Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Benedek Csaba: Az első világháború népművészeti tárgyai Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjteményekben
Benedek Csaba Az első világháború népművészeti tárgyai Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjteményekben Néprajzkutatóként meghatározó élmény volt mindig számomra a világháborút megjárt, átélt emberek visszaemlékezéseit hallgatni különböző gyűjtések alkalmával. A férfiak között ritkán lehetett úgy leülni és bármilyen témáról beszélgetést kezdeményezni, hogy egy idő után a katonaság és a háború ne kerüljön terítékre. Az is rendkívül figyelemre méltó, hogy akik valóságosan megéltek egy háborút, világháborút, azok között aligha találtunk olyan személyt, aki örömmel megélt volna egy újabbat! És nem csak a nők között. Habár számos szörnyű eseményt megélt ember emlékezett humorral a nehéz időkre (főként férfiak), mindenki érzékelte a halál közelségét, a kilátástalanságot, reménytelenséget és a fegyveres konfliktusokkal járó erőszakot.1 Amennyiben a háború fogalmát kívánjuk meghatározni, láthatjuk, legtöbben a politika szférájába sorolják, sőt odáig is elmennek, hogy a politika készíti elő és robbantja ki azt.2 Clausewitz szerint „A háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszközökkel. (...) A háború tehát erőszak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kényszerít- sük.”3 A nagyméretű erőszakos összeütközések között kiemelt helyet foglal el a XX. század két világháborúja. A világháborúkról valójában nem alakult ki közmegegyezés a szakiroda- lomban. „Az emberiség életterének meghatározott részére egy időszakban kiterjedő, egymással összefüggésben álló haditevékenységek ösz- szessége. A meghatározott rész kritériumai nincsenek kodifikálva, de a 'felénél több’ elve alapján hallgatólagosan elfogadott, hogy világháborúnak tekinthető egy összefüggő háborúsorozat akkor, ha legalább 3 kontinensen és 2 óceánon folyik, valamint a részt vevő országok száma meghaladja az érintett kontinensek és óceánok országainak felét. A szakirodalom két világháborút tart nyilván, az 1914-1918 közötti I. és az 1939-1945 közöttiII. világháborút.(...) A világtörténelem során az emberiség érintett része világháborúnak érzett és nevezett olyan háborúkat, amelyek akkor egy adott kultúrkör egészére vagy nagy részére kiterjedtek, de a jelen fogalom szerint nem minősíthetők világháborúnak. Ilyenek voltak az ókorban a Nagy Sándor-i háborúk (Kr. e. 332-323), a középkorban az Európa nagy részét érintő invesztitúraháborúk, (1073-1177), a keresztes háborúk (1096-1291), a két százéves háború (1066-1204, ill. 1337-1453), a tizenötéves háború (1591/1593- 1606) ,a harmincéves háború (1618-1648). Egyes, már 1920-tól élő nézetek az 1914-1945 közötti időszakot egy világháborúnak tekintik, s van1 Ezeket a hangfelvételeket többnyire letöröltük, és új gyűjtéseket vettünk a kazettákra, az viszont elgondolkodtató, hogy a történettudomány, hadtörténet mennyi értékes információval gazdagodhatna a számos érdekes visszaemlékezésből... 2 HART, Liddell 2002. 389-493.; valamint MARIN V.-SZABÓ M. 2001. 88. http://epa.oszk.hu/02600/02694/00030/pdf/EPA02694_rtk_2001_02_087- 090.pdf 3 BOGNÁR Károly idézi Clausewitz-et. http://www.zmne.hU/kulso/mhtt/hadtudomany/2002/4/bognarkaroly/ chapter! .htm, valamint TÓTH I. János 2014.38-39. nak, amelyek a hétéves háborút (1756-1765) és a napóleoni háborúkat (1791-1815) is a világháború kategóriájába sorolják.”4 Az I. világháború szempontjából számunkra fontos momentum, hogy kiegyenlített erőviszonyok miatt a front megmerevedett, és állóháború alakult ki.5 Állóháború: „az állásháború szinonimájaként használt fogalom. Szakmai értelemben téves, mivel szó szerint azt jelentené, hogy a háború áll, nem folyik harctevékenység (mint a II. világháborúban a francia fronton 1939. szeptember és 1940. május 10. között), amely állapotra a megfelelő kifejezés a hadműveleti szünet. Ezzel ellentétben a háború 1914 őszétől sem állt meg, a harcoló felek a védelem és a támadás kombinációival hadműveleteket hajtottak végre, egyre teljesebb állásrendszerekből, innen az állásháború megnevezés,6 A hadműveleti szüneteknek, s ennek az állóháborúnak a következménye a katonák megnövekedett szabadideje, amiből bőven jutott dísztárgyak készítésére, faragására is. A népművészet definiálása még a világháborúénál is jóval nehezebb feladat. Számos konferencia és kiállítás témája volt már, mégsem sikerült mindenki számára kielégítő, használható meghatározást elfogadtatni a szakmával. Erre legjobb bizonyíték a megyei népművészeti kötetsorozat tematikai sokszínűsége.7 Az első, Szolnok megye népművészete még tisztán a népművészet szemszögéből tekintette át a népi kultúrát, míg az utolsó kötetekben már a településszerkezet vagy a táj története és néprajza fejezet is helyet kapott.8 Hogy mennyire nehéz is a népművészet körülhatárolása, mi sem mutatja jobban, hogy Gazda Klára Közösségi tárgykultúra - művészeti hagyomány című könyvében csaknem 300 oldalon foglalkozik ezzel a kérdéssel.9 A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint a népművészet tá- gabb értelemben valamennyi népművészeti ágazat (népköltészet, népzene, népi tánc, díszítőművészet, népviselet) elnevezése vagy szűkebb értelemben: tárgyak művészi megformálása.10 A szakirodalomban előfordul a díszítőművészet kifejezés is,11 ám ez nem fedi valóságosan a népművészet fogalomkörét. Fontos kiemelnünk, hogy történeti kategóriáról beszélünk, mely tulajdonképpen szakmai műszó, a népi kultúra nem tesz különbséget ilyen értelemben a használati eszközök között: „A parasztok nem vonnak ha4 RAVASZ István 2000. 718. 5 HART, Liddel 2002. 243-322. 6 SZABÓ József 2000.33. 7 A sorozatban megjelent kötetek: Szolnok, Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár-Bereg, Csongrád, Vas, Somogy, Nógrád. 8 RATKÓ Lujza 2014. 9 GAZDA Klára 2008.55-345. 10 FÉL Edit-HOFER Tamás-K. CSILLÉRY Klára 1980.742. 11 BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula http://mek.oszk.hU/02700/02789/html/109. html; DOMANOVSZKY György 1981.; VISKI Károly 1991. 155
