Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Néprajz - Gecse Annabella: „…pár száz forint itt nem határozand…” Apró adalékok a tiszaörsi kápolna építésének történetéhez
TISICUM XXIII. - NÉPRAJZ Kálváriadombon, egy kunhalmon. A kápolnát 1880-ban szentelték fel.2 3 A település legkiemelkedőbb pontjára épült kis kápolna - különösen a stációkkal együtt - a faluképnek talán a templomnál is meghatározóbb eleme. Az építtető szándéka bizonyára az volt, hogy hívei számára láthatóbbá és értelmezhetőbbé tegye: a keresztény életnek a halál is része. Kanizsay plébános a kápolnában nyugszik, ám ez nem kizárólag temetkezési helynek készült, hanem valóban kápolnának. Mára belső berendezéséből csak a gyönyörű öntöttvas csigalépcső maradt meg, amely a kórusra visz. Itt eredetileg egy kis orgona is volt. A toronyba két harangot is öntettek. 1880-ban, a kápolna elkészülte után szólalt meg a két kis harang. A nagyobbik 77 kg súlyú volt. Felirata: ,fidj Uram Isten irgalmat a megholt híveknek! Öntötték és felszerelték Pozdek József utódai: Thurt János és Kosts Imre Budapesten 1880." Egyik oldalán szentek domborművei díszítették. A másik, 45 kg súlyú harangot Borromei Szent Károly tiszteletére öntötték. Felirata: „Mindig Te Benned bíztam én Istenem! Borromei Szent Károly tiszteletére öntötték és felszerelték Pozdek József utódai: Thurtz János és Kosts Imre Budapesten 1880”:3 Mindkét harang a világháborús hadicélok áldozata lett, a templomi harangokkal együtt 1917-ben vitték el őket. 2010-ben Tiszaörs három harangot kapott ajándékba, amelyek közül az egyik a kápolna tornyába került. A kápolna létéről, fenntartásáról az építtető Kanizsay Károly igyekezett előrelátóan gondoskodni. 600 forintos alapítványt tett erre a célra, amely az államosításig be is töltötte szerepét. Külön alapítvány szolgálta a stációképek karbantartását.4 A kápolna ma szép állapotban fogadja a Tiszaörsre érkezőt, ám ez az állapot hosszadalmas egyeztetések, majd erőt próbáló munka eredménye. Miután az államosítással a kápolnára fordítható összegek forrása megszűnt, az alapítványt is államosították, annak fenntartása a hívekre, a falu népére maradt. Ebben az időben belső berendezése megfogyatkozott, olyannyira, hogy csak a karzatra vagy kórusra vezető lépcső maradt meg. Felújításra a szocializmus korai évtizedeiben gondolni sem lehetett. 1980 táján viszont ez a légkör enyhülni kezdett. Egy 1987. augusztusi, a plébánián tartott képviselőtestületi rendkívüli ülésen már felmerült a Kanizsay- kápolna tatarozásának ügye, mint anyagi probléma. A jegyzőkönyv említi, hogy a gyűjtést továbbra is folytatni kell, mégpedig külföldön - tehát az már korábban elkezdődött.5 A főegyházmegye ez irányú támogatásáért ugyanekkor folyamodott a plébános.6 A külföldi segélykérésre hamarosan sor került. 1987. szeptember 1-jén egy, az egyházmegyei főhatóság által megfogalmazott körlevél-mintát követve Ágfay Antal plébános levélben fordult Valentinyi Géza prelátushoz.71988. április 7-én a plébános már arról tudósította a főegyházmegyei hatóságot, hogy 5.289 dollár segély érkezett, amelyet 251.220 forintra váltva el is helyezett az egyházközségi számlán.8 1987 szeptemberében, bizonyára sok-sok megelőző intézkedést, levelezést követően dr. Seregély István egri érsek levelet kapott a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettesétől, dr. Ürmössy Ildikótól. A levél tartalma alapján a megyei tanács 640.000 Ft értékhatárig megadta az elvi engedélyt a kápolna felújításához.9 1989. december 1-jén a 2 Egri Érs. Ltár Tiszaörs 1685/1880. 3 ÁGFAY Antal 1990.62. 4 ÁGFAY Antal 1990.60. 5 Tiszaörsi pléb. irattár. Jegyzőkönyv. 81/1987. 6 Tiszaörsi pléb. irattár. Külföldi segély-kérelem támogatásának kérése. 83/1987.3. mell. 7 Tiszaörsi pléb. irattár. Segély-kérés. 82/1987. 8 Tiszaörsi pléb. irattár. Segély megérkezése. 28/1988. 9 Tiszaörsi pléb. irattár. Dr. Ürmössy Ildikó levele. Hiv. szám: 97/1987. Szám: I. 2832/1987. plébános a PUSZTA kft. Vezetőjét, Gozsovics Józsefet bízta meg - a főegyházmegyei hatóság jóváhagyásával - a kápolna átalakítási, felújítási munkáinak megszervezésével, az építészeti rész kivitelezésével.10 Még ebben az évben meg is valósult a külső felújítás nagy része: elkészült az új toronysüveg, beépítették az új toronyablakokat, átfestették a torony külső falait, új tető került a hajóra, az új ablakok beépítése akkor volt folyamatban. Ebben a főegyházmegyei hatóságnak írott levelében vetette fel Ágfay Antal plébános a kápolna jövőjével kapcsolatos ötletét. Mivel a kápolna körüli - egyébként kunhalomra települt - temetőt már lezárták, a temetési szertartások során a kápolnára nem volt igény. Temetkezési múzeum kialakítását javasolta.11 Seregély István egri érsek - válaszlevele alapján - támogatta plébánosa elképzelését.12 A kápolnát illetően eredetileg csak állagmegóvó felújítást terveztek, mindössze a megrongálódott részek cseréjét. Közben azonban esély mutatkozott a teljes felújításra, azért a plébános további forrásokat, támogatókat keresett és szólított meg, hogy a teljes (külső-belső) felújítást meg is valósíthassák. 1990-ben a környék nagyobb vállalatainak vezetőitől kért - legtöbb esetben eredményesen - pénzbeli támogatást vagy szakmunkát. Megszólította például László Józsefet, a szolnoki Ingatlankezelő Vállalat igazgatóját. Dr. Hingl Józsefhez, a Kőolajkutató Vállalat szolnoki vezérigazgatójához két ízben is fordult, másodszor a belső felújítás során előbukkant mennyezetfreskó miatt. Mindketten támogatták is a kápolna felújítását. Nánási Mihály, a megyei tanács egyházpolitikai titkára 1989- ben a tanács 50.000 Ft-os támogatásáról értesítette Ágfay Antalt.13 A belső felújításhoz elengedhetetlenül szükséges építészeti felmérést a SZOLNOKTERV munkatársai, Csala Sándor és Pár Nándor végezték el.14 A kápolna jövőjével, kiállítóhelyként működtetésével kapcsolatban Ágfay plébános a megyei múzeum munkatársaival konzultált, akik történeti-néprajzi kiállítást terveztek oda, mégpedig egy nagyobb, kistáji koncepció elemeként. Az 1980-as évek közepétől ugyanis dr. Szabó László szervezésében és vezetésével történeti, néprajzi kutatómunkát folytattak Tiszafüred környékén. 1990-ben, mikor a korlátozó korszellem engedett, a vallásos népéletet tervezték bemutatni, Abádszalókon a református, Tiszaörsön a római katolikus egyházhoz kötődően.15 A hosszú, sok iratból álló levelezés is jelzi, hogy Ágfay plébános nehéz, sokszor elakadó küzdelmet folytatott a kápolnáért. A felújítás történetében előfordultak olyan megrekedések is, amelyek miatt talán őt magát tette felelőssé a közösség, de a levelezésből jól látszik, hogy ezek mindig a részmunkákat elvállalók nem vagy elégtelen teljesítéséből adódtak. A tornyok kapcsán a főegyházmegyei hatóságnak írott 1989- es jelentésében meg is fogalmazta: „...tisztelettel terjesztem elő régen érlelődő javaslatomat. Úgy gondolom, hasznos lenne összeállítani egy egyházmegyei tapasztalatok szerinti listát az építési vállalkozókról. Föltüntetve, hogy kik a megbízható, jó munkát végzők, s kik azok, akiket kerülni kell. Ezzel bizonyára sok építkező egyházközség kapna segítséget, s el lehetne kerülni a miénkhez hasonló problémát."'6 10 Tiszaörsi pléb. irattár. Megbízás. 58/1989. 11 Tiszaörsi pléb. irattár. Temetői kápolna 48/1989. 12 Tiszaörsi pléb. irattár. Temetői kápolna. Hiv. szám: 48/1989. Szám: 2059/1989. 13 Tiszaörsi pléb. irattár. Értesítés 1990/1989. 14 T. BERECZKI Ibolya-SZABÓ István 1991.; Tiszaörsi pléb. irattár. Csala Sándor levele. 1990. április 12. 15 T. BERECZKI Ibolya-SZABÓ István 1991. DAMNA 3320-91. 16 Tiszaörsi pléb. irattár. Tatarozás. Hiv. sz.: 517/1989. Szám: 16/1989 160
