Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ a hosszú évek során felhalmozott jövedelem szinte egyetlen legális és jövedelmező befektetési lehetősége volt.4 Az állam a lakást a társadalmi juttatások közé sorolta, azt pedig, hogy ki juthat lakáshoz, különböző szempontok szerint állapították meg. Az igénylők átlagosan 5 évet vártak, mire jobb esetben sikerült lakást kapniuk. Elvben mindenki egyenlő eséllyel juthatott hozzá, gyakorlatban viszont a városi lakásépítés sokkal támogatottabb volt, mint a falusi. Az 1970-es években, évente mintegy 20.000 új lakás épült a falvakban. Az 1960-as évektől rohamosan terjedt a falu utcaképét egyre inkább meghatározó új épülettípus, a kockaház. Falazat, burkolatok, jellemző építőanyagok, a helyiségek funkciói Tiszaderzsi adatközlőim többsége arról számolt be, hogy háza vályogból épült. Akik saját maguk építették, azért használták ezt az anyagot, mert előnyösebbnek tartották tulajdonságait, mint például a tégláét. A felmért házak közül egy épült téglából, s utólag lakói megbánták, hogy nem vályogból készítették otthonukat. A vályog pelyvás sárból, vályogvetővel készített agyagtégla. Keleti szláv eredetű szavunk első írásos említése 1693-ból való, de régebb óta ismert és használt építőanyag. A vályogépítkezés elsősorban a fában, kőben szegény, alföldi területeken jellemző, ahol a föld agyagban gazdag, így alkalmas a vályogkészítésre. A második világháború után kezdett háttérbe szorulni, és a tégla került előtérbe. A vályogok nagysága különböző, többségük megegyezik a tégla méretével, a legtöbb vályogot nyáron vetik. A vályogvetők egy nagy gödröt készítenek, ahová esővizet, talajvizet gyűjtenek össze, és az ásóval kiásott agyaggal ezt a vizet összekeverik. Az így nyert sarat megszórják pelyvával, esetleg törekkel vagy tört szalmával, majd bekapálják. A bekapált sarat rövid ideig állni hagyják, utána megtapossák. A jól összedolgozott sarat az előre megvizezett, pelyvával megszórt vályogvetőbe gyömöszölik. A vetőformát a sárba vágják, ezáltal a sár a vető formáját felvéve kijön belőle. Ezt követően már csak szikkadnia kell az elkészült vályogtéglának. Ez kb. két hetet vesz igénybe, de minél tovább szikkad, annál jobb. A vályogfalat agyagsárral tapasztják, a vakolás meszes homokból készült malterrel történik, de mivel nem maradna meg a vályogon, így előtte dróthálót erősítenek a falra, és erre viszik fel a vakolatot. A vályogvetés a legnehezebb sármunkák egyike közé tartozik.5 A falak festettek vagy tapétázottak lehettek. hengerezés volt akkor a divat, amikor kitataroztuk, akkor az volt a szép, hogy minden cifra volt.”6 A festés gyakoribb volt, ez lehetett hengerezett, tehát mintás vagy egyszínű. A tapétázástól sokan ódzkodtak, mindenféle ellenérveket soroltak interjúalanyaim, például azt, hogy alámennek különböző bogarak, nem tud szellőzni a fal, amikor le kell szedni a falról a tapétát, a vakolat is lejön vele együtt. Még azok is, akiknek hosszabb-rövidebb ideig volt tapétájuk, a hagyományos festett falra esküdtek. A fal tisztaságának megóvása fontos volt, ezt többféleképpen próbálták megőrizni. Voltak, akik olajfestékkel fedték az alsó mészréteget, mely egyszerűbb tisztítást tett lehetővé, ezáltal óvta a falat. Mások különféle textíliákat helyeztek el a falon, me4 VALUCH Tibor 2007.24. 5 DANKÓ Imre 1982.475-476. 6 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. 1. kép - Hegyvidéki tájat ábrázoló gigantposzter lyekről egy későbbi fejezetben bővebben fog szó esni. Egy speciális, nem védelmi, sokkal inkább dekorációs szerepet betöltő elem az úgynevezett gigantposzter. (1. kép) Városokban, panelekben kezdték el használni, egyrészt a szoba különlegesebbé tételére, másrészt a tér nagyobbítá- sának érdekében. Ez az 1980-as évek elejére már a falvakban is divattá vált, így gyűjtésem során találkoztam még meglévő poszterrel. Ami egy XXI. századi ember számára furcsa lehet és kérdéseket vet fel, hogy miért tesznek egy magyarországi lakószobába pálmafás tengerparttal vagy épp alpesi hegyekkel ellátott posztert? „Egy kis erdő volt rajta, meg egy horgász, aki a stégen ült és horgászott. Imre bátyád rendezte be azt a helyiséget. És ott volt a szobában a fegyverszekrénye, meg ilyen kitömött állatok, agancsok, meg a háttérben a poszter.”7 Ezeken kívül meg kell említeni még egy fal védelmét szolgáló anyagot, a méteres papírt, melyet tekercs formájában lehetett kapni, és a falra rajzszögek segítségével rögzítették a lakók. Ennek egy másik felhasználásáról is beszámolt egyik adatközlőm, aki a padló burkolására is használta. A döngölt földpadlót borították le vele, miután igényük lett rá, hogy a földpadlót valamivel lefedjék, de anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy drága burkolatokra költsenek. Ez általános tendencia, hogy kezdetben, amikor a lakók elfoglalják új otthonukat, szerény körülmények közt is, de megpróbálják a ház egyes részeit élhetővé tenni. Sok esetben csak egy szoba lakható a beköltözéskor, a többi pedig közben kerül kialakításra. A burkolásnál hasonló a helyzet: eleinte legtöbbjük kátránypapírral oldotta meg a padló lefedését. Mivel napjainkban már többnyire csak szigetelésre használják, így számomra ismeretlen volt ez az építőanyag. Adatközlőim felvilágosítottak arról, hogy ezt is, hasonlóan a méteres papírhoz, tekercsben lehetett kapni, anyagának meghatározásakor azonban nehézségbe ütköztek még a férfiak is. „Ilyen szigetelő anyag. Műanyag alapú valami, oszt le volt festve. Sok helyen volt olyan. Méteresen, egymásra rá volt húzva. Az egyik oldala Ilyen rücskös valami volt, az építkezésen használták ezt, ilyen szigetelő anyagként. Hasonló, mint a smirdli papír, csak ebben valami műanyag is lehetett. Mint egy vastagabb nylon. Ez le volt festve, oszt ez volt egy ideig letéve. Ez úgy nézett ki, mintha padló lenne lefestve, oszt arra volt letéve a szőnyeg. Ilyen barnás, mustárszínűre volt általában lefestve.”8 ,/\z 1970-es évek elején jött a kátránypapír, aminek okkersárga vagy barna színű volt a teteje, az alja meg fekete. A teteje ilyen műgyantás, epoxigyantás volt. Ez azért volt jó, mert a döngölt földre ezt rá terítették, mert 7 Saját gyűjtés, 2014. március. Interjú Daragó Imrénével. 8 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferenccel. 190
