Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adatok Szolnok régészeti topográfiájához – dr. Balogh Béla megyfigyelései a Zagyva-parti gát építése során előkerült leletekről
TISICUM XXIII. - REGESZET Agyaghordó. A 4. ábra a II. gátszakasz 6. sz. hármas gödrét ábrázolja felülnézetben (alaprajzban). A munkások ezekből a gödrökből állítólag sok csontot és edénycserepet hordtak el. A mérnök a nyugati gödörből kiemelte egy nagy szürke agyagedény cserepeit s ezeket - kérésemre - nekem ajándékozta. Ez a hatalmas edény egy tűzhely-fészekben feküdt, apró cserepek és különféle állati csontok társaságában. Az edény mellett hamuréteg látható, a hamu fölött rágcsáló állatok csontjai (főleg koponyamaradványai!), alatta pedig nagyrészt lócsontok. A fészek közelében 3 m. 68 cm. hosszúságban, a talaj felszínétől 60 cm. mélyen, 4-9 cm. vastag tufaszerű réteg húzódik. Az 5. ábra e gödör északnyugati oldalának ásótól levágott metszetét mutatja. A termőföld 15-22 cm. vastag, alatta sárga agyag, a fészek agyaga hajdani termőfölddel keverve. A fészek legnagyobb mélysége a föld felszínétől számítva 115 cm., legnagyobb szélessége 190 cm., nyaka 70 cm. A fészek tűzhely voltát a bő szén (korom) nyomok s a vörösre égett agyagdarabok is bizonyítják. Az edényt több darabban emelték ki; két cserepét egy későbbi kirándulásomon találtam meg a gödörfalban. A darabok pontosan összeillenek. Csak a felső rész hiányzik, valószínűleg a munkások ásói törték szét. A felső darabok hajlásából az edény szájának alakjára és nagyságára következtetve az edényt összeragasztattam és kiegészítettem. (6. ábra). Később megtaláltam az edény peremtájának egy cserepét is (7. ábra). A peremdarabka ívhajlata szerint a száj átmérője 24 cm. volt (a rekonstruált felső részen 25 cm.). A peremdarab két helyen át van fúrva. A lyukak átmérője 8 mm. Az edény anyaga finomra iszapolt s szürkére égetett agyag. Korongon készült. Vastagsága nem egyenletes, 0.5-1 cm. közt változik. Alakja hordószerű. A hatalmas edény aránytalant kis alapú, ennek dacára elég biztosan áll. Lehetséges, hogy használata idején földbe sűlyesztve állt. Egy szimmetria síkkal jobb és bal félre osztva, a két fél minden helyzetben részaránytalanságokat mutat. Az edény felülete sima, díszítés nélkül való. Legfontosabb meretei magassága alapjának átmérője száj átmérője peremmel), legnagyobb kerülete 68 cm. 13 cm. 25 cm. (rekonstruált 137 cm. KtaefrWi-tcs (hossz mtrtttKbía) : ^JsT flGYflGHOaDÓ. 6- etbfA,. Valószínű, hogy nem folyadék tartására használták, mert a folyadékok hosszabb használat után nyomokat hagynak. Sőt elváltozásokat idéznek elő az edény belső felületén, ami jelen esetben nem tapasztalható. Valószínűbb, hogy gabona, vagy egyéb magvak tartására szolgált. (Az edény lelőhelyétől kb. 320 m-re két őrlőkövet találtam a 11. sz. gátgödörnél, ott, ahol a Zagyva elkanyarodva a „Malom-zug”-ot alkotja). 98
