Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
TISICUM XXIII. - REGESZET A nedaoi csatát (455) követően a Kárpát-medence a keletrómai érdekszférába került, és így a konstantinápolyi külpolitika - elsősorban anyagi juttatásokkal és nem katonai akciókkal - próbált befolyást gyakorolni az itt élő népekre. Ez tükröződik az éremforgalomban is, mivel III. Valentinianust követően egészen 476-ig csupán három Líbius Severus és egy Anthemius-solidusról van tudomásunk a 10 darab I. Leó és 13 darab Zenó arannyal szemben. Ezek a nyugatrómai veretek azonban sokkal inkább a nyugatrómai hadseregekben zsoldosként harcolókkal kerülhettek a Kárpát-medencébe, semmint tributum vagy kereskedelem során. A hunok Kárpát-medencei letelepedése korábban nem látott aranygazdagságot hozott mind a régészeti, mind pedig a numizmatikai anyagban. Ennek forrása mind a Nyugat-, mind pedig a Keletrómai Birodalom volt, amelyek az arany segítségével igyekeztek katonákat szerezni, és a területüket megvédeni. Ugyan a solidusok száma a hunkorhoz képest visszaesik, azonban az ismertté vált érmek jelzik, hogy a terület továbbra is fontossággal bírt a konstantinápolyi kormányzat számára. Változást az 568-ban Közép-Európában megjelenő avarok jelentenek, akik a hunokhoz hasonló módszerekkel a bizánci kormányzattól egyre nagyobb mennyiségű aranyhoz jutva újabb „aranykort” hoztak a Kárpát-medencébe.124 BEVEZETÉS A KATALÓGUSHOZ A római solidusforgalom vizsgálata sajátos helyet foglal el a korszak numizmatikai, régészeti és történeti kutatásában. A római érmek gyűjtése és rendszerezése több évszázados múltra tekint vissza. Ugyan már a XIX. század utolsó harmadától különféle régészeti folyóiratokban és évkönyvekben megkezdődött mind a gyűjteményi anyag, mind pedig a szórványként vagy kincsleletben napfényre került numizmatikai anyag közzététele, ám ezek a publikációk többnyire megelégedtek azzal, hogy az érem kibocsátóját és anyagát, típusát adják meg. Szerencsés esetben lejegyezték az elő- és hátlapi feliratokat, ábrázolásokat is. A múzeumok és régészeti egyletek szervezésével igen nagy számban jutottak közgyűjteményekbe a különféle érmek, melyeket ugyan beleltároztak, de közzétételük az esetek nagy részében napjainkig nem történt meg. A második világháború után mind Magyarországon, mind pedig a szomszédos országokban megkezdődött az éremkorpuszok összeállítása, és a gyűjteményi anyag feldolgozása. Szlovákiában V. Ondrouch, majd a Nálezy mincí projekt keretében több kötetben közölték a Szlovákia területén előkerült különféle korú érmeket.125 A Kárpátaljáról ismert érmeket V. V. Kropotkin vette fel katalógusába, melynek gyűjtőterülete az egész Szovjetuniót magába ölelte.126 Romániában számos publikáció jelent meg, melyek egy részében már törekedtek az érmek meghatározására is.127 Az V. századi solidusok R. Harhoiu könyvében találhatók.128 A Vajdaság és a Bánát szerbiai részének éremforgalmával több tanulmányban foglalkoztak, azonban egy önálló katalógus napjainkig hiányzik. Az Ausztria területén előkerült 124 KISS Attila 1986.109.; KISS Attila 1999.58-59. 125 ONDROUCH, Vojtech 1964.; Nálezy III.; Nálezy IV. 126 Lásd. a francia nyelvű új kiadását: KROPOTKIN, Vladislav 2005. 127 Lásd pl. PROTASE, Dumitru 1966.; SASIANU, Alexander 1980.; VELTER, Anna-Maria 2002. 128 HARHOIU, Radu 1997. későrómai és népvándorlás kori aranyérmeket külön tanulmányban W. Hahn publikálta,129 melyet a carnuntumi éremanyag ismételt közreadása is kiegészít.130 Magyarországon a Fundmünzen der Römerzeit sorozatban eddig három észak-dunántúli megye római éremleleteit adták ki,131 illetve a régészeti topográfia köteteiben Komárom, Veszprém, Pest és Békés megyék egyes részeit dolgozták fel.132 Ezekhez csatlakoznak a múzeumi gyűjtemények katalógusai, illetve a részfeldolgozásai egyes településeknek, nagyobb közigazgatási egységeknek.133 Az V. századi solidusok egy részének térképét pedig Bóna I. tette közzé, ám hozzá katalógust nem csatolt.134 A Kárpát-medence V. századi aranyéremforgalmát teljes egészében eddig még senki sem vizsgálta, így ezt a hiányt igyekeztem pótolni az alábbi katalógussal, mely egyrészt az előbb említett publikációkon, másrészt viszont saját kutatásaimon alapul. A vizsgált terület a Bécs vonalától keletre eső és egészen a Kárpátokig terjedő terület, amely nagyjából a történelmi Magyarország kiterjedésével azonos. Délen a Drávánál, illetve a Dunánál húztam meg az anyaggyűjtés határát, mivel az attól délre eső területek az V. században többé-kevésbé keletrómai uralom alatt álltak. Az irodalmi adatok mellett igyekeztem a katalógusba felvenni a Magyar Nemzeti Múzeum és a vidéki múzeumi szervezetek intézményeiben található, lelőhellyel rendelkező aranyakat. Azon példányokat, melyek lelőhelyével kapcsolatban semmilyen adat (mint pl. az ajándékozó vagy eladó lakhelye stb.) nem állt rendelkezésre, kihagytam a katalógusból, bár ezek is bizonyosan a Kárpát-medencéből kerültek a gyűjteményekbe. Törekedtem a levéltári és irattári anyag felvételére. Az érmek nagy részét a leírások, rajzok, pacskolatok és egyéb adatok segítségével többnyire sikerült meghatározni. A katalógusban külön vannak a nyugat-, valamint a keletrómai uralkodók érmei, melyek feldolgozása Odoaker, illetve I. Anastasius uralkodásának kezdetével ér véget. A szórványleletek felsorolását követik azon éremleletek, melyek vagy teljes egészben vagy részben aranyérmekből álltak. A már közölt nagy leleteknél (Hódmezővásárhely-Szikáncs, Bina/Bény) a helykihasználás miatt nem szerepel minden egyes érem meghatározása. 129 HAHN, Wolfgang 1990. 130 Num. Camuntina. 131 FMRU 1.; FMRU 2.; FMRU 3. 132 MRT 5.; MRT 6.; MRT 7.; MRT 8.; MRT 9. 133 Lásd pl.; Kát. Nyíregyháza. 134 BÓNA István 1993a. 1. térkép 52
