Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Gecse Annabella: „Megszerettem ezen tanyai világot”
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ Bizonyára több probléma is adódott az igénybe vett területek tulajdonosainak kárpótlásából. Bubori Mátyás esete az egyik ilyen. Vasút dűlőben lévő 6 kataszteri holdját igénybe vették házhely céljára, helyette a Háy-tanyából kapott 9 kataszteri hold szántót és 1 kataszteri hold rétet. Az 1946/47-es gazdasági évben mindkét földjét „saját maga kezelte”. A régi földjét azért vetette be búzával, mert telekkönyvileg még az övé volt. Tulajdonképpen azért keletkezett az irat, mert Bubori Mátyás kevesellte a kapott földet, és bejelentette, hogy a régit is sajátjának tekinti, míg telekkönyvileg is el nem rendezik a sorsát.55 8. kép - A két emeletes magtár épületének összehordott maradéka 2015. őszén 1949. április 6-án keletkezett az az irat, amely tanúsítja, hogy az egykori Háy-tanya területe birtokjogilag ekkorra teljesen feldarabolódott. A szolnoki Megyei Földhivatal hivatalosan értesítette erről Pest-Pilis-Solt- Kiskun Vármegye Földhivatalát, „...a kiosztási földkönyv adatai szerint, az annak 19-21 oldalain az Országos Földhitelintézet, illetve dr. Háy Elek és neje Háy Julianna, Háy Kornélia, Háy Miksa, Háy Endre, Háy Károly, Halmi István, és Halmi Miklós igénybevételt szenvedők tulajdonát képezett összesen 638 kh. 1064 n.öl területű ingatlanokat a földreform végrehajtása során teljes egészükben igénybevették és kiosztották.”56 9. kép - Penczi Károlyné Kazinczy Klára a Háy-tanya helyén, terepbejáráson Gulyás Katalinnal. Háttérben a bokros rész közelében az artézi kút Összegzés Penczi Károlyné Kazinczy Klára emlékezete számos ponton találkozik a levéltári forrásokkal. Beszélgetéseinkkel - amint a bevezetőben is említettem - mindkettőnk célja az volt, hogy rögzítsük az uradalom életének az emlékezetében élő mozzanatait (és azt egyéb adatokkal egészítsem ki). Ugyanakkor beszélgetéseink lejegyzett, írott szöveggé alakított változatai közel visznek bennünket a mai folklorisztika, néprajz, társadalomtörténet ún. élettörténeti módszeréhez. Noha nem volt célom a teljes élettörténet összeállítása (és Kazinczy Klára sem mesélt ilyen módon életéről ezen alkalmakkor sem, máskor sem), a szövegek emlékezésben játszott szerepével sem akartam foglalkozni, a szövegek összesítése élettörténetként, legalábbis annak egy időbeli részleteként is értelmezhető. Keszeg Vilmos 2007-ben egy általa (is) szerkesztett kötetben szereplő tanulmányában foglalta össze azokat hozzáállásokat, kutatási irányzatokat, amelyek az élettörténetet módszerként használják. (Miután a folklorisztika is az egyén felé fordult az alkotásban megfoghatatlannak számító nép felől.) Elméleti összefoglalójának kiindulópontja a következő: „Az élettörténet a narratív történetek egyike: progresszív rendszerként egy személy sorsát jeleníti meg a születés, a szerelem, a munka, a küzdelem, a halál mint alapvető biografikus toposzok által. Az egyéni sorsot partikuláris környezetben, viszonyhálózatban, gyakran azzal kontrasztban állva teszi érzékelhetővé (topográfia, kronologika, emberi kapcsolatok, teljesítmények, külső, gyakran történelmi, gazdaságtörténeti folyamatok).”57 A tanulmány három előfeltevést igazol: 1., „Az élettörténet forgalmazása szociális viselkedési stratégia... 2., Az élettörténetek regiszterekbe szerveződtek. Ezek... az egyént életvilágba, társadalmi hálóba, hierarchiába kapcsolják be, kijelölik és értékelik státusát, teljesítményeit... 3. A XX. század az élettörténetek megszerkesztésének (mondásának, megírásának) új helyzeteit és finalitásait állandósította. A történetmondás, a történetek értelmezése, értékelése mind informális (mind egyéni, mind közösségi), mind formális szinten általánossá vált. A biográfiák funkciói változatosak: jelentést tulajdonítanak a létezésnek,... tanulságokat, tapasztalatokat tesznek kommunikálhatóvá, a figyelem középpontjába állítják az individuális teljesítményeket,... közös keretbe foglalják a különböző generációk, az egyén és környezete, az egyén és a történelem viszonyát, látni engedik a társadalom, a társadalmi környezetek és az egyének értékrendjét.”58 Az élettörténet keletkezéséhez tartozó beszédhelyzeteket, kontextusokat, stratégiákat is rendszerezi, amelyek közül talán a leggyakoribb „okozót” az átmeneti rítusok jelentik. Az önigazolás közösségi, közösség előtti szándéka is élettörténet megszerkesztését, leírását, elmondását válthatja ki. Autobiografikus szövegeket hívhat elő a más kulturális közegben élők érdeklődése, például a kutatói érdeklődés is. „Ennek az érdeklődésnek a hátterében elsősorban a kollektív életvilágok bennszülöttek általi dokumentálásának, megkonstruálásának szándéka állt. Az élettörténet és recepciója hátterében az a kutatói hipotézis húzódik meg, hogy az egyén életének története bepillantást nyújt az élet megélését szabályozó kollektív kulturális gyakorlatokba (gazdálkodás, társadalmi kapcsolatok, ünneplés stb.). Továbbá, hogy az egyén biografikus narratívuma implicit módon tartalmaz család-, közösség- és településtörténeti epizódokat.”59 55 DpestM. FH.5951. 56 DpestM. FH.5112. 178 57 KESZEG Vilmos 2007.151. 58 KESZEG Vilmos 2007.151-152. 59 KESZEG Vilmos 2007.161-162.
