Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Kovács Katalin: Kísérlet új építéstechnikai megoldás azonosítására egy késő neolitikus házomladék alapján
KOVÁCS KATALIN: KÍSÉRLET ÚJ ÉPÍTÉSTECHNIKAI MEGOLDÁS AZONOSÍTÁSÁRA EGY KÉSŐ NEOLITIKUS HÁZOMLADÉK ALAPJÁN deszka és íves rönklenyomatok voltak, míg a felső részük el volt simítva. A simítás jellege elég durva volt, ami kizárta annak lehetőségét, hogy a paticstörmelék esetleg egy emeleti padló tapasztása lehessen. Az om- ladék minden jel szerint az egykori agyaggal tapasztott falakat alkotta, melyek a ház leégése közben bedőltek. A leégett épület maradványának egy részén a lenyomatos paticsdarabok két réteget alkottak, itt minden bizonnyal az épület két oldalfala egymásra dőlhetett. Az omladék közül kevés leletanyag került elő, azonban ezek a tárgyak az égési nyomokból ítélve az épülettel együtt pusztultak el a tűzben. Az omladék teljes felszedését követően a ház helyén a gondos vizsgálat ellenére sem sikerült padlónyomot, cölöplyukat vagy alapozási árkot azonosítani, az épület semmilyen földbe mélyedő szerkezeti elemmel nem rendelkezett. Rekonstrukció A feltárt adatok igen nehézzé teszik az egykori épület szerkezetének rekonstruálását. Kizárólag a vastag, deszka és cölöplenyomatos pa- ticsomladék adataiból lehet kiindulni, mivel az omladék alatt földbe mélyített szerkezeti elemnek nem találták nyomát. Szintén szokatlan volt, hogy az összes paticson cölöp, illetve hasított deszka lenyomatát lehetett megfigyelni, és nem találtak közte az Időszakra leginkább jellemző vesszőfonatos mintájúakat. A deszkalenyomatok a paticsok egyik, a feltárás szerinti alsó oldalukon voltak, melyből arra következtethetünk, hogy a falazat kívülről agyaggal betapasztott deszkafalazat volt, mely az égés során befelé dőlt. A paticslenyomatok alapján a deszkák 15-20 cm szélesek lehettek, kialakításuk oly módon történhetett, hogy egy fatörzset körcikkszerűen 7-8 cm vastag darabokra vágtak fel. 2. kép - Deszka hasítása fatörzsből (LOBISSER, Wolfgang 1998. nyomán) A falazatot alkotó deszkákat horizontális kialakítás esetén egymás fölé, vertikális kialakítás esetén egymás mellé illesztették, és egyik oldalukat vastagon betapasztották agyaggal. A feltárás során tett megfigyelések alapján nem lehet eldönteni, hogy a fal melyik típusba, a vertikálisan vagy a horizontálisan deszkázott típusba tartozott-e. A tartószerkezet kérdése még ennél is problematikusabb: pusztán az íves rönklenyomatokból kiindulva arra lehetett következtetni, hogy a falazatot és a tetőt cölöpszerkezet tartotta. Természetesen felmerül a kérdés, hogy egy olyan jelentős súlyú konstrukciót, mint amilyen az agyaggal tapasztott deszkafalazat, valamint a feltehetően nádból vagy hasonló anyagból kialakított tetőzet, milyen rögzítésű tartószerkezet bírhatott el, amennyiben nem földbe ásott cölöpökből állt. A kérdés megválaszolásához a népi építészetből ismert adatokat hívhatjuk segítségül, ahol is létezik egy olyan építészeti megoldás, mely magyarázatot adhat erre a kérdésre: ezt az épületszerkezeti megoldást talpas vázszerkezetnek hívják. A néprajzi megfigyelések alapján a talpas-vázas vagy talpas-vázszerkezetes épületeknél a tartó cölöpszerkezetet a földre vagy valamilyen alapozásra fektetett talpgerendákra építik fel. A népi építészetben a stabilitás érdekében a sarkok alá nagyobb köveket vagy tuskót helyeznek, és az egymással találkozó gerendákat lapolással vagy csapolással illesztik ösz- sze. A falazatot és tetőt tartó vázat a sarkokra, a falcsatlakozásokra és közbenső helyekre állított oszlopok alkotják, a vázszerkezet stabilitása miatt ferde támaszokat építenek be. A falazatot különböző módon alakíthatták ki, azonban a leggyakrabban alkalmazott faltípus a zsilipéit deszka- vagy boronafal volt. Ennek az épületváznak a kialakítása nagyobb szakmai tudást igényelt, mint a földbe mélyített cölöpvázas épületeké.9 3. kép - Talpas-vázas szerkezet faltípusai: 1 - sövényfal függőleges fonással, 2 - karóközös fal, 3 - zsilipéit deszkafal, 4 - boronafal A talpas vázszerkezet egy olyan építészeti megoldásra hívja fel a figyelmet, mely választ adhat a Tiszapüspökin megfigyelt, földbe mélyedő szerkezeti elem nélküli épületomladék kérdésére. A fentebb leírt szerkezetű épület leégésénél valószínűleg a tiszapüspökihez hasonló omladékot kapnánk: kiégett deszka- és cölöplenyomatos paticstörmeléket földbe mélyedő elem nélkül. Ennek ellenére természetesen nem állíthatjuk biztosan, hogy a késő neolitikum időszakában olyan komoly technikai ismeretekkel rendelkeztek, 9 SABJÁN Tibor-BUZÁS Miklós 2005.31-34., 56-57. 9
