Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Méri Tibor: Frígek a görög történeti hagyományban
MÉRI TIBOR: FRÍGEK A GÖRÖG TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYBAN meggyőződött róla, hogy senki nem fogja hallani, belesúgta a lyukba, hogy Midász királynak szamárfüle van. Aztán betemette a lyukat, és mint akinek hatalmas kő esett le a szívéről, nyugodt lelkiismerettel hazament. Azonban valami csoda folytán egyik napról a másikra kinőtt egy nádszál a parton, amely minden arra járónak megsúgta a titkot. Mikor Midász megtudta, hogy szégyene kitudódott, a borbélyt kivégeztette, ő maga bikavért ivott, és iszonyú szenvedések közt meghalt. Ez a mítosz tehát a szamárkirály halálát ábrázolja. A hagyomány szerint haját, amelyben királyi hatalma lakozott, lenyírták; levágott fejét eltemették egy gödörbe, hogy megvédje Anküra városát az ellenséges támadásoktól.18 Bikavért halandó embernek nem volt szabad innia. Csak a Nagy Anyaistennő papnői ihattak belőle anélkül, hogy bármi bajuk is lett volna. Halandó ember számára különösen mérgező volt, és aki ivott belőle, kínhalált halt. Mindent összevetve Midász király azon halandó emberek összességét testesíti meg véleményem szerint, akiket bármikor és bárhogyan ki lehet forgatni önnön valójukból, és mindig nevetségessé válhatnak vágyaik és igazmondásuk miatt. 2. d) „Tantaloszi kínok” Tantalosz származását illetően megoszlanak a vélemények. Anyja Kro- nosz vagy Rheia leánya lehetett, apja pedig vagy Zeusz vagy Tmólosz, a folyamisten, aki a Pán és Apollón közti versenyen a döntőbíró szerepét játszotta. Mások véleménye szerint Tantalosz Korinthosz uralkodója volt, aki később Lydiába vándorolt. Innen azonban egy bizonyos phrygiai llosz elűzte. Sztrabontól úgy tudjuk,19 hogy Tantalosz Phrygia uralkodója volt, akinek három gyermeke született: két fia, Pelopsz és Broteász, valamint egy lánya, Niobé. Valószínűsíthető, hogy Pelopsz törvénytelen gyerek volt. Sztrabón Démétrioszt és Kalliszthenészt idézi, akik szerint a család a vagyonát a frígiai és Szipülosz-hegyi bányákból szerezte. Sztrabón racionálisan írja le az ebben az időszakban történt eseményeket. Tantalosz uralkodása idején hatalmas természeti csapás sújtott le. Erős földrengések rázták meg a királyság területét. Falvak tucatjai tűntek el a semmibe, és a Szipülosz-hegy is beomlott. Plinius szerint egy város is eltűnt egy szakadékban, amit később elárasztott a víz.20 Sztrabón állítása szerint ez a város csakis Trója lehetett. A víz alatt még hosszú ideig látszódtak a város romjai, amit később az iszap végleg eltemetett. A görög mitológia három gaztettet ismer, amelyeket Tantalosz követett el az istenekkel szemben. (1) Talán a dicsőségtől és a hírnévtől felbuzdulva ellopta az istenek eledelét, hogy megossza halandó barátaival. Zeusz barátságukra való tekintettel talán megbocsátott volna neki, azonban a király elkövette második hibás cselekedetét. (2) Egy nap meghívta lakomára az olümposziakat a Szipülosz-hegyre. Sajnálattal vette tudomásul, hogy az étel, amit az isteneknek szeretett volna felszolgálni, nem lesz elég. Nem lehet tudni, miért, de úgy döntött, hogy feldarabolja a fiát, Pelopszot, és a testrészeit szolgálja majd fel az isteneknek. Talán túl jószándékú akart lenni, és nem akarta, hogy éhen maradjanak, vagy pedig csak egyszerűen kíváncsi volt, hogy Zeusz és a többi isten rájön-e tettére. Nem lehet bizonyosan tudni, annyi azonban biztos, hogy a fiát 18 GRAVES, Robert 1. kötet 1981.417. 19 GRAVES, Robert 2. kötet 1981.34.; SZTRABÓN XII. 8.21. 20 PLINIUS 1984. II. 93. megölte, feldarabolta és feltálalta az ünnepi lakomán. Az istenek azonban rájöttek, hogy emberhúst kaptak ebédre, és iszonyodva visszautasították az ételt. Egyedül Démétér nem jött rá, aki Perszephoné halála miatt zavart volt, és evett Pelopsz húsából. Tantalosz megszegte az istenek és emberek törvényeit, amiért természetesen bűnhődnie kellett. Túl magabiztos lehetett, és talán eszébe sem jutott, hogy az istenek rájönnek a gyilkosságra és a „különösen morbid” ételre. Zeusz nem kegyelmezett, és villámaival sújtott le a királyra. Ezután örök szenvedésre ítélte a túlvilágon. Egy mocsaras tó fölé hajló gyümölcsfa ágán kellett lógnia az idők végezetéig. A tó vízszintje szinte a szájáig ért, de mihelyt lehajolt, hogy megpróbálja szomját oltani, a víz visszahúzódott, hogy ne tudjon belőle inni. Az evéssel szintén hasonló problémái voltak, hisz az ágak, amelyek roskadoztak a gyümölcsöktől, elhajoltak, ha Tantalosz kezei feléjük nyúltak. A történetben szinte lajstrom van a gyümölcsfélékről. Volt a fán körte, alma, füge, olajbogyó. Mind ott voltak Tantalosz szemei előtt, de ő soha nem tudta elérni őket.21 Eddig csak két gaztettét soroltam fel, pedig a harmadik is épp olyan súlyos és nagy horderejű, mint az előző kettő volt. (3) Történt egyszer, amikor még Zeusz csecsemő volt, hogy Tantalosz ellopta a Héphaisztosz által kovácsolt aranyszelindeket. Ez a szelindek egy kutya volt, ami később Zeusz egyik templomát őrizte. Ezt a szelindeket Pandareuszra bízta, aki az istenek előtt letagadta, hogy nála lenne. A hazugság nem maradhatott titokban, és Pandareusz feleségével együtt kínhalált halt. A másik nézőpont szerint nem Tantalosz lopta el az arany szelindeket, hanem Pandareusz. Ő Tantalosznak adta, hogy rejtse el a Szipülosz- hegyen. Zeusz rájött, hogy barátjánál van, amit keres, és Hermésszel hozatta vissza a kutyát. Igen érdekes, hogy nem egy kultikus tárgyat lopott el, hanem a tárgy őrét. Robert Graves azonban cáfolja, hogy kutya lenne, ő inkább egy aranybárányra vagy egy kultikus jogarra gondol.22 Ezért Tantalosz kapott még egy büntetést az alvilágban. Egy hatalmas kő, a Szipülosz hegyéről való szikladarab is lóg a fa fölött, és örökké szétzúzással fenyegeti a bűnös királyt. 3. Dionüszosz 3. a) Az idegen isten A Dionüszoszról szóló kutatások majd egy évszázados múltra tekintenek vissza. Ez a hosszú idő azonban nem volt elég ahhoz, hogy tisztázzanak minden kérdést vele kapcsolatban. Eredete, sajátos létezése és többszöri halála, valamint az általa hozott vallásos élmény típusával teljesen elkülönül a többi nagy görög istentől. Nevének jelentése „kétszer született” vagy „kettős ajtó gyermeke”. Dionüszosz az olümposzi istenek közül is talán az egyik legszínesebb egyéniség. Eredetével kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Erwin Rhode kutatásai azt bizonyítják, hogy Dionüszosz thrák isten volt, aki vagy közvetlenül Thrákiából vagy pedig Frígiából került görög földre.23 Ezt a tézist a tudósok zöme mind a mai napig elfogadja. Ennek az elméletnek az alapja az, hogy Dionüszosz személyisége és kultusza olyan szinten eltér a többi istenétől, hogy tisztelete csakis később érkezhetett a görög poliszokba, vagyis úgymond „idegen isten” volt. A másik véle21 SURÁNYI Dezső 1999. 22 GRAVES Robert 2. kötet 1981.38. 23 ELIADE, Mircea 1.1994.311. 213
