Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Régészet - Prohászka Péter–Horváth Tünde: Balogh Béla jelentései Szolnok megyei lelőhelyekről és leletekről

Prohászka Péter-Horváth Tünde Balogh Béla jelentései Szolnok megyei lelőhelyekről és leletekről Bevezetés A Tisicum 2014. évi XXIII. kötetében került közlésre a szolnoki múzeum megalapítójának, dr. Balogh Bélának azon rajzokkal bőven illusztrált je­lentése, amelyben a Zagyva mellett 1924-ben végzett gátépítés során talált leletekről és megfigyeléseiről számolt be.1 A kassai születésű tanár 1918 végétől kezdte meg működését a Szolnoki Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban mint a természetrajz és földrajz tanára. Ez irányú ta­nulmányait a budapesti egyetemen végezte, ahol többek között Lenhos- sék Mihály és Török Aurél antropológiai óráit is hallgatta.2 Antropológia iránti érdeklődését e kiváló professzorok keltették fel, amely ismerete­inek elmélyítésére még az orvostudományi kar előadásait is látogatta.3 1911 -ben tett tanári szakvizsgát, majd szerzett bölcsészdoktori oklevelet az Adatok a lapockacsont méreti vizsgálatához. Osteometriai tanulmány című értekezésével.4 Budapesti tanári működésének az első világháború vetett véget, amikor Gyulára, a magyar királyi 2. honvéd gyalogezredhez vonult be. A keleti frontra került, ahol 1915-ben orosz fogságba esett, ahonnan csak 1918-ban térhetett vissza Magyarországra. Az év őszétől lett Szolnokon gimnáziumi tanár, ahol földrajzot, természetrajzot, egész­ségtant és filozófiát tanított.5 Antropológiai és földrajzi érdeklődésének köszönhetően kezdte el tanítványaival a környéken előkerülő régésze­ti leleteket összegyűjteni, amely során szembesülnie kellett azzal, hogy hiányzik a régészeti, néprajzi és történeti emlékek megőrzésére a vár­megyei múzeum.6 A tanítványai és saját maga által összegyűjtött lele­tek ugyanis a főgimnázium szertárát gyarapították, amely elsősorban a tanulók oktatásában játszott szerepet és nem a szélesebb körű népne­velésben és gyűjteménygyarapításban. E szertár anyagából, kiegészítve a saját maga és tanítványai által készített rajzokkal és táblákkal, szerve­zett tanártársaival földrajzi kiállítást a Magyar Földrajzi Társaság 1927. évi szolnoki országos vándorgyűlése alkalmából a gimnáziumban.7 A kiállí­tott anyagot,8 majd pedig Szolnok széles körben vett földrajzi környeze­tét önálló tanulmányokban is bemutatta.9 Hosszas munkával a szolnoki múzeum eszméjének támogatásához sikerült megnyernie az országos intézmények vezetőit, majd a város politikai vezetését, aminek köszön­hetően társadalmi összefogással megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület, majd pedig 1934-ben a múzeum és a közkönyvtár.10 1 PROHÁSZKA Péter 2014b. 2 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2002. 44.; VADÁSZ István 2004.12-14.; FARKAS L. Gyula 2004.75. 3 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 8. 4 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 8. 5 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2002.44.; KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 9. 6 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 9. 7 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2002.45.; GULYÁS Katalin 2004.3M4. 8 BALOGH Béla 1927a. 9 BALOGH Béla 1927b. A vándorgyűlésen elhangzott előadása lehetett az alapja a megjelent tanulmánynak: VADÁSZ István 2004.22-23. 10 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2002.4.; KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 10. A múzeum gyűjteménye elsősorban saját gyűjtéseiből származó leletek­ből és emlékanyagból állt, majd Hild Viktor régészeti gyűjteményének megvásárlásával országos jelentőségűvé vált. Balogh Béla tudományos tevékenységének elismeréseként 1934-től a debreceni Magyar Királyi Ti­sza István Tudományegyetem magántanára lett. Szolnokot, gimnáziumi állását és a múzeumot azonban csak 1941-ben, Debrecenbe való költö­zésével hagyta el.111947. december 3-án bekövetkezett halálával az or­szág nem csak egy múzeumalapítót, hanem egy széleskörű tudományos, népművelői és oktatói tevékenységet folytató tanárt veszített el.12 Balogh Béla elsődleges kutatási területe a földrajz és az embertan volt. Ráadásul antropológiai ismereteit a korszak két nemzetközileg is jelentő­séggel bíró professzorától Török Auréltól és ifj. Lenhossék Mihálytól sa­játította el, amikor egyetemei tanulmányai során rendszeresen felkereste óráikat. Mivel mindkét professzor élénken érdeklődött a régészeti leletek iránt és széleskörű kapcsolatokkal bírt a régészek körében, így akkor ke­rülhetett közelebbi kapcsolatba Balogh Béla a régmúlt korok tárgyi és embertani emlékeivel, amikor harmad- és negyedéves korában az inté­zetben dolgozott.13 Török még egy gyakornoki vagy tanársegédi állást is kilátásba helyezett számára, amely lehetőség professzorának 1912-ben bekövetkezett halála miatt nem válhatott valóra, így végül gimnáziumi ta­nárként kellett elhelyezkednie. Régészeti kutatásai bizonyosan Szolnokra kerülésével kezdődtek, amikor tanítványaival a természetjárások során előkerült leleteket összegyűjtötte a gimnáziumi szertár javára. Tanári és egyéb tudományos tevékenysége mellett Balogh Béla azonban még arra is tudott időt szakítani, hogy régészeti ásatásokat folytasson.14 A négy legjelentősebb ásatását Szolnokon és környékén folytatta; a Malom­zug határrészen a Zagyva nyugati oldalán a város védelmére kialakított új gátszakasznál 1924 végén, továbbá Felső-Szászbereken egy neolit lelőhelyen, a tószegi bronzkori telepen, illetve 1934-ben Rákóczifalván Márton Lajos társaságában egy bronzkori temető sírját tárta fel.16 Sajnos ezen ásatásait nem publikálta, és mindössze két népszerűsítő tanulmá­nya jelent meg nyomtatásban.16 A Nemzeti Múzeum Adattára azonban számos jelentését őrzi, amelyeket a Régészeti Tárnak küldött az 1920-as években. Ezek közül a Zagyva-gát építésénél tett megfigyelései lettek közölve, amely az egyik legjelentősebb munkájának számított működése során, mivel a gát mintegy tíz kilométeres nyomvonalán gyűjtötte össze a különféle leleteket.17 A gát nyomvonala Szolnok északkeleti határrészétől a Malomzugot érintve egészen a zagyvarékasi határig futott, s számos korszak lelőhelyét érintette. Itt megelőző feltárást azonban nem végzett, végezhetett, mivel a gát építése során előkerült leletekről 1924 őszén értesült. így elsősorban a kiásott tárgyakat gyűjtötte össze, és mindösz­11 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2002.45. 12 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004a. 10-11. 13 KAPOSVÁRI Györgyi 2004a. 8. 14 POLGÁR Zoltán 2004.80-81 15 POLGÁR Zoltán 2004.82. 16 BALOGH Béla 1931.; és uő 1936. 17 PROHÁSZKA Péter 2014b. 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom