a böjtöt és a szomorúságot az öröm váltotta fel, hiszen imádságuk meghallgatásra talált, és Attisz feltámadt sírjából. Másnap, március 25-én - az ő számításaik szerint a tavaszi napéjegyenlőség napján - hatalmas örömujjongásban törtek ki, és tobzódássá fajult ünneplésbe kezdtek. A felhőtlen öröm ünnepe volt ez, mindenki azt mondhatta és tehette, amit csak akart. Az utcán jelmezekben járkáltak az emberek. Bármilyen ruhát felvehettek büntetlenül, amiből később problémák is adódtak. Commodus császár idején egy anarchista csoport a császári testőrség egyenruháját öltötte magára. A céljuk az volt, hogy elvegyüljenek a tömegben, és közvetlen közelről, senkitől sem zavartatva leszúrják a császárt. A tervük azonban meghiúsult.57 Március 26-át az előző napok fáradalmainak kipihenésére szánták. Végül következett az utolsó nap: március 27-én a körmenet az Almo-patak és a Ti- beris folyó torkolatánál ért véget. A szertartás utolsó feladatait a főpap végezte, aki a folyó vizében megmosta a szent tárgyakat. Nagyjából ilyen lehetett Attisz és Kübelé kultuszának legfontosabb tavaszi ünnepe. Azonban fontos hozzátenni, hogy ez az ünnepély nyilvános volt, és igen sok ember részt is vett benne. Nem feltétlenül volt mindenki aktív szereplő, sokan csak mint nézők vettek részt a körmenetekben és a szertartásokon. Voltak titkos szertartások is, amelyek lényege az új papok beavatása volt az ősi misztériumokba. 5. Összefoglalás A Kr. előtti I. évezredben történt események igen mély nyomott hagytak Anatólia történetében. A frígek ugyanúgy részesei voltak ezeknek az eseményeknek, mint a hettiták vagy például az asszírok, annak ellenére, hogy lényegesebben kevesebbet tudunk róluk. A kutatások azonban bizonyítják, hogy jelentőségük nem sokkal kisebb a többi általam felsorolt népénél Anatólia történetében. Flatalmas és fejlett birodalmat hoztak létre, amely bár nem „sokáig” állt fenn, mégis jelentős nyomokat hagyott maga után. Fejlett társadalmának alapja a földművelés és a bányászat volt. Úthálózatot hoztak létre, amelynek révén igen intenzív kereskedelmet folytattak a szomszédos népekkel. Olyan városokat alapítottak, amelyek még a mai napig is állnak, gondoljunk csak Ankarára, amely nemcsak egy ősi város a többi mellett, hanem Törökország mai fővárosa. Dolgozatomban megpróbáltam bemutatni azokat a legfontosabb mitikus alakokat, akik nagy valószínűséggel fríg vonatkozásúak. Sokan egyszerűen csak úgy ismerik Dionüszoszt, mint a bor és a mámor istene, de ha jobban a téma mélyére ásunk, kiderül egy teljesen más megvilágítás is, mégpedig az, hogy tulajdonképpen ő egy keletről átvett isten. Ugyanez a helyzet áll elő Kübelé és Attisz kapcsán is. A Nagy Istenanyának és szeretőjének kultusza nemcsak görög földön, hanem a Római Birodalomban is nagy népszerűségnek örvendett. Ez alatt nemcsak Itáliát értem, hanem a provinciákat is. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy a frígek jelen voltak nemcsak Anatólia, hanem Európa történelmében is. A további kutatások és azok eredményei bizonyára kiszélesítik majd e titokzatos és kevésbé ismert népről alkotott tudásunkat. 57 FRAZER, James G. 1994.235. 219
