Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Kovács Katalin: Kísérlet új építéstechnikai megoldás azonosítására egy késő neolitikus házomladék alapján
Kovács Katalin Kísérlet új építéstechnikai megoldás azonosítására egy késő neolitikus házomladék alapján Bevezetés Az Alföld területéről a késő neolitikus teli településeknek, valamint a nagy felületű horizontális telepfeltárásoknak köszönhetően számos épületmaradványt ismerünk, melyek gazdag ismeretanyagot szolgáltatnak a késő neolitikus háztípusokra és építéstechnikai megoldásokra vonatkozóan.1 Bár a feltárt épületek igen változatos képet mutatnak, sokszor településenként, sőt gyakran településen belül is előfordulnak különböző méretű, elrendezésű és szerkezetű házak, mégis a feltárt épületeknél leggyakrabban megfigyelt földbe mélyedő cölöpszerkezet, illetve kiégett ágle- nyomatos paticsomladék alapján az időszak jellemző épülettípusának a felmenő falú, sátortetős, cölöpszerkezetes, tapasztott sövényfalú házat határozták meg.2 Ettől eltérő építéstechnikai megoldást csak kevés esetben rekonstruáltak, holott számos eltérő adattal rendelkezünk többek között Vésztő-Mágor,3 Szegvár-Tűzköves,4 Hódmezővásárhely-Kökény- domb5 és Tápé-Lebő6 lelőhelyek feltárásaiból. Ebben a tanulmányban egy ezekhez hasonló, a megszokottól eltérő épületmaradvány kapcsán teszek kísérletet egy új építéstechnológiai megoldás rekonstruálására néprajzi adatok és régészeti párhuzamok segítségével. A Tiszapüspöki-Karancs-Háromág-dűlő lelőhely A legújabb feltárási adatok közé sorolható a Tiszapüspöki-Karancs- Háromág-dűlő lelőhelyről ismert, teljes egészében kiégett és a szántás ellenére jó állapotban megmaradt paticsomladékos épület. A lelőhelyen a Törökszentmiklóst elkerülő 4-es főút építése kapcsán végeztek ásatási munkákat a 2000-es év folyamán.7 A késő neolitikus település az egykori Tisza magaspartján, a Tinóka-ér tiszai torkolatánál, egy háromszög alakban kiugró földnyelven helyezkedik el. A megelőző feltárás során több régészeti korszak objektumai is előkerültek, köztük a Tisza-kultúra pár gödre, egy nagyméretű paticsomladéka (173. objektum), valamint emellett egy kisebb, nehezen értelmezhető omladékrészlet, alatta sekélyebb gödörrészlettel (csak részben esett a feltárási felületbe). Utóbbit a feltárások során földbe mélyedő, tapasztott falú, bizonytalan építményként értelmezték. 1 BANNER János 1929.; BANNER János 1930.; BANNER János 1933-34.; BANNER János-KOREK József 1949.; BANNER János 1951.; KOREK József 1958.; TÁLAS László 1987.; RACZKY Pál et al. 1997.38-39.; RACZKY Pál et al. 2005.25-28.; KALICZ Nándor et al. 2010.; RACZKY Pál-SEBŐK Katalin 2014.68. 2 KALICZ Nándor-RACZKY Pál 1987a. 18.; HORVÁTH Ferenc 1989.89. 3 HEGEDŰS Katalin1982.184.; MAKKAYJános 2004. 64. 4 CSALOG József 1959.95-99. 5 BANNER János 1929. 115-122.; BANNER János 1930. 60-84.; BANNER János-KOREK József 1949.9-17. 6 KOREK József 1958.134-145. 7 CSÁNYI Marietta et al. 2002.47-48. 1. kép - Tiszapüspöki-Karancs, Háromág-dűlő lelőhely elhelyezkedése A173. objektum feltárása Az omladék magasan, már a humuszrétegben jelentkezett, és ennek megfelelően több részét a szántás és egyéb talajművelési tevékenységek megbolygatták. A megelőző feltárás során a humuszréteget géppel távolították el, így a paticsomladék bolygatott felső része nem került feltárásra. Ezt követően a humuszréteg alatt jelentkező, kisebb bolygatásokat mutató törmelékréteget kézi erővel bontották ki. Mivel a vastag, masszív paticsomladék a feltárási terület szélére esett, ezért annak érdekében, hogy az épület teljes egészében kibontható legyen, ki kellet bővíteni a feltárási felületet egy 6x9 m nagyságú résszel, azonban a rábontás így sem érte el a paticsomladék szélét. Végül az így feltárt omladék mérete a 8,5x13,5 m kiterjedést érte el, melynek tájolása ÉK-DNy-i volt. A törmelék nem alkotott egybefüggő réteget, több helyen is kisebb-na- gyobb foltokban hiányzott a paticsomladék, valamint egy kisebb árokszerű objektum is megbolygatta azt. A hiányzó részeket az épület leégését követő bolygatások okozták, az omladékban épületszerkezeti elemre utaló jelet - hiányt -, mint például cölöp vagy gerenda helyét nem lehetett azonosítani. A felszedés közben a bolygatások ellenére is megfigyeltek több összeilleszthető darabot, azonban az omladékréteg nem állt össze egységes felületté, a töredékek darabokra törve, részben szétszóródva feküdtek. Ennek megfelelően az omladékot nem tarthatjuk olyan gerenda vagy hasított deszkaalapozású, letapasztott padló maradványának, amilyet többek között Berettyóújfalu-Herpály teli településen tártak fel.8 Szintén a felszedésnél derült ki, hogy a paticstöredékek nem az időszakra jellemző ág- és sövénylenyomatos mintát mutatták, hanem a föld felőli, azaz az alsó oldalukon gerendából hasított, háromszög átmetszetű 8 KALICZ Nándor RACZKY Pál 1987b. 112.; KALICZ Nándorét al. 2010.28., 38-39. 7
