Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY paliszáddal. Erről az építéstechnikáról ír Áldana az emlékiratában is.78 Minden bizonnyal ezért jegyzi meg azt november 9-én, hogy a még hátra lévő két bástya (nyilván az északnyugati és a déli fal középső részén álló) építése könnyebb lesz, mint a paliszádokkal erősített főbástyáé, hiszen ezek a keletiekhez hasonlóan valószínűleg szintén sáncszerkezetűek lehettek. A sáncbástyákban kazamaták voltak, erre utal a november 9-i levél is, és talán az egyik látható az északnyugati bástya déli füle mögött a rajzon is. Az ugyancsak füles bástyás Komáromot valószínűleg az itáliai Pietro Feraboscho már 1548 (?) körül megtervezte, a vár azonban csak az 1552-1555 közötti években épült ki.79 Ez az erősség fontos analógiája Szolnoknak: ott a régi, négyszögű vár két, a szárazföld felé néző sarkát erősítették meg füles bástyákkal, míg a Duna és a Vág összefolyása felé építettek egy nagy, citadellaszerű harmadik bástyát, amit a két folyó felőli oldalon egy-egy félbástya szegélyezett. Áldana minden bizonnyal ismerte Komárom terveit, hiszen szeptember elején éppen onnan indult el Szolnokra.80 Nyilván felfedezte a két vár földrajzi szituációjának és a régi várfalak elhelyezkedésének hasonlóságát, így logikusan adódhatott számára a komáromi megoldás a szolnoki tervhez. Szolnok Magyarország nemcsak egyik legelső, hanem a legnagyobb, a korai olasz rendszer főbb jegyeit magán viselő palánkvárának tekinthető.81 Bagi Gábor egyik legutóbbi tanulmányára már több alkalommal hivatkoztunk, amely helyenként a tényekkel is nagyvonalúan bánik. Erre példa a bástyák időrendjét és alaprajzi változásait tárgyaló alábbi részlet: „...kérdés..., hogy a szolnoki vár olaszbástyákkal vagy pedig egyszerű rondellákkal épült-e. A XVI-XVII. századi várábrázolások zöme az utóbbi mintához kapcsolható, és jórészt azonos motívumokat, hibákat (szandai hegyek) ismétel. Olaszbástyákat ábrázol viszont a Szendrei által leközölt vázlat az 1553-as Móré-per anyagából. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy másfél évtizede a Kisari Balta György által leközölt stockholmi és württembergi várrajzok a törökkori Szolnok váráról több részletben (a Tisza melletti, várossal szemközti félbástya, a tiszai oldal másik olasz bástyája) egyértelműen az olaszbástyás terv - legalább részleges - megvalósulására mutatnak. Magam elképzelhetőnek tartom, hogy a körbástyás ábrázolások az 1550-es, az olaszbástyás változatok az 1552-es állapotnak feleltek meg. Annyi bizonyos, hogy a felsoroltak mellett Kaposvári Gyula is az utóbbi elrendezés mellett foglalt állást [SUGÁR István 1985. 253-254.]. Kertész az olaszbástyás vár részleges átépítését rondellássá (a Kisari Balla-féle újabb várrajzok a XVII. század elején az északi két bástyát így ábrázolják!) értelmetlenségnek tartja, ám szerintem egy dolgot alapvetően nem vesz figyelembe. Komoly ugyanis az esélye, hogy nem át-, hanem újjáépítésről volt szó, mégpedig az 1552-es és az 1595-ös ostromok rombolásai nyomán. (Elgondolkodtató, hogy az ostromlóknak csak ezt a két bástyát volt érdemes tüzérséggel támadni, mivel a másik kettőt a Tisza és a Zagyva annyira fedezte, hogy ott gyalogsági rohamra nem volt lehetőség.) Ekkor pedig a törökök már egyszerűbb és olcsóbb megoldást választva a sérült olaszbástyákat átalakíthatták rondellássá.’’® Az elmúlt években több alkalommal rámutattunk arra, hogy a szolnoki metszetek közül csupán három rendelkezik eredeti alapkoncepcióval: a 78 SZAKÁLY Ferenc-SCHOLZ László 1986.116. 79 DOMOKOS György 1997.69.; DOMOKOS György 2000.21. 80 KORPÁS Zoltán 1999.91-92. 81 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.416.425- 426.432.439. 82 BAGI Gábor 2013.378.11. jegyzet. Wilhelm Dilich 1600-ban megjelent könyvében publikált látkép;83 a második Georg Hoefnagel 1617-ben közzétett vedutája;84 85 a harmadik létezését pedig azok a XVI. század végi másolatok bizonyítják, melyek példányai a stockholmi Királyi Hadilevéltárban (Kungliga Krigsarkivetf5 és a stuttgarti Tartományi Könyvtárban (Württembergische Landesbibliothek)86 lelhetők fel. A későbbi metszetkészítők Hoefnagelét és különösen a Dilich- kötetben megjelent munkát másolták, illetőleg egymáséból vettek át adatokat.87 Mielőtt állást foglalnánk Bagi azon vélekedéséről, mely szerint a körbástyás illusztrációk az 1550. év állapotát mutatnák, érdemes megvizsgálni az egyes képi források kronológiáját. Amennyiben ugyanis az elkészülés idejét vesszük alapul, akkor egyértelműen leszögezhető, hogy a kiindulási pontnak tekinthető vázlatrajzon (1553-1554) kivétel nélkül olasz rendszerű bástyák azonosíthatók, (1. kép) ugyanakkor az első, rondellákat (Dilich, Hoefnagel) megjelenítő madártávlati ábrázolások a tizenöt éves háború alatt készültek.88 Ebből következően az utóbbiak semmiképpen nem keltezhetőek más időhorizontba, egyedül az oszmán foglalást követő évtizedekre, leginkább a XVI. század végére.89 * * * Megállapítható tehát, hogy a királyi végvárnak sem 1550-ben, sem azt követően nem voltak körbástyái, ilyenek csak a török uralom alatti várnál tűnnek fel a látképeken. Rondellák kivitelezésére azonban a török kori Szolnok esetében nem került sor. Ebbe a típusba sorolható, szabályos kör alaprajzú védműveket ugyanis csak olyan rézkarcok mutatnak, amelyek nyilvánvalóan nem helyszíni rajzok pontos reprodukcióiként készültek, hanem madártávlati látképek. Szintén ilyen madártávlati rajz a fentebb hivatkozott stockholmi XVI. század végi ábrázolás is, amely a nézőpont felőli oldalon olaszbástyákat, a hátsó oldalon rondellákat örökít meg. Ezzel szemben minden mérnöki felmérés és rajz, a XVI. századi, illetőleg a XVII—XVIII. századiak egyaránt olaszbástyákat mutatnak. Mivel a szolnoki várat a madarakon kívül senki soha sem láthatta felülről, a valódi alaprajzzal csak az lehetett tisztában, aki vagy belülről fel tudta mérni, vagy ismerte a tervrajzait. A török hódoltság ideje alatt kétségkívül egyetlen nyugati rajzolónak sem volt módja felmérni a várat, és jól láthatóan az eredeti tervrajzokat sem használta senki sem a látképekhez. Egy ilyen alföldi palánkvár esetében normál nézőpontból pedig szinte lehetetlen megállapítani a bástyák pontos formáját. A rézkarcok és a stockholmi rajz bizonyosan helyszíni vázlatok, leírás alapján készültek, úgy, hogy a rajzoló, illetve a metszők megpróbálták értelmezni, térbe fordítani azt, amit látni vagy tudni véltek. A stockholmi rajz a legpontosabb, ennek a rajzolója nyilván a Tisza túlpartjáról készítette a vázlatát, így az északi bástyákat valószínűleg nem is látta, pusztán annyit kívánt jelezni, hogy még ott is van két bástya. Valószínűnek tartjuk, hogy a XVII. század végi, XVIII. század eleji hadmérnöki felmérések világítanak rá az igazságra: elsősorban az áradások, kisebb részben talán az ostromok 83 DILICH, Wilhelm 1600. 84 BRAUN, Georg-HOGENBERG, Franz 1617. 85 KISARI BÁLLÁ György 1996.58.137. (Handritade kartverk Nr. 23/77) 86 KISARI BÁLLÁ György 1998.73.154. (Karten/Sammelband Nr. 35/77) 87 KERTÉSZ Róbert et al. 2007.153-154.; KERTÉSZ Róbert et al. 2007a. 5-9.; KERTÉSZ Róbert-BANA Zsolt 2010. 64.; KERTÉSZ Róbert 2012.55. 88 SZALAI Béla 2001.16-17. 89 Bagi Gábornak elkerülte a figyelmét, hogy a vár rondellás változatait felsorakoztató metszeteken - még a Hans Siebmacher által készített vedután (1602) is, amelyen a keresztény Szolnok 1552. évi török kézre kerülésének fontosabb momentumait sűrítették egyetlen képbe - az ábrázolt épületek legalább egy részénél fellelhető az oszmán építészetre jellemző formakincs. 200
