Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Mali Péter: A késő bronzkor kronológiai problémái egy perbáli, halomsíros időszakba sorolható település alapján
MALI PÉTER: A KÉSŐ BRONZKOR KRONOLÓGIAI PROBLÉMÁI EGY PERBÁLI, HALOMSÍROS IDŐSZAKBA SOROLHATÓ TELEPÜLÉS ALAPJÁN perem, fazekak sávos durvítása. Az álkannelúra és a perem fölé felhúzott fül csak a középső és fiatalabb fázisban tűnik fel, míg a csücskös peremkidolgozás a korai és középső időszakban, egy kivétellel (87. objektum). Mint látszik, a szeriációban felhasznált 61 kategóriának 62%-a általánosan megjelenik minden korszakban, és a maradék 23 kategória választja le az általánosnak látszó késő bronzkori masszáról a korai halomsíros és az urnamezős leletanyagot. Ez azt mutatja számunkra, hogy a helyi hagyományok erősebbek a régészeti kutatás által vezérleletekkel meghatározott kultúraváltásoknál, a népesség változatlan, és gyakran csak a díszítési stílusok változnak az idővel. Természetesen a megjelenő formák mennyisége, aránya módosult az eltelt idő során, de a vizsgált leletanyag mérete és töredékessége nem ad lehetőséget ilyen mély vizsgálatra. A szeriáció eredménye még egy problémára felhívja a figyelmet: ez pedig a kisméretű leletanyagok besorolásának a nehézsége egy adott kisrégióban, ahol az alaplakosság a kultúraváltások során nem cserélődik ki. A vizsgált anyagban a középső időszakba sorolt leletanyagok esetében a keltezés bizonytalan, mivel valójában csak annyiban térnek el a Reinecke B és a Reinecke D-Halstatt A1 időszakra keltezhető anyagoktól, hogy nem tartalmaznak azokat egyértelműen mutató vezértípusokat. Ezért egyértelműen csak a korai és a kései fázisról lehet beszélni, hiába mutatja a települést lakó népesség kontinuitását a statisztikai elemzés. További adatok az időrendi változásokhoz A szeriáció nem csak a lelettípusok, de az objektumok megközelítő relatív időrendjét is megadta, így lehetővé vált a technológiai alapú megfigyelések kiterjesztése az időbeli változásokra. Mivel műszeres vizsgálatok nem álltak rendelkezésre, így kizárólag a szabad szemmel történő megfigyelésekre támaszkodhatunk: mint a szín, tehát az égetés (2. ábra) és a soványítóanyag (1. ábra) vizsgálata. Mivel a vizsgálathoz 1.329 tárgy állt rendelkezésre, így a statisztikai elemzés eredményei felhasználhatók, és hitelesen mutathatják az időszakban megfigyelhető trendeket. Ezen esetben a fentebb említett probléma a töredezettséggel és a kis tételszámmal nem áll, a tipológiailag meghatározhatatlan töredékek is alkalmasak a technológiai elemzésre. A korai fázishoz 285 töredék, a középső fázishoz 213, míg a kései fázishoz 699 töredék kapcsolható a szeriáció eredményei alapján. 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40%. 30% 20% 10% 0% korai középső kései kerámia ■ kőzettörmelék » kavicsos 1. ábra: Szeriáció eredményeképpen létrejött fázisok soványítóanyag arányai A korai halomsíros időszakban a szürkésbarna-világosbarna színt (49,5%) preferálta a közösség, amelyet kis mértékben vörösesre égetett durvakerámia (10,2%) és fekete (7,4%), sötétszürke (16,1 %), valamint kis mennyiségben sárgás (2,5%), nyers színű (4,6%), világosbarna (2,5%) és egyik oldalán fekete és a másikon világosabb, leggyakrabban vörös színű finomkerámia (3,2%) egészít ki. Viszont ezek aránya alacsony, ritkán érik el együttesen a szürkésbarna kerámia arányát. Ezen időszak agyagsová- nyításában legnagyobb arányú az apró tört kövekből álló kőzettörmelék használata (34,4%), de jelentős mértékben használnak nagyobb kavicsokat is (24,2%). Kis mennyiségben, de megjelenik a kerámiatörmelék használata soványítóanyagként (3,5%), a többi esetben szabad szemmel nem volt meghatározható a fő soványítóanyag. m szürke sárgás ____ * vöröses ......... nyersszín ™—-~ ■ fekete — ■ sötétszürke ^világosbarna m barnásszürke ■s fekete-világos korai középső kései 2. ábra: Szeriáció eredményeképp létrejött fázisok töredékeinek szín megoszlása A kései halomsíros időszak eredményei az említett bizonytalanság miatt fenntartásokkal kezelendők. Színek tekintetében továbbra is a barnásszürke szín dominál (52,6%), az összes korábbi szín továbbra is jelen van. Komolyabb változás a szürke (9,4%), sárgás (5,2%) és fekete-világos (7,5%) kerámia arányának növekedésében látható, valamint a vörös (5,6%), világosbarna (0,9%) és sötétszürke (11,35%) csökkenésében. Soványítóanyagok esetében a kerámia aránya állandó (3,6%), viszont a durva kavics (12,7%) csökken a kőzettörmelékkel szemben (40,3%). Az urnamezős időszakra helyezett objektumok esetében az apró kövek és frissen megjelenő homok a korábbi időszakkal szemben a kőzettörmelékkel soványított edények arányát tovább növelik (53,8%), a kavicssoványítás mértéke alig változik (19,8%), míg a kerámiatörmelék mint soványítóanyag szinte eltűnik (1 %). A változás trendjét még jobban mutatja, ha a szabad szemmel fel nem ismerhető soványítással rendelkező kerámiákat is figyelembe vesszük, mivel ezeknél sok esetben számolhatunk kerámiatörmelékkel, ami amennyiben nem nagymértékben különböző, mint az új edény kerámia szövete, akkor szabad szemmel nem felismerhető (41,4%-> 26,4%). Az edények színében is változás áll be, a barnás színű kerámia aránya csökken (45,5%), de továbbra is a legmagasabb arányú. A finomkerámia fekete (6%) és sötétszürke (9,7%) színű darabjai esetében is csökkenés tapasztalható, viszont a vörös-vörösesbarna szín mennyisége növekszik (17,5%). A sárgás, a nyers színű és a szürke kerámiák aránya a középső fázishoz képest kis mértékben változik, és a korai fázishoz hasonlít leginkább, de ezek változása a középső fázis nehéz elkülönítése miatt elhanyagolható. Lényeges viszont a világosbarna kerámia majdnem teljes eltűnése (0,9%) és a fekete-vörös kerámia arányának majd kétszeres növekedése (6,2%) a korai fázishoz képest. 13
