Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Fekete István: A szolnoki katonai szállítórepülés története (1984–2014)
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Szolnoki Repülőtiszti Főiskola repülőkiképző századai, 1993/94. Főiskola-parancsnok: Nagy Szilveszter mk. vezérőrnagy repülő-helyettes: Vass József alezredes repülőkiképzés tervező, szervező: Pintér Sándor és Freytag Béla (tanszékvezető) alezredesek Jak-52-es kiképzőrepülőszázad L-39-es „Albatrosz”5 repülőkiképzőszázad Mi-2-es helikopter-kiképző század Czikora Gyula alezredes Varsányi Mihály alezredes Szappanos József őrnagy A dandár repülőszervezete a főiskolai repülőképzés bevetése után (1993 ősze) An-26-os szállítórepülő század 1. Szállító helikopter század 2. Szállító helikopter szd. 1. Könnyűhelikopter század Csuka László őrnagy Mihály Mihály őrnagy Soós Péter őrnagy Zubik Pál őrnagy 1993. június 4. és 16. között Várpalota (Bakonylenti) térségében a dandár MÍ-8T típusú helikopterekkel és egy darab An-26 szállítórepülőgéppel olyan gyakorlaton vett részt, amely szintén a légi-mozgékonyságú alegység harci alkalmazását szolgálta. Ennek az eseménynek a záró mozzanatát megtekintették a hazánkban állomásozó külföldi katonai attasék is. A dandárnál is beindult és intenzív ütemben folyt a NATO csatlakozás elősegítését célzó, Partnerség a Békéért program (angol rövidítéssel PfP). A dandár vezető beosztású tisztekkel, és helikopterekkel részt vett 1995-ben a Balatonkenesén megrendezett Cooperative Light PfP törzsvezetési gyakorlaton. 1994-től minden évben megrendezték az Ezred Napját (az 1849-es szolnoki csatára emlékezve). 1995. december 16-tól a dandár az SZCSP-től a 2. Honi Légvédelmi Hadtest alárendeltségébe került. Szeptember 5-7. között, az alakulat másodízben is eredményesen hajtotta végre II. János Pál pápa légi szállítását. A bonyolult meteorológiai viszonyok ellenére a két személyzet (Börcsök Dezső ezredes és Szilágyi Pál őrnagy gépparancsnokok) a feladatot sikeresen oldotta meg. 1996. július 20-26 között az egység kijelölt erőinek és eszközeinek részvételével és az alakulat bázisán végrehatásra került a „Cooperative Chance ’96” NATO/PfP Katasztrófaelhárítási és Kutató-mentő gyakorlat. Magyarországot 1995 őszén kérték fel arra, hogy legyen 5 Az NDK kormánya 1993 őszén 20 db L-39 Albatrosz típusú repülőgépet adományozott Magyarországnak. A Kilián Iskola hallgatói 1995. március 21- én kezdték meg a gyakorlati kiképzést ezen a repülőtípuson, Kecskeméten. a házigazdája ennek a katonai eseménynek. Ezen a gyakorlaton a többnemzetiségű repülőerők együttműködésének megtervezésére, felderítési, mentési, különböző típusú szállítási és légtérbiztosítási feladatok megszervezésére és végrehajtására került sor. Ez a gyakorlat volt az első, amelyet nem egy NATO-tagország területén rendeztek meg. Az eseményen 14 ország működött közre. A magyarokon kívül 12 nemzeti légierő repülőeszközökkel (10 szállító-repülőgéppel, 14 helikopterrel és néhány vadász- és egyéb rendeltetésű géppel) vett részt. A külföldi résztvevők létszáma 500, a hazaiaké pedig 600 fő volt. A gyakorlat elgondolása a következő volt: Egy természeti katasztrófát szenvedett ország kormánya segítséget kér az Egyesült Nemzetek Szervezetétől (ENSZ-től). Mivel a katasztrófát szenvedett térségben a NATO rendelkezett a katasztrófa-elhárításhoz szükséges harci és más egyéb technikai eszközökkel, ezért az ENSZ a Szövetség Legfelsőbb Parancsnokságát kérte fel a térségben folyó katasztrófaelhárító tevékenység megszervezésére és végrehajtására. A „humanitárius akció" közvetlen vezetését, a közép-európai szövetséges légierők parancsnoka hajtotta végre. Ennek megfelelően ő vezette a NATO és a „békepartner országok" repülőeszközeit magába foglaló többnemzetiségű légiflotta tevékenységét. A gyakorlat lebonyolításának térsége: 4. számú gyakorlótér Újdörögd, „Romváros,” itt volt az imitált „földmozgás epicentruma”. Elsőször F-16-os gépek hajtottak végre légi felderítést, az általuk továbbított információkra „mozdulva” a román légierő An-30-as gépe hajtotta végre a terület légi fotózását. A légi információk alapján állapították meg a „rombolások pontos helyét és a károk súlyosságát’’. Ezt követően kezdődött el a tényleges kutató-mentő tevékenység. Ennek során megérkeztek a térségbe a többnemzetiségű helikopterkötelékek, és más-más technikát alkalmazva, különböző mentési „filozófiák alapján" fedélzetükre emelték a „sebesülteket”. A romvárosból egy előretolt légi bázisra (Szentkirályszabadja) kerültek a sérültek, ahol megtörtént a „betegek” sürgősségi osztályozása, és a továbbszállítása a kecskeméti Honvédkórházba, illetve a szolnoki tábori kórházba. Nagy vonalakban ez volt a történet, és ezeknek a mozzanatoknak a „mezsgyéjén” zajlott napokon át a „Cooperative Chance ’96” gyakorlat, melynek központi bázisa Szolnok volt. A zárónapon, 1996. július 26-án a szolnoki dandár repülőterén az állami, politikai, társadalmi élet meghívott vezetői, a NATO-országok magas rangú katonatisztjei és a katonai attasék mellett a gyakorlatot megtekintette a repülés iránt érdeklődő lakosság is. Közel egy órán át folyt a „sűrített ütemű” bemutató, emellett érdekes látnivalót nyújtott a sok-sok kiállított eszköz is. A széles körű sajtónyilvánosság, valamint a nagy tömegeket (több ezer embert) megmozgató zárónap hozzájárult ahhoz, hogy jobban megismerjék a jelenlegi és a leendő katonai partnerek, valamint a „nagyvilág” az alakulatot és természetesen Szolnokot is. 1996-ban a katonai oktatási intézmények jogállásában beállott változások következtében a dandár átvette a helyőrség- és laktanyaparancsnoki feladatokat a főiskolától. Szeptember és október hónapokban a főiskola átadta a dandárnak a Jak-52-es repülőgépeket, és visszaadta a Mi-2-es helikoptereket is. Ezzel szűk kétévnyi kemény munka után végérvényesen kialudtak a hazai hajózóképzés lángjai Szolnokon. A dandár szervezete egy Mi-2-es helikopter- és egy kiképző repülőszázaddal (Jak-52-es) bővült, ez utóbbi parancsnoka 258
