Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)
KERTÉSZ RÓBERT-ALMÁSI TIBOR: A SZOLNOKI VÉGVÁR AZ OSZMÁN OSTROM ELŐESTÉJÉN- BERNARDO GABALUO ÉPÍTÉSZ LEVELÉNEK TÜKRÉBEN (1552. JÚLIUS 31.) (Speciecasa, Specia Casa, Speciacasa, Speziacasa) semmilyen szerepet nem játszott sem a Tisza-parti végvár tervezésében, és/ vagy áttervezésében, sem annak felépítésében, sőt még csak nem is járt soha ebben az erősségben. A félreértést az okozta, hogy az egri számadáskönyvekben Joannes Maria keresztnév alatt 1550. április 9-től33 feltűnő mestert elsőként Pataki Vidor feltételesen,34 majd Détshy Mihály egyértelműen Joannes Maria di Specie Casával azonosította.35 Később azonban ezt Détshy visszavonta, és megállapította, hogy míg 1550. április 9-től 1552. március 12-ig Joannes Maria „nagyszámú segédjével Eger várának megerősítésén" jeleskedett, addig Specie Casa „akkor Komáromban irányította mint építőmester a munkálatokat.”36 Ebből következően kijelenthető, hogy Specie Casa Szolnok kapcsán eddig feltárt ténykedése csupán megalapozatlan feltételezések zűrzavarából áll, és semmi közük nincs a valósághoz.37 38 Ennek tükrében aligha kétséges, hogy mind a helyettesítését, mind pedig az ennek apropóján nevesített Gaballiót illető Bagi-féle álláspont egyaránt légből kapott. Specie Casa Eger és Szolnok erődítéseinek létesítésében rekonstruálható tevékenységét a későbbiek során Bagi Gábor ugyan némiképp korrigálta, mindazonáltal a lényeget érintő melléfogások megmaradtak. így konklúziója nem több, mint puszta kitaláció, egy adatokat továbbra is nélkülöző, vitathatatlanul elhibázott ötlet. Bagi nem árulta el az okát, de egyik vár kapcsán sem tudott elszakadni Specie Casa személyétől, sőt ezt még azzal tetézte, hogy egy új, hangzatos címmel ruházta fel. Miután dolgozatában áttekintette a szakirodalmat, egy huszárvágással az alábbi következtetéssel zárta fejtegetéseit: „ha több Johannes Maria nevű építész is működött ebben az időben Magyarországon, a korábbi egri és szolnoki építkezések fő tanácsadója mégis Specie Casa volt.”36 Amennyiben górcső alá vesszük gondolatmenetét és konklúzióját - beleértve Specie Casa általa kreált, az „egri és szolnoki építkezések fő tanácsadója" titulusát is -, akkor megállapíthatjuk, hogy az ezeket alátámasztó bizonyítékok hiányoznak. Azért, hogy elméletét igazolja, Bagi következetesen figyelmen kívül hagyta az ezt megkérdőjelező tényeket, így nem hivatkozott azokra a forrásokra,39 amelyekből egyértelműen kiderülhetett volna, hogy az 1550 tavaszától közel két évig Egerben tartózkodó, és Szolnokon mindössze két hetet töltő Joannes Maria nem építőmester/építész (Baumeisterlarchitectus), hanem a kőfaragók/ kőművesek mestere (magister lapicidarumlmuratorum) volt. Visszatérve Bernardo Gaballióhoz, sikerült a végére járni annak, hogy legkorábban 1551 végén érkezhetett meg Szolnokra, munkáját nem Specie Casa helyetteseként, hanem önállóan végezte, és egészen 33 Bagi Gábor legutóbbi dolgozatában még - tévesen - azt állította, hogy Joannes Maria csak egy évvel később, 1551. április 9-én érkezett Egerbe. Lásd: BAGI Gábor 2013.379. 34 PATAKI Vidor 1931. 103. 106. Eredményei Leone Andrea Maggiorotti (GYALOKAI Jenő 1936.322.) és különösen Marosi Endre (1974,46.61-62. 67.), majd az utóbbi kutatóra hivatkozva Szántó Imre (1975.51.22. jegyzet; 1985.45,30. jegyzet), Kovács Gyöngyi (1984.4.), Korpás Zoltán (1999.1213.; 2008. 243-244.) és Bagi Gábor (2011.; 2013. 381.) révén váltak egyre szélesebb körben ismertté. 35 DÉTSHY Mihály 1963.175. 36 DÉTSHY Mihály 1994. 229. Specie Casa magyarországi működésére lásd még: BANFI, Florio 1932.; GERŐ László 1955. 334.; GERŐ László 1968. 236.; GERŐ László 1975.333. 37 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.400. 38 BAGI Gábor 2013.381. 39 DÉTSHY Mihály 1963.175.181.187-188.; DÉTSHY Mihály 1976.575. 1552. szeptember 4-ig tartózkodott a Tisza-parti palánkerősségben. Egyetlen levele ismert csak, amelyet innen keltezett, tehát távolról sem tekinthető grafománnak. A szóban forgó küldeményét 1552. július 31- én, latin nyelven írta. Eredetije Bécsben, az Österreichisches Staatsarchiv Haus-, Hof- und Staatsarchiv Ungarische Akten Allgemeine Akten iratai között lelhető fel.40 (2. kép; 3/1-2. kép) A forrással elsőként Szántó Imre foglalkozott röviden, aki megállapította, hogy azt az építőmester I. Ferdinánd királynak szánta, továbbá az egyik, általa legfontosabbnak tartott mondatot is közreadta.41 Ezt követően néhány dolgozatban ugyan hivatkoztak a levél egyes részleteire, ám a komplett közlés mindeddig váratott magára.42 Nemrégiben Bagi Gábor publikálta az eredeti dokumentum reprodukcióját - latin átirat, illetőleg magyar nyelvű fordítás és/vagy regeszta nélkül, csupán egyetlen mondattal utalva annak tartalmára, mely szerint Gaballio „levelében I. Ferdinándnak maga is azt írja, hogy a munka során nem törekedett részletes tudósítások írására."*3 Mint majd lentebb látni fogjuk, ilyen értelmű gondolatnak valójában nyomát sem találjuk a levélben, amelynek közreadjuk teljes latin átiratát és fordítását egyaránt. Rex serenissime! Donee architectus fűi in Sulnoch, nullás litteras ad Regiam Maiestatem Vestram scrips'! ex II eo, quod non erat opus, quia diligentia, quam capitaneus Coruatinus novitius II circa hanc habebat, tanta erat, ut non esset necesse de hoc II Regiam Maiestatem Vestram litteris meis molestare. Nunc autem ego omnia imperfecta II adhuc aspitio, quia quod factum est, semper cum maxima festinatione/l propter timorem hostium effectum fűit, unde non potuit arx hec suum II verum ordinem et preseriptam fortitudinem habere. Si itaque Regie Maíestati Vestre II charum est hoc castrum, illa precipiat maiori diligentia laborari, II nobis cede desunt instrumenta múlta ad fodiendam terram, ef ad II alia. De victualibus etiam iuditio meo non est nobis sufficiens II copia; hec breviter significare volui Regie Maiestati Vestre ex desiderio, quod mihi II cordi, ut rés Maiestatis Vestre prospera semper évadat. Datum in Sulnoch, II ultimo die lulii 1552. II Id etiam sciat Regia Maiestas Vestra, quod inter omnes capitaneos Ungaros, qui hic adsunt, // solus Morus Gáspár semper habuit et nunc habet maxímam curam // huius fabrice, secus autem hic castellanus; nunc provideat II Maiestas Vestra iuxta iudicium suum, mihi satis est nuntiasse II Regie Maiestati Vestre. II Humillimus servitor Bernardus II Gabaiius Architectus Sulnoch [Hátlapon:] Serenissimo Regi Romanorum domino suo semper observatione 31. lul. 1552. Architectus in Zolnock 40 ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 66. Konv. A. föl. 188-189. Köszönetünket fejezzük ki a bécsi magyar levéltári delegátusnak, Fazekas Istvánnak, hogy az iratot digitalizálta és elküldte a szolnoki Damjanich János Múzeumba. 41 SZÁNTÓ Imre 1972. 208. 10. jegyzet: „...ego omnia impedecta adhuc aspicio; quia quod factum est semper cum maxima festinatione propter timorem hostium effectum fűit; unde non potuit arx haec suum verum ordinem et praeseriptam foditudinem habere.’’ 42 SZÁNTÓ Imre 1975.55.104. jegyzet; SZÁNTÓ Imre 1985.183.180. jegyzet; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 393. (100. jegyzet) 403. (272. jegyzet) 419. (578. jegyzet) 435. (769. jegyzet) 437. (798. jegyzet); KERTÉSZ Róbert 2014.345-346.7. jegyzet. Az utóbbi két dolgozatban tévesen Miksa főherceg szerepel a levél címzettjeként. 43 BAGI Gábor 2013.382.1. kép. 195
