Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Méri Tibor: Frígek a görög történeti hagyományban
MÉRI TIBOR: FRÍGEK A GÖRÖG TÖRTÉNETI HAGYOMÁNYBAN 4. Midász király sírjának makettje (Fotó: dr. Buhály Attila) elbomlott, a tetem alatti festett textil sötétlila és barna mintái a sír első feltárásakor is láthatóak voltak. Az indigókék is a textil színei között szerepelt, melyet Patrick McGovern igazolt a laboratóriumában, az UPM Múzeum Régészeti Tudományos Központjában. Peter Kuniholm10 korábban Rodney Young irányítása alatt dolgozott, és közreműködött ebben a munkában. Korábbi véleménye szerint a sírhoz felhasznált fadarabokat Kr. e. 718-ban vágták ki. Ez a dátum is összeegyeztethető volt Midász király sírjának építési idejével, akiről úgy tartották, hogy az időszámításunk előtti Vili. század végén halt meg. Az általa vezetett későbbi faévgyűrű-kutatási vizsgálatok alapján azonban ezt az időpontot Kr. e. 740-re tolták, vagyis a módosítás következtében megkérdőjeleződött a sírban talált személy Midász királlyal való lehetséges azonosítása, így szükséges lett annak a felülvizsgálása, hogy ki is volt valójában a sír „lakója”.11 2. c) A „legendás” Midász király Robert Graves így ír Midászról: „Midász, az Ida-hegyi Nagy Istennő és egy ismeretlen nevű szatír fia, a makedóniai Bromión élvhajhász királya volt. Itt uralkodott a moszkhoszoknak is nevezett brigek felett. ”’2 A moszkhosz szó „borjúembereket” jelent. Az elnevezés talán a szent év szellemét jelképező bikaborjú kultuszára utalhat.13 Mint már olvashattuk, Midász király valós történelmi személyiség. A hagyomány négy fríg királyt ismer: a trójai háborúk idején élt Mügdont, a történelminek tekinthető Gordioszt, a tantaloszi kínokról ismert Tantaloszt és akiről a legtöbb legenda maradt fenn, Midász királyt. Midász székhelye valószínűleg Anküra városa volt, a mai Ankara. A jelenlegi város területén az első jelentősnek számító település a Kr. e. X. századra datálható. A település közelében tumuluszt építettek, ami annak is lehet bizonyítéka, hogy jelentős központ lehetett a Kr. e. VIII-VII. századig. 10 Archeológus, a Malcolm és Carolyn Bécsi Laboratórium ázsiai és a közel- keleti fagyűrű kutatási osztály igazgatója a Cornell Egyetemen. Honlapjának címe: http://www.archaeology.cornell.edu/faculty/peter_kuniholm.html 11 Az ásatásokat a Pennsylvania Egyetem munkatársai végzik a mai napig is. További információk a Gordioni régészeti projekt honlapján: http://sites. museum.upenn.edu/gordion/ 12 GRAVES, Robert 1. kötet 1981.413. 13 GRAVES, Robert 1. kötet 1981.413. Midászhoz főként átalakulás-mítoszok kapcsolódnak. A kifejezés pontos jelentése átalakulás egyik formából egy másikba, átváltozás, alakváltoztatás, formaváltoztatás. Az átalakulás, a metamorfózis a görög mondakör kedvelt eleme, melynek kétféle változatát ismerjük. Az egyik, amikor az olümposzi istenek mindig újabb és újabb alakban keresték fel kedvelt halandóikat. A számunkra lényeges második változat pontosan ellentéte az elsőnek. Ebben az esetben a halandó emberek voltak kiszolgáltatva az őket átalakítani kívánó isteneknek. A halandó emberek számára természetesen ez az átalakulás semmiféle előnnyel nem járt. Midász csecsemőkorához is kapcsolódik mítosz. Egy hangyaraj búzaszemeket cipelt fel bölcsője oldalán, és az alvó gyermek ajka közé rakta őket. A csoda megtörténte után a jövendőmondók megjósolták, hogy mérhetetlen becsvágy és gazdagság lesz majd az osztályrésze. Nem véletlenül írja róla Robert Graves, hogy: „Bromión élvhajhász királya volt.’’14 Az egyik legismertebb Midászhoz kapcsolódó legenda is a mérhetetlen gazdagság vágyáról szól. Szilénosz, Dionüszosz züllött, vén szatír tanítója túl sok bort ivott, és lemaradt az isten seregétől, miközben az Thrákiából vonult ki. A szatírok Szatürosz nimfákkal nemzett fiai, erdei szellemek. Minden tekintetben apjukra ütöttek, már ami a félállati külsőt, valamint a bor és a nők élvezetét illeti. Naphosszat dáridóztak a nimfákkal, de szívesen csatlakoztak Dionüszosz féktelen kíséretéhez és a nimfák kartáncát vezető Hermészhez is. Szilénoszra néhány forrás szerint egy rózsakertben bukkantak rá. A rózsa Aphrodité szent virága volt, ezért következtethetünk arra, hogy a Dionü- szosz-kultusz mellett Aphrodité istennő kultusza is jelen volt Thrákiában. A kertészek, akik megtalálták a vén szatírt, virágfüzérekkel kötözték ösz- sze a kezét, és Midászhoz vezették őt. Amikor a király meglátta, azonnal felismerte a szatírt, akinek a tiszteletére hatalmas ünnepélyt rendezett. Szilénosz csodálatos mesét adott elő, amelyben egy bizonyos tengerentúli nép szerepel, akik ismeretlen földrészen élnek, mely földrész sem Európával, sem Ázsiával, sem pedig Afrikával nincs kapcsolatban. Ezen a földrészen - melynek neve nem derül ki a leírásból - hatalmas termetű és boldog, hosszú életű emberek laknak. A jogrendszerük bámulatosan zseniális, amilyet az ismert földrészeken élők elképzelni sem tudnak. Szó esik arról is, hogy ezek az emberek áthajóztak az óceánon, csak hogy láthassák az „evilágiakat”, azonban csalódottan tértek haza, látva azt, hogy ez a világ semmit sem tud nekik nyújtani. Szilénosznak ezt a meséjét Plutarkhosztól tudjuk, aki a Szolón élete című munkájában jegyezte le először.15 Szolónról megtudjuk, hogy hitt ebben a csodálatos világban, amelynek neve: Atlantisz. Valószínűleg utazásai során hallhatta a mesés szigetről szóló legenda töredékeit. Feltehetőleg természettudósok véleményét is kikérte Atlantisz létezésének valószínűségéről. Midász el volt ragadtatva Szilénosz meséitől, öt nap és öt éjszaka hallgatta az öreg szatírt. Dionüszosz azonban ekkor már nagyon ideges volt, mert nem tudta, hová tűnt öreg tanítója. Az ünneplés végén Midász visz- szakísérte Szilénoszt Dionüszoszhoz. A mítosz ezen része sem tisztázott teljesen. Egyes helyeken úgy írják, hogy Midász elkísértette Szilénoszt az istenhez, és ő maga nem ment el vele. Viszont arról már nem esik szó, hogy akkor Dionüszosz látogatta-e meg hálája jeléül a királyt. Véleményem szerint hitelesebb az a verzió, hogy Midász személyesen ment el Dionüszoszhoz, hiszen nehéz elképzelni, hogy a király nem akart talál14 GRAVES, Robert 1. kötet 1981.413. 15 GRAVES, Robert 1. kötet 1981.418.; PLUTARKHOSZ 25-29. 211
