Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Bagi Gábor: Legendák, tévelygések Szolnok város ezeréves történetében
BAGI GÁBOR: LEGENDÁK, TÉVELYGÉSEK SZOLNOK VÁROS EZERÉVES TÖRTÉNETÉBEN szeptember 4-én került a törökök kezébe, akik 133 év alatt többször renoválták, átépítették. Szolnok 1685-ös visszafoglalása után a császári hadvezetés többször átépítette, jelentős seregtestek táboroztatására tette alkalmassá. A török béke után megerősítendőnek tartották, ám 1703 szeptemberében Rákóczi kezébe került. B. , Az első kuruc vár (1704 tavasza-1706. szeptember 1.) 1704 elején Rákóczi francia hadmérnökei Szolnokot korszerűtlennek ítélve lerombolását és egy korszerű, új erőd építését javasolták. A munka a bástyákkal kezdődött, ám a hadmérnök, a szakmunkás, munkás és pénz gyakran hiányzott. Az építkezést a sokszor változó szolnoki kapitányok vezették, és igen vontatottan haladt. 1705. szeptemberben Károlyi Sándor kuruc tábornagy a várat védhetetlennek ítélte. Bár a régi erődöt lerombolták, az újnak csak harmada épült fel. Ráadásul túl nagyra sikerült, kétezer ember kellett volna a védelméhez. A vár Zagyva felső folyása felé eső (nyugati) oldala két bástyával elkészült, és az északi oldalfal is a kapuval. Ám a tiszai oldalon az északi bástya gyenge volt, a déli bástyáig csak a sánckarók álltak, földtöltés nélkül. Így a kész erődelemek sem voltak védhetők. A tiszai déli bástya és a város felőli hídig a föidsáncok rendszer nélkül épültek, a város felőli fal is „gyatra” volt. Hiányzott a parancsnoki kvártély, a legénységi szállás. Károlyi a hidat helyrehozatta, felépíttette a vár alatti cölöpsort a híd előtti sánccal. A bástyák a romok alapján (Thaly szerint) téglából készültek, a bástyafokokat kőpárkányok képezték. A várárok ellenlejtői nem kaptak téglaburkolatot, a város felőli árkot kimélyítették, de szabályos partba nem vágták. Károlyi a tiszai oldal déli bástyája javítását rendelte el, de a helyzet nem sokat változott. C. , A Rabutin császári tábornagy által építtetett erőd A félkész vár és a város 1706. szeptember 4-én harc nélkül, felégetve, felrobbantva került Rabutin kezébe, aki Visconti hadmérnök és 25.000 katonája munkájával egy hét alatt helyreállította. Alapnak a kuruc erődöt használta, bár korrigálta annak egyes hibáit. Utóbb a munkát a várparancsnok Degano alezredes folytatta. 1707 elején Rabutin Szolnokról a helyőrséget kivonta, az erődítményt pedig lerombolta. D. , A második kuruc vár 1710-től a XIX. század utolsó negyedéig63 Szolnok újjáépítésére 1710 tavaszától került sor, amikorra a kuruc hadsereg és állam az összeomlás szélére került. A fejedelem Szolnok, Jászberény, Hatvan és Gyöngyös megerősítését és az ellenség itteni megállítását határozta el. A várat a korábbiaknál jóval kisebbre, kétszáz hajdú befogadására méretezte, hogy a rác potyák ellen a Tiszántúlt és Egert biztosítsa. Az első kuruc várral szemben nem „reguláris” ostrom elleni erődítménnyel számolt, ehhez hiányoztak a feltételek. Március 7-én a fejedelem szolnoki szemléjén a felépítésre 500 ember kéthónapi munkájával számolt. A belső erődöt 3-400 gyalogos számára tervezte, a Tisza túlparti hídfőhöz huszárvárat akart. A tervek kidolgozását La Maire hadmérnökre bízta. A fejedelem április 20-án vonult Szolnokra. Úgy vélte, egy hónap alatt végezhetnek, de még októberben is dolgoztak az erődítéseken. Júniusban 63 Kertész Róbert 2010. október 7-től a blogszolnok.hu internetes portálon jelentette meg „Vendégposzt: Régészeti utazások” c. írását, melyben a második kuruc várat nem létezőnek jelentette ki: „A legutolsó, 1704-1706-ban épített és közel 100 évig fennálló vár tervszerű elbontása a 18. század legvégén kezdődött.” http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_vendegposztjegeszeti_utazasok_3 állították be a karósáncokat, miutánatiszai hidat átkötötték. Ekkor Csajághy brigadéros vette át az építkezés vezetését, a várparancsnok Szentmiklósi Nagy János ezredes maradt. Aratással a munka leállt, mire Rákóczi július 25-én Szolnokon intézkedett az építkezés gyorsításáról. Augusztus 6-ra a híd végi sánc (Tisza túlparti hídfő?) elkészült, míg egy bástyát a pattantyús irányításával akartak felépíteni. Rákóczi erre La Fonot hadmérnököt küldte Csajághyhoz. A munkák lassan eredményeket hoztak. Szeptember 22-én Csajághy jelezte, a Katonaváros (elővár) építéséhez két hét múlva kezd hozzá, ide árkot és palánkot tervez. Október 5-én arról tudósított, hogy a héten a bástyák készen lesznek. A vár nagyságát mutatja, hogy 300 gyalogost elégnek ítélt a védelemhez.64 Az erődítés több renoválással végül megérte a XIX. század második felét. Pillanatnyilag a szolnoki várra vonatkozóan a régészeti emlékek alapvetően feltáratlanok, ám a közelmúlt egyik feltárása is az eltérő nagyságot, illetve az alapterület kései szűkítését igazolják. Furcsa módon ennek közlője Kertész Róbert régész, aki egyébként maga határozottan tagadja ezt a lehetőséget. Egy közelmúltban megjelent tanulmányában, a 2010-es szolnoki ásatása kapcsán mindazonáltal mégis az alábbiakat írta: „A Bástya utca 9. szám alatti feltárás egy további, az eddigiektől eltérő funkciójú földmű azonosítását is lehetővé tette. Erről az ásatási naplóban 2010. augusztus 22-én az alábbi került rögzítésre: „Folytattuk az 1. cölöpárok (26. objektum) feltárását. Egyértelmű megállapítást nyert, hogy a szóban forgó árkot nem az altalajba mélyítették, hanem egy szekunder helyzetben lévő, emberi tevékenység nyomait mutató töltésbe, mely kelet felé, a várárok irányába meredeken lejt. Összetételét tekintve az agyag a meghatározó: a cölöpárok oldalfalában a vastagabb sárga (agyag) és a vékonyabb fekete (mocsaras) talajrétegek felváltva követik egymást, amelyek minden kétséget kizáróan a várárok keleti szakaszának kiásásából származnak. Építését a következőképpen rekonstruálhatjuk: a frissen kitermelt agyagot és ártéri talajt ide szállították, majd rétegesen elterítették, és az egyes, még nedves állagú rétegeket folyamatosan döngölték, tömörítették. Végül pedig, amikor elérték a kívánatos magasságot, a felszint elplanírozták. A két különböző genetikájú, eltérő fizikai összetételű talajt és altalajt úgy hordták fel fokozatosan, egyre magasabbra, hogy azok ne keveredjenek össze és így alakult ki a réteges szerkezet. Ezzel biztosították a töltés állékonyságát. A különböző rétegek nemcsak vertikálisan, az 1. cölöpárok metszetében érzékelhetőek, hanem horizontálisan, az A-szelvény nyugati felének frissen horolt felszínén egyaránt. Emiatt az nem homogén, hanem mozaikos: a domináns sárga felszínen kísebb-nagyobb, szabálytalan alakú, fekete foltok észlelhetők. A töltés elkészülte után kerülhetett csak sor magának az 1. cölöpároknak a kiásására, majd a palánkkarók beállítására, valamint az árokból kidobott föld visszatöltésére és tömörítésére. Az árok betöltése kevert: sárga agyagból és fekete, apróra tört talajszemcsékből áll. ”65 * A „dagályosság Szküllája és a semmitmondás Kharübdisze” között igen nehezen utat találó szerző - számos régész kolléga utólagos, egyöntetű véleménye szerint - egy régebbi sáncba utólag mélyített várárkot talált meg, azaz Szolnok várai a régészet tanúsága szerint sem voltak teljesen egyformák. Magunk úgy látjuk, hogy alighanem az 1710-es második kuruc vár építkezéseinek nyomát sikerült adatolni... 64 BAGI Gábor 2007.279-294. 65 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 425. 177
