Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Hoppál Krisztina: Az utánzás arcai. Egy kínai bronzedény eredetének nyomában Szolnokon
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET valamiféle pigment segítségével felvitték a kívánt kifejezést, majd precízen kivésték. Ezt követően a puha agyagot kiszárították, esetleg alacsony hőfokon kiégették. Végül egy a mag domború aljából leválasztott agyagdarabot illesztettek az öntőformába, amely ezáltal átvette az írásjegy alakját, az így elkészült formát pedig visszaillesztették a magra.51 Ugyanakkor a roppant körülményes eljárás helyességét számos kutató megkérdőjelezi. Tan Derűi felveti, L. Nickel pedig egyenesen valószínűnek tartja, hogy az írásjegyek írókázással kerültek felvitelre, amely az egyedi, kalligráfia irányába mutató jellegzetességeket is megmagyarázná. Mindazonáltal a módszer tükörírást követelt.52 Gyűjtőszenvedély és hamisítás Kínában a másolás, hamisítás és utánzás a ritkaságok gyűjtésének divatjával hozható kapcsolatba, mely a bronzedények esetében már a XI. századtól adatolható.53 Mindazonáltal egészen a XVI-XVII. század fordulójáig, a fokozatosan elüzletiesedő késő Ming-korig a műgyűjtők nem terjesztették ki széles körben tevékenységüket. A XVII. századot követően azonban a kínai antikvitásokra egyre inkább megnőtt az igény, amelyet hosszú távon hamisítványok készítésével lehetett kielégíteni. Ezáltal mind az eredeti, mind a másolat a kulturális örökség gazdasági értékké konvertálásának eszközévé vált. A tárgyak megbecsülését pedig a feliratok különösen növelték.54 (19. kép) 19. kép - Ming-kori (1368-1644) archaizáló hu edény (Forrás: https:// www.liveauctioneers.com/item/103339O4_chinese-bronze-hu-vase-with- zoomorphic-handles [Hozzáférés: 2015.03.15.]) 51 BARNARD 1961.157-162.; SHAUGHNESSY1991.40-43. 52 TAN if - XU & - HUANG f 1999.243.; NICKEL 2006.37-38. 53 GOEDHUIS1989. 54 JONES - CRADDOCK - BARKER 1990. 99-100. A XVIII. század újabb fordulópontot jelentett a régiségpiac alakulásában. A Qing-dinasztia (1644-1911) uralkodásának második felében ugyanis megnövekedett a művészi igényű utánzatok és adaptációk száma, amelyek a gyűjtőszenvedély egy újabb aspektusát jelképezik.55 Ez időszakra tehető a nyugati érdeklődés távol-keleti antikvitások irányába fordulása is, amely jelentős befolyással volt a kínai piacra.56 Egészen az elmúlt évtizedekig kínai rituális edények nagy mennyisége vándorolt sírrablók és egyszerű földművesek kezéből kínai gyűjtők és műkincskereskedők közreműködésével múzeumi és magángyűjtemények tulajdonába.57 E régészeti összefüggéseikből kiszakított tárgyak korának, eredetének megállapítása rendkívül bonyolult. Ugyan kontextusuk, s ezáltal a hordozott ismeretek nagy része a sírrablások következtében örökre elveszett, összetett, interdiszciplináris módszerek segítségével azonban az esetleges hamisítványok jóval nagyobb eséllyel szűrhetők ki. (34-35. kép) Hu edények Európában A különböző európai gyűjteményekben található jelentékeny számú hu edény közül alapvetően meg kell különböztetni a modern vásárlások útján a kontinensre került példányokat a régészeti összefüggéshez köthető daraboktól. Noha a XIX. századtól egészen a XX. század elejéig számos - gyakran kontextus nélküli, gyűjteményi tulajdonban található - kínaiként meghatározott leletet publikáltak, jelentős részük korabeli vásárlások eredményeként kerülhetett Európába.58 Emellett az ásatásokból származó bronzedények száma rendkívül csekély, szórványos előfordulások, bizonytalan leletkörülményeik pedig nem teszik lehetővé, hogy akárcsak közvetlen módon következtetni engedjenek a kínai-európai kapcsolatokra. Ennek fényében az alábbiakban csupán két lelőhely tárgya kerül bemutatásra, amelyek rávilágítanak e leletek véletlenszerű szóródására, kontextusba illesztésük, illetve értelmezésük nehézségeire. L. Ashton és B. Gray 1935-ben, majd 1953-ban megjelent Chinese Art című opusuk katalógusában egy egyértelműen kínai eredetű, Canterbury Dane John lelőhelyén előkerült bronz hu edényt közölnek. A lelőhely megnevezésén kívül a tárgy kontextusáról, leletkörülményeiről újabb adat nem került közlésre. A British Museum tulajdonában található, 10 hüvelyk (-25,4 cm) magasságú, felhőkompozícióval (yunwen) díszített bronzedény formai jellegzetességeit tekintve a Hadakozó fejedelemségek (Kr. e. 453/403-221) időszakához köthető. (8. kép) A szerzőpáros a tárgyat - ugyan hangsúlyozva annak bizonytalanságát - a Han-dinasztia (Kr. e. 206/202-Kr. u. 220) időszakára keltezi, s elképzelhetőnek tartja, hogy az Hl. század során talán egy gazdag római polgár tulajdonát képezhette. Annak lehetőségét mindenesetre, hogy a középkor folyamán kerülhetett a Brit-szigetekre, egyértelműen elveti.59 Egy másik, a Hellström Gyűjteményben található bronzedény a Mons Esquilinus kertjében, a Via Cavour és a Via Giovanni Lanza kereszteződésénél került elő. (20. kép) A 30,6 cm magas tárgy száján csúcsára állított háromszögek, hasán sávokra osztott, mitikus állatalakok alkotta 55 GOEDHUIS 1989. 56 JONES - CRADDOCK - BARKER 1990.100. 57 THORP 1984.11. 58 Erről részletesen: RASCHKE 1978.677-678. 59 ASHTON-GRAY 1953.58. 134
