Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Hegedűs Krisztián: Méhészélet Kunszentmártonban. Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig
HEGEDŰS KRISZTIÁN: MÉHÉSZÉLET KUNSZENTMÁRTONBAN - AZ OKSZERŰ MÉHÉSZET PIONÍRJAITÓL A SZERVEZETT EGYESÜLETEKIG Az oksági méhészkedés előfutárai és az első országos egyesületek A Jászságban az oksági méhészkedés egyik jeles képviselője volt Szuhányi János plébános, aki Jászalsószentgyörgyön töltött évei (1789- 1797) alatt fordította le német nyelvből, majd adta ki a Szorgalmatos Méhész, azaz A’ Méhekkel való bánásról Kérdésekben és feleletekben Oktatás A' Mezei Gazdáknak hasznokra című méhészeti könyvét. A mű számos újszerű és praktikus eljárást tartalmazott, többek közt a kasok kidobolását, amivel a mézhozam elnyeréséhez nem kellett a méheket elpusztítani.29 Szuhányi személye nem csupán méhészeti könyve miatt érdekes a számunkra. Jászalsószentgyörgyről 1796-ban ugyanis Kunszentmártonba helyezték, ahol 1807-ig a település plébánosa volt. „Kedvenc foglalkozása volt a méhészet s írt is egy munkát e címmel: Szorgalmas méhész” - írta róla Dósa József plébános.30 Egyéb forrás nem áll rendelkezésünkre méhészeti tevékenységével kapcsolatban, az viszont bizonyos, hogy az akkoriban igen terebélyes plébániákért elegendő helyet biztosíthatott a plébános méhese számára.31 Bár e téren hiányosak a forrásaink, azt nehéz elképzelni, hogy egy ilyen nagy tudású méhész ne lett volna hatással a település méhészetének fejlődésére. Kunszentmárton oktatásügyében, az iparos- és kereskedőtanonc oktatás megszervezésében nagy szerepe volt Veress János (1854- 1936) tanítónak. A tanításban és a közéletben betöltött szerepe mellett a méhészet tekintetében is mérföldkőnek tekinthető a munkássága. A méhészet modernizálásában végzett tevékenysége életrajzában eddig nem kapott nagyobb hangsúlyt, pedig annak jelentősége figyelmet érdemlő. Az 1887-től megjelenő első helyi hetilap, a Kunszentmárton és Vidéke alapítója, majd egy ideig szerkesztője is volt. A lap hasábjain rendszeresen felbukkanó Közgazdaság rovatban gyakran találkozhatunk a méhtartással kapcsolatos, adott hónapra vagy évszakra jellemző teendők ismertetésével.32 A cikkekben a modern méhészeti technológiák, újítások mellett a legegyszerűbb praktikák is helyet kaptak. A főszerkesztősége alatt működő újságban már 1887-ben a kaptárok beszerzését és a keretes méhtartást szorgalmazták mint az okszerű méhtartás alapvető szükségletét.33 Későbbi méltatói kiemelik a modern méhészet terjesztésében tett erőfeszítéseit, úgy említik, mint a modern keretes-kaptáros méhészet helyi meghonosítóját.34 Az 1896-os millenniumi kiállításon bemutatott mézeiért oklevélben részesült, méhészeti érdemeinek elismeréseként a földművelésügyi 29 Tessedik Sámuel az 1780-ban Szarvason alapított gazdasági iskolájában szintén ezt a módszert próbálta népszerűsíteni. Az iskolában méhészeti képzés is folyt, Tessedik sokat tett az akácfa mint fontos mézelőfa alföldi meghonosításáért. A méhlegelő javítását, más mézelő fák és egyéb növények szaporítását is szorgalmazta. 1794-től a családok leölése nélkül méhész- kedett. 1796 és 1803 között írta és szerkesztette az Unechter Akazienbaum című méhészeti folyóiratot, http://mek.oszk.hu/00000/00058/html/tessedik. htm 2014.03.20. 30 DÓSA József-SZABÓ Elek 1936.133. 31 Józsa László szíves közlése alapján 32 Saját írásaik mellett a korabeli méhész szaklapok vonatkozó cikkeiből szemezgethettek, mézes recepteket is közöltek. 33 Kunszentmárton és Vidéke I. évf. 5. szám, 1887. június 5.4. 34 Kunszentmártoni Híradó XIX. évf. 42. szám, 1936. október 18.2. Veress János méhészeti ismereteit szülőföldjén, Erdélyben szerezhette. miniszter jutalomban részesítette, majd díszoklevéllel tüntette ki.35 Az erdélyi Nagykászonban született Veress János 1879-ben érkezett Kunszentmártonba,36 és számos tény bizonyítja, hogy sokat tett a helyi méhészet modernizálásáért, bár munkájának hatása egzakt módon mégsem mérhető. Az viszont elgondolkodtató, hogy az 1869- es népszámlálás adatai szerint Kunszentmártonban nyilvántartott 39 méhkas száma37 1897-re 467-re nőtt, amely a hasonló lakosságszámú települések között kiemelkedő mennyiségnek mondható.38 Véleményem szerint ez a hihetetlen gyarapodás - figyelembe véve, hogy a vándortanítói rendszer csak 1898-tól kezdi meg működését - az ő erőfeszítéseinek is köszönhető. Hasonlóan nagyhatású pedagógus egyéniség volt Nagy Károly (1881- 1958) gazdasági iskola igazgató, aki megteremtette a méhészeti oktatás intézményi kereteit Kunszentmártonban. Az általa vezetett gazdasági iskolában saját méhészetet szervezett, ahol gyakorlati oktatás is folyt.39 1927. június 29-én a Gazdasági Szaktanítók Országos Egyesületének elnökéül választották, majd ugyanezen évben december 28-tól a Kunszentmárton és Vidéke Méhészegyesület elnöki tisztét is betöltötte.40 A XIX. század második felében alakultak meg országszerte az első méhészeti egyesületek, melyek fő feladata a modern méhészeti ismeretek terjesztése és oktatása volt. 1873-ban alapították a Békésmegyei Méhészegyesületet Göndöcs Benedek apátplébános vezetésével. Egy évvel később indult el útján a Grand Miklós néptanító által vezetett Délmagyarországi Méhészegyesület. 1874-ben már saját szaklapot is kiadtak német nyelven Ungarische Biene címmel. A regionális kezdeményezéseket hamarosan az országos szervezet megalakulása követte. 1878-ban Budapesten létrejött az első országos hatókörű egyesület Országos Méhészeti Egyesület néven, majd 1892-ben a mai országos egyesület jogelődje, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME). Kunszentmárton és Vidéke Méhészeti Egyesület A kunszentmártoni méhészegyesület történetének feldolgozásához viszonylag kevés forrás állt rendelkezésemre. A kutatás kezdetén az 1927-es alapító okirat tűnt az első biztos kiindulópontnak. Az egyesület korábbi létezésére, az ide vonatkozó levéltári iratokban nem találtam utalást. Az egyesületi kutatásban a forráshiány miatt nagyon fontos értékkel bírnak azok az információk, amelyek az adott település korabeli sajtójában találhatók. Ezek áttanulmányozása érdekes eredménnyel zárult, hiszen egy közlemény alapján megállapítható, hogy az egyesület 35 Közérdek III. évf. 2. szám 1904. január 19. 2.; Kunszentmártoni Híradó IV. évf. 35. szám 1921. augusztus 28.1. 36 JÓZSA László 1968.53-54. 37 BATHÓ Mór 1873.29. 38 A Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági Statistikája 1.1897. 295. A méhészkedés szempontjából fejlett Jászságban ugyanebben a felmérésben csak Jászberényben (605) és Jászárokszálláson (582) jegyeztek fel nagyobb kasszámot. BATHÓ Edit 2007.94. 39 Az 1935-ben Kunszentmártonban rendezett mezőgazdasági kiállítás idején a gazdasági iskola 15 kaptárral rendelkezett. A kiállításon nagy sikert aratott a kaptár keresztmetszetét bemutató, élő méhes magorkaptáruk. Magyar Méh 1935. október; Az iskola gazdasága a mai Csongrádi utca végén volt, ahol a méhészeti oktatás is zajlott - Imre Márton közlése. 40 Kunszentmártoni Híradó X. évf. 27. szám. 1927. július 3.2. 221
