Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Régészet - Prohászka Péter: Márton Ferenc (Abonyi Lajos) és Csetneki Jelenik Elek levelezéséből – Adalékok Tószeg és környéke kutatásának történetéhez

PROHÁSZKA PÉTER: MÁRTON FERENC (ABONYI LAJOS) ÉS CSETNEKI JELENIK ELEK LEVELEZÉSÉBŐL ­ADALÉKOK TÓSZEG ÉS KÖRNYÉKE KUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ Ui. Kérje meg Ő Méltóságát hogy önt küldje ki Gombára s tudósítson mikor megy. 10. Márton Ferenc (Abonyi Lajos) - Cs. Jelenik Elekhez Abony 1877. XI. 21.35 Kedves jó Öcsém! Szíves sorainak, kedves megemlékezésének nagyon megörültem. Kö­szönöm a czikk megküldését, melly tele van szintúgy alapos következte­tésekkel, mint életre való figyelmeztetésekkel. A különböző telepek ösz- szehasonlításából nyerendő tapasztalat, mindenesetre megfogja nyerni a maga fényes eredményét, s a magyar nemzetnek e földön átélt történel­mét előző időket ki fogja bontani a rejtett homályból. - Higyje el ön, hogy nekem is végtelenül jól esik, engemet is szerfölött érdekel minden, mit a tudomány kutatása e téren fölmutat. Ha jól emlékszem Pigorini mondta, a tószegi telep rétegeire mutatva: hogy egy nagy múltnak könyve fekszik előttünk, melynek lapjait képező rétegekben, ha pontosan megtanulunk olvasni, történelmet tudunk meg a történelem előtti időkről. - No de, nem azért vettem a tollat kezembe, hogy önnel a távolból régésze­ti értekezésbe, vagy helyesebben - reám vonatkozva - ábrándozásokba bocsátkozzam; hanem azért, hogy átmelegülve szeretettre méltóságá­tól, igyekezzem az ön erántunk tanúsított szeretetét hasonló melegség­gel viszonozni, s önt kit látszik hogy érdeklünk, megismertetni napjaink örömeivel, élményeivel, - mint egy camera obscura-ban - az emlékezés fénye mellett, elsétáltatván az ön szeme előtt, a kikről oly kedvesen em­lékezik. ­Kedves Öcsém! Mi most mindnyájan a mi piczi kedves kis angyalunk Lajoskánk körül csoportosulunk, ki egy erdei kis madárka csacsogásaival tölti be a házat. - Nem hiába lett ily soká, életünk nyarát újra kezdette velünk, egészen megfiatalított bennünket. - Annya egészségesebb mint volt azelőtt, - jó kedvű. Birike nem változott semmit, se nem fogyott, se nem hízott, se nem pirosabb, se nem haloványabb. A várkonyi kis leány a szőke kis Ilonka csak oly vig, eleven játékos mint pár évvel ezelőtt - az az bocsánat - tavai. Lássa, oly régvolt oly régen elmúlt időnek tetszik már az nekem midőn ön itt volt, hogy már a harmadik évnek akarom számítani. - Persze! - Ha úgy Tószeg alatt elmegyek, s vissza emlékezem azokra a gyönyörű napokra, azokat magának a régészetnek szelleme is egészen a történelem előtti időkre képzelteti vissza. Úgy vegye ám ezt kedves öcsém, mint szemre hányást. - Kapom magamat, ha másképpen nem sikerül lecsalnom, ismét fedezek föl valamely telepet. Erre ugyan azt fogja ön mondani, hogy a mi vidékünkön ez nem is mesterség! Lám! Ott a hova önt figyelmeztettem, a Fekete város mellett Fokorúra most találtak - a mint beszélik rendkívül értékes és érdekes dolgokat. Nem tudom felkerül­tek e már a Múzeumba? - Én Feketevárosról határozottan nem mondok le. Annyival inkább, mint ott is találtak ugyan nagy edényeket. - Mihelyt dohányosom besimít elküldöm a sógorához megvásárolni. Kétskén is találtak gyönyörű edényeket, mellyek azonban valamelyik vidéki muzeum, a ketskeméti vagy körösi vagy másikba vándoroltak. - Láttam őket egy kiküldetésem alkalmával. De megvásárlással elkéstem. Van azonban - in petto - egy szép szaru kalapácsom, szép és ép lyukkal 35 OSZK LT Márton Ferenc (Abonyi Lajos) Csetneki Jelenik Elekhez. ellátott példány, - úgy sejtem Tószegről került, ha lehet megszerzem. - Itt küldök önnek egy broncz lándzsát, mellyet Farkas Balázs úr talált Te- tétlen mellett Jenőn. Ezen emlékkel óhajtván kiengesztelni önt azon ha­nyagságért, hogy könyveit ily soká itt tartottam, s a buzgó tanulmányozók rustikus kezei ellen kellőképpen megóvni nem tudtam. - Ezen lándzsa teljesen hasonló azon példányhoz, mellyet tavai Törteién Vida úrtól sze­reztünk, mintha csak ugyanazon formában öntötték volna. - Nem gondol ön arra, hogy Tószegen bronz tekercsek találtattak? A bronz eszközök pedig tőle nem messze sík földön? Nem hina ön össze költebibe (sic!) e körülményeket a Tószegen talált égett agyag czifraságokkal. Nem véle e azt hogy Tószegen talán - nem mondom hogy éppen a Laposhalmon - agyagformák lennének találhatók. ­Mit jelentene különben a nyers tekercs mellyet Óbora talált Tószegen a falu vályogvetőjénél, - s a másik melyekről egy másik paraszt beszélt. Én azt hiszem hogy Tószegen is kell valahol lenni egy pontnak ahol bronz tárgyak tömegesen fordulnak elő. ­No lássa kedves öcsém, formaliter ismét a régészetbe bocsátkozom. Széli Farkas úr még nem volt itt? Még ide is pár betűt! Tudniillik. A könyveket nagyon köszönöm. S minden ösmerőseimnek szíves üdvözletét küldöm. Furcsa ugye hogy az elején végzem levelemet. De végére is találnom kel­lett helyet a hol önt innen ölelhetem. szerető bátja Márton Ferencz 11. Márton Ferenc (Abonyi Lajos) - Cs. Jelenik Elekhez 1878. V. 28.36 Kedves Öcsém! ­Becses sorai örömmel töltötték el mindnyájunk szívét, mert a mint lát­szik rólunk nem feledkezett el. Ennél csak látogatása fog nagyobb örö­möt okozni, - s úgy hiszem most már az sem fog soká elmaradni, mert akár Tószeg akár a Pengyon kerül sorba, hozzánk mindkettő közel esvén Abony és pedig nállunk lesz szálló helye, melyre és egész passióval, és netán ellenkező esetben örök apprehenzióval várunk. - Sok érdekes közleményét köszönöm. Bár én is szolgálhatnék újabb ily nemű hírekkel, de bíz én bűnöm megvallom még most sem voltam a Fe­kete városon. Hja, - most már csupán a gazdálkodásnak élek azóta, hogy rózsákat vetettem s csupa töviseket aratok. Ölelem szinten szívemből Igaz régi barátja Abony 1878 Máj 28an Márton Ferencz U.i. A mi azt illeti - nem is szükséges ám vagy magyarabbul nem is muszáj ám azt az ásatási alkalmat bevárni, hamarább is szívesen látjuk ám. Okolicsányi és Sallay üdvözlik. ­36 OSZK LT Márton Ferenc (Abonyi Lajos) Csetneki Jelenik Elekhez. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom